Drogok és veszélyeik: szerves oldószerek

A szerves oldószerek a legkönnyebben elérhető drogok közé tartoznak, leginkább a hátrányos helyzetű, marginalizált csoportok körében terjedtek el. Hozzáférhetőségük ellenére komoly egészségügyi és mentális kockázatokat hordozó szercsoportról van szó.

A szerves oldószerek (például ragasztók, festékhígítók, körömlakklemosók, benzinszármazékok vagy öngyújtógáz) számos háztartási termékben megtalálhatók. Ezek az anyagok könnyen hozzáférhetők, nem minősülnek klasszikus kábítószereknek, mégis súlyos tudatmódosító hatással rendelkeznek.

Az oldószereket leggyakrabban zacskóból („szipuzás”) vagy textíliáról belélegezve alkalmazzák, így az anyag gyorsan eljut az agyba és azonnali, rövid ideig tartó bódulatot, eufóriát okoz.

Mivel ezek a szerek olcsók és hozzáférhetők, használatuk gyakran a társadalmi kirekesztettség, trauma vagy hajléktalanság következménye.

Az oldószerek rövid távú tudatmódosító hatásai

A használata során a leggyakoribb szubjektív élmények a következők:

• enyhe eufória, tudatzavar
• tér- és időérzékelés megváltozása
• hallucinációk, álomszerű élmények
• mozgáskoordináció zavara

A hatás pár perctől fél óráig tarthat, de már egyszeri használat is halálos kimenetelű lehet. Az oldószerek gőzei irritálják a légutakat, bénítják a légzőközpontot, illetve végzetes szívritmuszavart válthatnak ki. Gyakori haláleset, hogy a használó a fejére húzott zacskóban fullad meg – az oldószer ugyanis elnyomja az oxigénhiány érzékelését.

Tartós használat, súlyos szervi és idegrendszeri károsodások

A krónikus oldószerhasználat során a szervezet jelentős toxikus terhelésnek van kitéve. A leggyakoribb hosszú távú következmények:

• agykárosodás, kognitív hanyatlás
• perifériás idegrendszeri zavarok (remegés, zsibbadás, gyengeség)
• máj- és vesekárosodás
• memóriavesztés, figyelemzavar
• hangulati zavarok, szorongás, depresszió

A tartós használók gyakran tapasztalnak tompaságot, koordinációs nehézségeket, alvászavart és állandó kimerültséget.

Kéjgáz: legális, de nem veszélytelen

A dinitrogén-oxid (N₂O), közismert nevén kéjgáz, egyes szerves oldószerekhez hasonló euforizáló hatású, belélegezve gyorsan tudatmódosító élményt okoz. Orvosi alkalmazása (például a szülészetben, fogászatban) jól szabályozott, biztonságos körülmények között történik. Rekreációs célú használata azonban egyre elterjedtebb, különösen fiatalok körében.

A kéjgáz hatásai a következők:

• néhány perces eufória, nevetés, álomszerű élmények
• vizuális és akusztikus torzítások
• „lebegésérzet”, disszociáció
• enyhe hallucinációk, tudatállapot-változás

A veszély abban rejlik, hogy nagy mennyiségben vagy oxigénhiányos környezetben belélegezve fulladást, hosszabb távon pedig például B₁₂-vitamin-hiányt, idegrendszeri károsodást és gerincvelői degenerációt okozhat. Bár néhány percen belül kiürül a szervezetből, a rendszeres használat súlyos következményekkel járhat.

Szerző: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter
Aktualizálta: Dr. Sztankovics Dániel, biológus