Hogyan kezelhető a szívritmuszavar?

A szívritmuszavar a szív elektromos működésének zavara, amelynek során a szívverés a megszokottól eltérően alakul. Jelentheti a szív túl gyors működését (tachycardia), túl lassú ritmust (bradycardia), illetve szabálytalan szívverést is. A ritmuszavar jelentkezhet átmenetileg, rohamokban, de fennállhat tartósan is.

Klinikai jelentősége széles skálán mozog: egyes formák panaszt sem okoznak és nem igényelnek kezelést, míg mások súlyos tünetekkel járhatnak, vagy akár életveszélyes állapotot idézhetnek elő. Ritmuszavar kialakulhat strukturálisan ép szívben is, ugyanakkor számos szívbetegség – például koszorúér-betegség, szívizombetegség vagy billentyűhiba – talaján is megjelenhet. Nem ritka az sem, hogy szívenkívüli ok áll a háttérben, mint például pajzsmirigybetegség, oxigénhiányos állapot, elektrolitzavar, sav-bázis egyensúly eltérése vagy tartós stressz. Éppen ezért nem minden esetben magát a ritmuszavart kell kezelni: sokszor az alapbetegség rendezése vezet megoldáshoz.

A bradycardiák kezelése

Lassú szívritmusról akkor beszélünk, ha a pulzusszám tartósan alacsony (a nyugalmi szívfrekvencia < 60/perc), és ez tüneteket vagy keringési zavart okoz. Első lépésben mindig a kiváltó ok tisztázása szükséges.

Okozhatja például:

• pajzsmirigy-alulműködés,
• gyógyszermellékhatás,
• elektrolitzavar (pl. magas szérum káliumszint)
• az ingerületképző vagy -vezető rendszer betegsége.

Ha az ok kezelhető, a ritmus rendeződhet. Amennyiben nem igazolható reverzibilis háttérok, és a lassú szívritmus panaszokat okoz, pacemaker-beültetés válhat szükségessé. A pacemaker egy kisméretű, elemmel működő eszköz, amelyet többnyire a kulcscsont alatti régióba ültetnek be. Elektródái vénás úton a szív üregeibe vezetnek. Feladata:

• a szívritmus folyamatos figyelése,
• túl lassú frekvencia esetén elektromos impulzus leadása,
• az összehúzódások megfelelő sorrendjének biztosítása.

A korszerű készülékek programozhatók, alkalmazkodnak a fizikai aktivitáshoz, és optimalizálják a szív pumpafunkcióját.

A tachycardiák kezelése

Szapora szívritmusról (tachycardia) akkor beszélünk, ha a nyugalmi pulzusszám tartósan meghaladja a percenkénti 100-at. A kezelés megválasztását alapvetően meghatározza, hogy a ritmuszavar a pitvarokból vagy a kamrákból indul-e ki, milyen tüneteket okoz, illetve jár-e fokozott szövődménykockázattal.

A terápiás stratégia három fő célt követhet:

• a roham megszüntetése,
• a pulzusszám lassítása,
• a kiújulás megelőzése és a szövődmények kivédése.

Akut roham megszüntetése

Hirtelen fellépő, panaszt okozó tachycardia esetén első lépés a ritmuszavar mielőbbi rendezése, mely az alábbi módszerekkel lehetséges:

• Vagusmanőverek: Egyes szupraventrikuláris tachycardiák rohamát egyszerű fizikai manőverek is megszakíthatják. Ilyen például az erőlködés (Valsalva-manőver), a köhögés vagy az arc hideg vízzel való ingerlése. Ezek a bolygóideg aktiválásán keresztül lassítják a szív ingerületvezetését.

• Gyógyszeres akut kezelés: ha a manőverek nem hatásosak, intravénás gyógyszerek (pl: adenozin, verapamil, ß-blokkoló, amiodaron, procainamid) adhatók, amelyek lassítják az ingerületvezetést vagy megszakítják a kóros ritmust.

Hosszú távú gyógyszeres kezelés

A visszatérő tachycardiák megelőzésére több gyógyszercsoport áll rendelkezésre:

• Frekvenciacsökkentő szerek:
  • béta-blokkolók,
  • nem-dihidropiridin típusú kalciumcsatorna-blokkolók,
  • digoxin (bizonyos esetekben).

Ezek elsősorban a pulzusszám kontrollálására szolgálnak.

• Ritmusszabályozó (antiarrrhtyhmiás) készítmények:

Céljuk a normális szívritmus fenntartása és a rohamok megelőzése. Alkalmazásuk mindig egyéni mérlegelést igényel a hatékonyság és a lehetséges mellékhatások miatt.

• Véralvadásgátlás:

Pitvarfibrilláció vagy pitvari lebegés esetén kiemelt jelentőségű a stroke-megelőzés. A véralvadásgátló kezelés szükségességét egyéni kockázatbecslés alapján határozzák meg.

Elektromos kardioverzió

Pitvari eredetű tartós tachycardiák – különösen pitvarfibrilláció vagy pitvari lebegés – esetén szükség lehet elektromos kardioverzióra. Az eljárás célja a normális, szabályos szívritmus visszaállítása. A beavatkozás során a mellkasra helyezett elektródákon keresztül, rövid altatásban, kívülről adott elektromos impulzust juttatnak a szívre. Ez az „újraindításhoz” hasonlóan megszakítja a kóros elektromos köröket, lehetővé téve, hogy a szív visszatérjen a normális ritmushoz. A kardioverziót kórházi körülmények között végzik, folyamatos monitorozás mellett. Az eljárás rövid ideig tart, és az altatás miatt fájdalommal nem jár. Tartós sikeressége érdekében gyakran gyógyszeres fenntartó kezelésre is szükség lehet.

Katéterabláció

A katéterabláció a modern ritmuszavar-kezelés egyik leghatékonyabb, sok esetben végleges megoldást nyújtó módszere.

A beavatkozás lépései:

1. Az ereken keresztül vékony katétereket vezetnek a szív üregeibe.
2. Elektrofiziológiai vizsgálattal feltérképezik a ritmuszavar kiindulási helyét.
3. A kóros területet célzottan roncsolják.

A roncsolás történhet:

• rádiófrekvenciás hőenergia alkalmazásával, vagy
• fagyasztásos (cryoablációs) technikával.

Mindkét módszer kis kiterjedésű, kontrollált heget hoz létre a szívizomban, amely megszakítja a kóros ingerületvezetést. Az abláció különösen hatékony supraventricularis tachycardiákban, pitvari lebegésben és bizonyos pitvarfibrillációs formákban, de egyes kamrai ritmuszavarokban is alkalmazható.

Beültethető készülékek

Beültethető cardioverter-defibrillátor (ICD)

Az ICD olyan speciális eszköz, amelyet azoknál a betegeknél alkalmaznak, akiknél magas az életveszélyes kamrai tachycardia vagy kamrafibrilláció kockázata.

A készülék

• folyamatosan monitorozza a szívritmust,
• felismeri a veszélyes ritmuszavarokat,
• szükség esetén elektromos sokkot ad le.

A leadott energia lehet alacsonyabb (ritmusmegszakító ingerlés) vagy nagy energiájú defibrillációs sokk. Az ICD bizonyítottan csökkenti a hirtelen szívhalál kockázatát. Beültetés előtt gyakran koszorúér-vizsgálat történik, mivel a súlyos koszorúér-szűkület kezelése önmagában is mérsékelheti a ritmuszavarhajlamot.

Sebészi kezelési lehetőségek

Maze-eljárás

A Maze-műtét során a pitvar falában célzott metszéseket vagy hőenergiával létrehozott vonalakat alakítanak ki. A keletkező hegszövet megszakítja a kóros elektromos körpályákat, és az ingerületvezetést szabályos irányba tereli. Az eljárás magas sikerességű, de nyitott szívműtétet igényel, ezért többnyire akkor alkalmazzák, ha más kezelések nem vezettek eredményre, vagy ha a beteg egyéb okból is szívműtétre szorul.

Kamrai aneurysma műtét

Szívinfarktus után a bal kamra falán kialakuló heges kiboltosulás — kamrai aneurysma — kóros ingerületképző gócként működhet. Ha a ritmuszavar katéterablációval vagy ICD-kezelés mellett sem uralható, az aneurysma sebészi eltávolítása válhat szükségessé. A műtét nemcsak a ritmuszavart mérsékelheti, hanem javíthatja a bal kamra működését is.

Coronaria bypass műtét

Súlyos koszorúér-betegség esetén a szívizom vérellátási zavara önmagában is hajlamosít kamrai tachycardiák kialakulására. A bypass műtét célja az érátáramlás helyreállítása, amely javítja a szívizom oxigénellátását és csökkentheti a veszélyes kamrai ritmuszavarok gyakoriságát.

Életviteli tanácsok szívritmuszavar esetén

A szívritmuszavarok kezelésének nemcsak a gyógyszeres vagy beavatkozásos terápia a része, hanem az életmód rendezése is. Számos esetben a háttérben álló rizikófaktorok és provokáló tényezők befolyásolásával a panaszok csökkenthetők, a rohamok ritkíthatók, illetve a szövődmények kockázata mérsékelhető.

Szívbarát étrend

Javasolt a kiegyensúlyozott, úgynevezett szívbarát táplálkozás:

• zöldségekben, gyümölcsökben gazdag étrend,
• teljes kiőrlésű gabonák fogyasztása,
• telített zsíroknak és transzzsíroknak a csökkentése,
• túlzott sóbevitel kerülése.

Az egészséges étrend hozzájárul a vérnyomás, a testsúly és a koleszterinszint rendezéséhez, ami közvetve a ritmuszavar-kockázatot is csökkenti.

Rendszeres fizikai aktivitás

A mérsékelt intenzitású, rendszeres mozgás kedvezően hat a szív-érrendszerre, javítja a keringést és csökkenti a stresszt. Ajánlott például:

• tempós séta,
• kerékpározás,
• úszás.

Fontos azonban, hogy ismert ritmuszavar vagy szívbetegség esetén a terhelhetőség mértékéről kezelőorvos adjon útmutatást.

Dohányzás elhagyása

A dohányzás fokozza a szívritmuszavarok kialakulásának kockázatát, rontja az érfalak állapotát és növeli a szív-érrendszeri betegségek esélyét. A leszokás az egyik legfontosabb életmódi lépés a szív védelmében.

Koffein- és alkoholfogyasztás mérséklése

A túlzott koffeinbevitel – kávé, energiaitalok, kóla – provokálhat szívdobogásérzést és ritmuszavarokat. Hasonló hatása lehet a nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztásnak is, amely különösen pitvarfibrillációs rohamokat válthat ki („holiday heart” jelenség).

Stresszkezelés és megfelelő alvás

A tartós stressz és az alváshiány fokozza a szimpatikus idegrendszeri aktivitást, ami kedvez a ritmuszavarok kialakulásának. Relaxációs technikák, rendszeres pihenés és megfelelő alvásidő segíthet a panaszok mérséklésében.

Stimuláns hatású készítmények kerülése

Bizonyos, vény nélkül kapható gyógyszerek – különösen megfázás elleni készítmények, orrcseppek, egyes köhögéscsillapítók – stimuláns hatású összetevőket tartalmazhatnak, amelyek szapora szívverést provokálhatnak. Ritmuszavarra hajlamos betegeknek ezek alkalmazása előtt érdemes orvossal egyeztetni.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Bodócsi Réka, belgyógyász-kardiológus