Szívritmuszavar műtéti kezelése katéter ablációs rendszerrel

A szívritmuszavarok (aritmiák) gyakori kórképek, amelyek a szív elektromos működésének zavarából erednek. Egy részük ártalmatlan, mások azonban panaszokat okoznak, rontják az életminőséget, sőt bizonyos esetekben komoly szövődményekkel járhatnak.

Amennyiben a gyógyszeres kezelés nem hoz megfelelő eredményt, vagy nem tolerálható, szóba jön a katéteres abláció, amely ma már rutinszerű, hatékony beavatkozás.

Mi az a katéterabláció?

A katéterabláció egy minimálisan invazív, úgynevezett intervenciós eljárás, amely során az orvos vékony katétereket vezet fel az ereken keresztül a szívbe. Ezek segítségével feltérképezik a kóros ingerületvezetési pályákat, majd célzottan roncsolják azokat. A beavatkozás során leggyakrabban rádiófrekvenciás energiát (hőhatást) alkalmaznak, ritkábban fagyasztásos (cryoablációs) technikát. A cél az, hogy megszüntessék azt az elektromos „rövidzárlatot”, amely a ritmuszavart fenntartja.

Milyen ritmuszavarok esetén javasolt?

Katéterabláció többféle szívritmuszavar esetén is szóba jöhet, például:

• pitvarfibrilláció
• pitvarlebegés
• AV-nodális reentry tachycardia (AVNRT)
• Wolff–Parkinson–White-szindróma (WPW)
• bizonyos kamrai ritmuszavarok: RVOT VT (jobb kamrai kifolyási pálya tachycardia), LVOT VT (bal kamrai kifolyási pálya tachycardia), fascicularis VT (bal posterior/anterior), kamrai extrasystolia

A döntést mindig egyéni mérlegelés alapján, kardiológiai kivizsgálást követően hozzák meg.

Hogyan zajlik a kivizsgálás?

A beavatkozást minden esetben alapos kivizsgálás előzi meg. Ennek célja a ritmuszavar típusának pontos meghatározása és az esetleges társbetegségek feltérképezése.

A leggyakoribb vizsgálatok:

• nyugalmi EKG
• 24 órás vagy hosszabb Holter-monitorozás
• szívultrahang (echokardiográfia)
• szükség esetén terheléses vizsgálat vagy szív-MR, -CT

A katéterablációt megelőző kivizsgálás részeként laborvizsgálatok is szükségesek. Ezek nem magát a ritmuszavart azonosítják, hanem annak lehetséges okait tárják fel, illetve a beavatkozás biztonságát segítik.

Legfontosabb laborparaméterek:

• Elektrolitok (kálium, nátrium, magnézium):
  Az eltérések ritmuszavarokat provokálhatnak, ezért rendezésük alapvető.
• Pajzsmirigyfunkció (TSH, fT4):
  A pajzsmirigy túlműködése gyakran okoz szapora szívverést és ritmuszavart.
• Vesefunkció (kreatinin, eGFR):
  A gyógyszeres kezelés és esetleges kontrasztanyag-használat biztonságos megtervezéséhez szükséges.
• Vérkép és gyulladásos paraméterek:
  Segítenek kizárni fertőzést, gyulladást vagy egyéb alapbetegségeket.

Hogyan zajlik a beavatkozás?

A katéterabláció egy speciálisan felszerelt elektrofiziológiai laborban végzett, minimálisan invazív beavatkozás. Célja a szívritmuszavart fenntartó kóros elektromos góc vagy ingerületvezetési pálya megszüntetése. A beavatkozás előtt a beteg általában éhgyomorra érkezik. A szükséges vizsgálatok és beleegyező nyilatkozat aláírása után vénás kanült helyeznek be, és folyamatos monitorozást (EKG, vérnyomás, oxigénszint) biztosítanak. A legtöbb esetben a beavatkozás helyi érzéstelenítésben, szükség esetén enyhe bódítás mellett történik. Bizonyos ritmuszavaroknál – például pitvarfibrilláció esetén – mélyebb szedáció vagy altatás is indokolt lehet. Az orvos a leggyakrabban a lágyékhajlatban lévő vénán keresztül vezeti fel a vékony, hajlékony katétereket a szívbe. Ritkábban artériás behatolásra is szükség lehet. A katéterek röntgen- és speciális háromdimenziós térképező rendszerek segítségével jutnak el a megfelelő szívüregbe.

A beavatkozás első része az úgynevezett elektrofiziológiai vizsgálat, amely során:

• feltérképezik a szív elektromos működését
• megpróbálják kiváltani a ritmuszavart
• azonosítják annak pontos kiindulási helyét vagy keringési körét

Ez a lépés kulcsfontosságú, hiszen az abláció csak akkor lehet sikeres, ha a kóros terület pontosan meghatározható.

Miután az orvos azonosította a ritmuszavar forrását, megkezdődik a célzott kezelés.

A leggyakoribb módszer a rádiófrekvenciás abláció, amely során:

• a katéter végén hő keletkezik
• ez néhány milliméteres, kontrollált „hegképződést” okoz
• megszakítja a kóros ingerületvezetést

A rádiófrekvenciás abláció mellett több más technológia is létezik, amelyek ugyanazt a célt szolgálják: a ritmuszavart fenntartó szívizomterület kiiktatását.

Legfontosabb alternatívák:

• Cryoabláció (fagyasztás):
  Alacsony hőmérséklettel roncsolja a kóros területet. Gyakran alkalmazzák pitvarfibrilláció esetén, biztonságos és jól kontrollálható módszer.
• Pulzált elektromos tér (PFA):
  Elektromos impulzusokkal hat a szívizomsejtekre. Új technológia, amely kíméletesebb lehet a környező szövetekhez, és gyorsabb beavatkozást tesz lehetővé.
• Lézerabláció:
  Lézerenergiával történik a szövetroncsolás, speciális központokban érhető el, ritkábban alkalmazott eljárás.
• Alkoholos abláció:
  Kivételes esetekben alkalmazzák, főként bizonyos kamrai ritmuszavaroknál vagy speciális anatómiai helyzetekben (az úgynevezett alkoholos septumabláció alkalmazható obstruktív hypertrophiás cardiomyopathia esetén)

A választott technika a ritmuszavar típusától és a beteg egyéni adottságaitól függ, de a legtöbb esetben a rádiófrekvenciás és a cryoabláció a legelterjedtebb megoldás.

Az abláció után az orvos ismét megpróbálja kiváltani a ritmuszavart. Ha ez már nem sikerül, a beavatkozás sikeresnek tekinthető. A katéterek eltávolítása után a szúrás helyét ellátják, és néhány órás fekvés szükséges a vérzés megelőzése érdekében. A teljes beavatkozás időtartama általában 1–2 óra egyszerűbb esetekben, 2–4 óra vagy több komplex ritmuszavaroknál.

A legtöbb beteg a beavatkozás során:

• nem érez fájdalmat
• esetenként szívdobogásérzést tapasztalhat (a ritmuszavar kiváltásakor)
• az abláció során enyhe meleg érzés jelentkezhet

A katéterablatio mennyire hatékony?

A sikeresség nagyban függ a ritmuszavar típusától:

• egyszerűbb supraventricularis tachycardiák esetén: akár 90–95% felett
• pitvarfibrilláció esetén: általában 60–80% körüli

Sok beteg esetében az abláció után csökkenthető vagy elhagyható a gyógyszeres kezelés, és jelentősen javul az életminőség.

Vannak kockázatok?

Bár a katéterabláció biztonságos beavatkozásnak számít, mint minden orvosi eljárásnak, ennek is lehetnek kockázatai:

• vérzés vagy vérömleny a szúrás helyén
• érsérülés
• szívburokfolyadék kialakulása
• ritmuszavar kiújulása
• nagyon ritkán súlyos szövődmények

A beavatkozás előtt minden esetben részletes tájékoztatás történik.

Mire számíthat a beteg a beavatkozás után?

A katéterabláció után általában 24 órás megfigyelés szükséges. A beteg néhány napon belül visszatérhet a mindennapi tevékenységeihez, de fizikai kímélet javasolt.

Fontos tudni:

• átmeneti ritmuszavarok a gyógyulási időszakban még jelentkezhetnek
• pitvarfibrilláció esetén a véralvadásgátló kezelés folytatása gyakran szükséges
• rendszeres kardiológiai kontroll elengedhetetlen

Élet abláció után – hosszú távon

A sikeres katéterablációt követően a betegek többsége jelentős életminőség-javulást tapasztal. A szívdobogásérzés megszűnése vagy ritkulása, a jobb terhelhetőség és a fáradékonyság csökkenése mind hozzájárulnak a mindennapi aktivitás visszanyeréséhez. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy az abláció nem minden esetben jelent végleges „gyógyulást”, különösen pitvarfibrilláció esetén. A ritmuszavar kiújulhat, ezért a hosszú távú követés elengedhetetlen.

A betegeknek javasolt:

• a rendszeres kardiológiai ellenőrzés
• az előírt gyógyszeres kezelés betartása
• a kardiovaszkuláris rizikófaktorok (magas vérnyomás, cukorbetegség, elhízás) kezelése

Kiemelt szerepe van az életmódnak is. A megfelelő testsúly elérése, a rendszeres, mérsékelt intenzitású mozgás, az alkoholfogyasztás csökkentése és a dohányzás kerülése mind javítják a hosszú távú eredményeket. A betegek nagy része néhány héten belül visszatérhet a megszokott életvitelhez, beleértve a munkát és a fizikai aktivitást is. Sportolás előtt azonban érdemes kezelőorvossal egyeztetni.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Bodócsi Réka, belgyógyász-kardiológus