Drogok és veszélyeik: a heroin és más ópiátok

Az ópiátok és opioidok kifejezések egyaránt vonatkoznak a természetes, félszintetikus és szintetikus ópiumszármazékokra (morfin, heroin, fentanil). Szigorúan szabályozott módon alkalmazva, fájdalomcsillapítóként hasznosak, ugyanakkor drogként súlyos és veszélyes függőséget okozhatnak.

Az ópiátok az emberiség legrégebben ismert tudatmódosító és fájdalomcsillapító szerei közé tartoznak.

Az ópiumot – a máknövény (Papaver somniferum) tejnedvéből nyert természetes anyagot – évezredek óta használják gyógyászati és rituális célokra a Közel-Keleten, Indiában és Kínában.

A legismertebb természetes ópiát a morfin, amely máig az egyik leghatékonyabb fájdalomcsillapító, különösen posztoperatív és daganatos fájdalmak kezelésében. Az orvostudomány szigorúan szabályozott körülmények között alkalmazza súlyos fájdalom, illetve bizonyos esetekben köhögéscsillapítás vagy hasmenés kezelésére is.

A heroin, a morfin illegális, veszélyes származéka

A heroint először 1874-ben szintetizálták a morfinból, majd a Bayer gyógyszergyár a 19. század végén köhögéscsillapítóként forgalmazta. A szer neve a „heroikus” hatásból ered – eredetileg úgy gondolták, kevésbé addiktív, mint a morfin. Ez azonban súlyos tévedésnek bizonyult: a heroin rövid idő alatt súlyos függőséget okoz, ezért mára világszerte az egyik legveszélyesebb illegális kábítószerként tartják számon. A heroint többféleképpen használják:

• füstölve („sárkányeregetés”, fóliáról melegítve)
• szippantva (orrba húzva por formában)
• intravénásan, azaz vénába fecskendezve – ez a leggyakoribb és legveszélyesebb forma

A szokásos adag eleinte 0,5–1 gramm, de a tolerancia gyors növekedése miatt a rendszeres használók napi több grammot is igényelhetnek. Az intravénás használat azonnali hatást eredményez: hirtelen eufória, meleg hullám, majd lebegésszerű, nyugodt állapot következik, amelyet az érzelmi fájdalom megszűnése és befelé fordulás jellemez.

A heroin hatásmechanizmusa

A heroin hatása az idegrendszer opioid receptoraira gyakorolt közvetlen hatáson keresztül valósul meg. A szer gátolja a fájdalomérzékelést, csökkenti a szorongást és erőteljes nyugtató hatással rendelkezik. Jellemző élettani tünetei a következők:

• szűk pupilla (pinpoint pupilla)
• csökkent légzésszám, alacsony vérnyomás
• lassult bélműködés, tartós székrekedés
• csökkent étvágy és libidó
• a valóságérzékelés tompulása, pszichomotoros lassulás

A heroin hatása gyorsan elmúlik – néhány óra elteltével jelentkezik a megvonás –, ezért a használók gyakran naponta többször is adagolják, hogy elkerüljék az elvonási tüneteket. A szervezet gyorsan kialakít fizikai és pszichés toleranciát, így a korábbi adagok már nem váltanak ki ugyanakkora hatást.

Túladagolás és halálos kockázatok

A heroin legnagyobb veszélye a túladagolás, különösen injekciós használat esetén. A pontos hatóanyagtartalom ismeretlen, gyakori az anyag „felütése” más, szintén veszélyes anyagokkal (például szintetikus opioidok, mint a fentanil). A túladagolás következményei:

• légzésdepresszió, azaz a légzés leállása
• eszméletvesztés, kóma
• szívmegállás, halál

A halálos kimenetel néhány percen belül bekövetkezhet. Az egyetlen gyors segítség a naloxon nevű opioid-antagonista, amely vészhelyzetben – megfelelő adagban és időben beadva – képes visszafordítani a túladagolás hatását.

A hosszú távú használat következményei

A tartós heroinfogyasztás súlyos testi és szociális károkat okoz, mint például:

• az immunrendszer legyengül, gyakoribbak a különböző fertőzések
• hajhullás, fogvesztés, testsúlycsökkenés
• vénák elzáródása, bőrfekélyek, trombózis
• HIV, illetve hepatitis B/C fertőzés a közös tűhasználat miatt
• szociális izoláció, hajléktalanság, munkaképtelenség
• gyakori pszichés zavarok: depresszió, szorongás, poszttraumás tünetek

A heroinhasználók életminősége radikálisan romlik, és a szerhasználatot gyakran bűnelkövetés, szexuális kizsákmányolás, vagy egzisztenciális lecsúszás kíséri.

Megvonás és függőség

Az ópiátfüggőség az egyik legerősebb testi és lelki dependencia a pszichoaktív szerek között. A fizikai elvonási tünetek 6–12 órával az utolsó adag után jelentkeznek, és 7–10 napig tartanak. Ezek a következők:

• izom- és csontfájdalmak
• izzadás, hidegrázás, láz
• hányás, hasmenés, gyengeség
• pupillatágulat, orrfolyás, könnyezés
• nyugtalanság, szorongás, pánik

A pszichés megvonási tünetek – különösen a sóvárgás, a depresszió és a kilátástalanság érzése – akár hónapokig is eltarthat, és ezek a relapszus legfőbb kiváltó okai.

A szintetikus opioidok

Az utóbbi években világszerte rohamosan terjednek a szintetikus opioidok, különösen a fentanil és annak analógjai, amelyek a heroint is többszörösen felülmúlják hatékonyságban. Már néhány milligramm fentanil is halálos dózis lehet. Ezek a vegyületek gyakran jelen vannak az utcán árult heroinban, a felhasználók tudta nélkül, ami robbanásszerű túladagolási hullámokat okoz – különösen Észak-Amerikában, de Európában is egyre nagyobb problémát jelentenek.

Összegzés

Bár az ópiátfüggőség az egyik legpusztítóbb szerhasználati forma, a felépülés nem lehetetlen. Ma már többféle hatékony kezelési módszer létezik:

• gyógyszeres fenntartó terápiák (például metadon, buprenorfin)
• naloxonprogramok a túladagolás megelőzésére
• pszichoterápiás támogatás, szociális reintegráció
• közösségi alapú rehabilitációs programok

Az ópiátfüggőség leküzdéséhez hosszú út vezet, amely során a személyes motiváció mellett kulcsszerepet játszik a társadalmi támogatás, a megbélyegzés csökkentése és a szakmai segítséghez való hozzáférés. A heroin és más ópiátok veszélyei valósak, de az információ, a megelőzés és az empátia együttesen képesek csökkenteni a károkat, és esélyt adni az újrakezdésre.

Leszokás A 12 lépéses önsegítő közösségek

Szerző: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter
Aktualizálta: Dr. Sztankovics Dániel, biológus