Kivizsgálás vesekövesség esetén

A kivizsgálás célja, hogy meghatározzák a panaszokat okozó vesekövek méretét, típusát, helyzetét, a vese felépítését, esetleges anatómiai elváltozásait, illetve a vesekövesség okozta szövődményeket (pl. vesegyulladás, zsákvese).

Vesekövesség gyanúja esetén az orvos - a betegség diagnózisához, a megfelelő kezelés kiválasztásához - kikérdezi a beteget korábbi betegségeivel, táplálkozási szokásaival kapcsolatban, majd az alábbi kivizsgálások következnek.

Laborvizsgálatok

A vér- és vizeletvizsgálat segíthet eldönteni, hogy fertőzés vagy a kőalkotók túltelítődése okozza a kövesedést.

A vérvizsgálat során mérni kell a húgysav és a kalcium szintjét, illetve a veseműködésre jellemző kreatinin és karbamid értékét.

A vizelet pH-értéke is beszédes adat, mivel ebből az értékből is lehet következtetni a vesekő típusára. A vizeletvizsgálatnál megjelenhet a vesekő egyik lehetséges tünete, a véres vizelet, illetve a vizelet üledékében olykor megfigyelhetők a kőre jellemző kristályok is. A vizeletben található baktériumok, gennysejtek a húgyúti kövesség bakteriális jellegére utalnak.

Kőanalízis

A kő távozása esetén alkalmazható a kőanalízis. A vizeletmintában lévő vesekövek laboratóriumi vizsgálatával megállapítható, hogy mi alkotja a köveket, ennek tudatában az orvos célzott kezelést javasol a páciensnek. A kő felfogásához egy speciális poharat használnak, aminek az alján háló van. A kő típusa alapján a diétás javaslatok felállíthatóak.

Képalkotó eljárások

A képalkotó diagnosztikai vizsgálatok segítenek a kő aktuális helyzetének felderítésében.

• Ultrahangvizsgálat: már a néhány milliméteres kövek is kimutathatók hasi ultrahang segítségével, összetételtől függetlenül. Ezen felül a vese esetleges üregrendszeri tágulata is láthatóvá válik, ha akkora méretű vagy olyan elhelyezkedésű a kő, ami már szövődményes vizeletelfolyási akadályt okozott. A röntgenfelvétel csak tájékoztató jellegű eredményt ad, a húgysavköveket nem mutatja ki.
• Urográfia: a pontos diagnózist ez a vizsgálat teszi lehetővé. Az urográfia során a beteg vénájába sugárfogó anyagot (jód tartalmú röntgen kontrasztanyagot) fecskendeznek, melyet a vese kiválaszt. A meghatározott időnként készülő röntgenfelvételeken vagy CT képeken ábrázolódik a kő és annak a húgyutakhoz való viszonya. Normális ütemű vizeletkiválasztás esetén a vizsgálat időtartama kb. 20 perc. A beadott kontrasztanyag kb. egy nap alatt kiürül a vizelettel, ennek elősegítésére a vizsgálat vége után aznap fogyasszon bőven folyadékot.