Drogok és veszélyeik: az LSD

Az LSD (lizergsav-dietilamid) a legismertebb hallucinogén szerek közé tartozik, amely az elmúlt évtizedekben nemcsak a tudományos érdeklődés, de a pszichedelikus mozgalmak középpontjába is került. Bár hosszú időre eltűnt a nyilvánosság látóteréből, napjainkban újra egyre több figyelmet kap – részben terápiás lehetőségei, részben pedig rekreációs használata miatt.

Az LSD-t 1938-ban Albert Hofmann svájci vegyész szintetizálta az anyarozs (Claviceps purpurea) nevű - a történelem során számos mérgezést okozó - gombából származó vegyületből. Az anyagot eredetileg a légzés- és keringésszabályozásban való potenciális alkalmazás céljából állították elő, hallucinogén hatására azonban csak 1943-ban derült fény – épp Hofmann véletlenszerű önkísérlete során. Az 1950–60-as években a pszichiátria és a pszichoterápia is érdeklődéssel fordult az LSD felé, mivel segédeszközként alkalmazták pszichotikus állapotok modellezésére és mélyebb önismereti folyamatok elősegítésére. A '60-as évek végére azonban – a hippimozgalommal való összefonódása, valamint a rossz utazásokkal („bad trip”) kapcsolatos ijesztő hírek miatt – szigorúan szabályozták, majd számos országban betiltották.

A tiltás ellenére az LSD sosem tűnt el teljesen. A 21. században a jól ismert pszichedelikus hatásai révén a pszichológiai kutatásokban ismét napirendre került, többek között a depresszió, a szorongás és a poszttraumás stressz-szindróma (PTSD) kezelésének lehetséges eszközeként. Klinikai vizsgálatok folynak az LSD mikroadagolásának („microdosing”) hatásairól is, amely során a tudatmódosító hatás kiváltása nélkül alkalmaznak kis mennyiségű LSD-t a kognitív teljesítmény és a kreativitás fokozására – bár ezek tudományos alátámasztása egyelőre korlátozott.

Az LSD használata és hatásmechanizmusa

Az LSD elsősorban a központi idegrendszer szerotonin receptoraira hat, különösen az 5-HT2A receptorokat aktiválva. Ez az agy különféle hálózatainak átstrukturálódását eredményezi, amely rendkívüli érzékszervi, gondolati és érzelmi élményekben nyilvánul meg. A szert leggyakrabban bélyeg formájában adagolják, amelyet a nyelv alá helyeznek, de létezik folyadék, zselé vagy cukorka formájában is. A hatás általában 30–90 percen belül jelentkezik, az intenzív pszichoaktív szakasz 8–12 órán át tarthat. Ezt követi egy „reintegrációs” fázis, amely során az egyén fokozatosan visszatér a hétköznapi tudatállapotba.

Az LSD-használat során a fizikai tünetek közé tartozhat a pupillatágulat, emelkedett pulzus és vérnyomás, testhőmérséklet-növekedés, remegés, izzadás, hányinger és fejfájás.

A pszichés hatások ugyanakkor rendkívül sokfélék lehetnek. Az élmény jellege nagymértékben függ az egyén pszichés állapotától („set”) és a környezettől („setting”), ahol az anyagot fogyasztja. Egy jól előkészített környezetben, pozitív várakozásokkal induló utazás („trip”) során az egyén mély önismereti élményeket élhet át, érzékszervi szinteken pedig szinesztéziás jelenségek (például hallható színek, látható hangok) is megjelenhetnek.

A „bad trip”, a függőség és a pszichés kockázatok

Az úgynevezett „bad trip” során a használó intenzív szorongást, üldöztetéses téveszméket, paranoid gondolatokat, ijesztő hallucinációkat – például démonok, halálos fenyegetések érzékelését – tapasztalhat. Az ilyen élmények során az időérzékelés is torzulhat, ami tovább súlyosbíthatja az érzést, mintha az élmény sosem akarna véget érni. Bizonyos esetekben ezek a pszichés terhek olyan súlyossá válhatnak, hogy akut pánikrohamhoz vagy önsértő viselkedéshez, ritka esetekben pedig öngyilkossághoz vezethetnek.

Az LSD nem okoz klasszikus értelemben vett fizikai függőséget, viszont pszichés dependencia kialakulhat, főként azoknál, akik rendszeresen a szer segítségével próbálnak megküzdeni belső feszültségeikkel vagy realitásproblémáikkal. Rendszeres vagy nagydózisú használat esetén tartós pszichotikus állapotok és mentális zavarok is előfordulhatnak, különösen genetikai hajlam vagy korábbi pszichiátriai diagnózis esetén.

A szerhez gyors tolerancia is kialakul: néhány napos rendszeres használat után ugyanaz az adag már nem vált ki hatást, azonban néhány napos szünetet követően a tolerancia megszűnik.

A „flashback” jelensége

Az LSD egyik sajátos jelensége az úgynevezett „flashback” – azaz a szer használatát követő napokban, hetekben vagy akár hónapokkal később is hirtelen, spontán módon visszatérhetnek az eredeti „trip” részletei. Ezek az élmények néhány perctől akár órákig is eltarthatnak, és erőteljesen befolyásolhatják a hétköznapi működést. Bár ritkán fordul elő, a „flashback” jelentős pszichés megterhelést okozhat, különösen, ha negatív élmények térnek vissza.

Újabb kutatási eredmények és társadalmi szempontok

Az LSD újrafelfedezése kettős kihívás elé állítja a társadalmat: miközben egyre több kutatás vizsgálja terápiás potenciálját – például életvégi szorongás csökkentésére vagy krónikus depresszió kezelésére – nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a pszichés kockázatokat, amelyek a rekreációs használattal járhatnak. A biztonságos környezet, a megfelelő felkészülés és a szakmai támogatás kulcsfontosságú lehet annak eldöntésében, hogy az LSD egy gyógyító eszköz vagy egy potenciális veszélyforrás marad-e a jövőben.

Az LSD – minden kockázata és ellentmondásossága ellenére – egy rendkívül komplex és izgalmas pszichoaktív szer, amely nemcsak veszélyeket, hanem lehetőségeket is rejt magában. A modern tudomány és orvoslás - a megfelelő keretek között, szakmai felügyelet mellett alkalmazva - újra kezdi felfedezni a benne rejlő terápiás potenciált, különösen olyan esetekben, ahol a hagyományos pszichológiai kezelések hatástalanok maradtak.

Szerző: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter
Aktualizálta: Dr. Sztankovics Dániel, biológus