Az Achilles-ín gyulladása

Az Achilles-ín a legnagyobb és legerősebb az emberi testben lévő inak közül, ennek ellenére meglepően sérülékeny. A leggyakoribb probléma az Achilles-ín gyulladása, ami tartós fennállás vagy gyakori kiújulás esetén növeli az ínszalag szakadásának valószínűségét is.

Az Achilles-ín a vádli izmait köti össze a sarokcsonttal, az izomzat megfeszülésével a lábfej mozgatásához szükséges erőt közvetíti. Ennek megfelelően számos sportágban fokozott terhelésnek van kitéve, gyulladása gyakori futóknál és ugrással járó sportágakban. Az ín az életkor előrehaladtával gyengül, így középkorúaknál már magasabb a gyulladás és sérülés kockázata.

Az Achilles-ín-gyulladás tünetei

Achilles-ín gyulladása (Achilles tendinitis) esetén reggelente, ébredés után a lábszár merevsége tapasztalható, illetve fokozott érzékenység kb. 3 cm-rel a sarokcsonthoz való tapadása felett. A panaszok enyhe esetben kíméletes mozgatás hatására enyhülnek vagy megszűnnek.

Fájdalomérzet eleinte megerőltető terhelés, edzés után jelentkezhet, amely legtöbbször enyhe, helyi fájdalom. Előrehaladottabb esetben a fájdalom hosszabb ideig elhúzódik, állandósul, illetve erősebbé válik.

Az ín mentén érzékelt duzzanat, megvastagodás, illetve erős és nem múló fájdalom esetén érdemes szakorvoshoz fordulni.

Egyéb betegségek is járhatnak a fenti tünetekhez hasonló panaszokkal, ezért a pontos diagnózis megállapítása mindenképp szakorvosi állapotfelmérést igényel.

Az Achilles-ín gyulladásának okai és kockázati tényezői

A gyulladás oka az ín túlerőltetése, leggyakrabban a tartós és intenzív terhelés. Ez leggyakrabban olyan sportágak esetén fordul elő, mint a futás, a falmászás, a futball, kosárlabda, röplabda. Bármilyen hirtelen túlerőltetés növeli az íngyulladás kialakulásának kockázatát. Jelentős az Achilles-ín terhelése lábujjhegyre állás esetén, így táncosok esetén is fennáll a fokozott kockázat.

Az Achilles-ín gyulladásának kockázata függ attól, hogy milyen módon éri a terhelés az inat. Gyakrabban alakul ki:

• Hirtelen terhelés esetén, ha egy hobbisportoló a korábbinál jóval intenzívebb edzést végez, pl. hosszabb távokat fut. Ajánlott a fokozatosság az edzésterv felépítésében.
• Sokszor a vádli izomzatának merevsége miatt következik be az ín túlerőltetése. Ennek elkerülése érdekében fontos a megfelelő nyújtógyakorlatok és a bemelegítés elvégzése az edzések során.
• A lépcsőzés és az emelkedőn futás növeli a kockázatot.
• Hideg időben nagyobb a rizikó, illetve hosszabb bemelegítés ajánlott.
• A terhelés függ a sportfelszereléstől, különös tekintettel a futócipőre, a jó cipő csökkenti a gyulladás kockázatát.

A gyulladás kialakulása azonban függ az ín állapotától és az egyéni jellemzőktől is, ugyanaz a terhelés az egyes embereknél különböző valószínűséggel vált ki panaszokat.

• Számításba kell venni az életkort. A sérülések többsége 30-50 éves kor között következik be, így középkorúként már nagyobb körültekintés ajánlott az edzések során.
• Akinek már volt Achilles-ín-gyulladása, annál nagyobb az ismételt kialakulás rizikója.
• A lábboltozattal kapcsolatos eltérések (a túl magas és a túl alacsony lábboltozat egyaránt) növelik a terhelést és így a gyulladáshajlamot, ahogy a lábak hosszának a kisebb eltérése is.
• Magasabb a gyulladás és a szakadás kockázata is pikkelysömörben szenvedőknél, elhízottaknál, illetve fluorokinolon típusú antibiotikumot szedőknél is.

Az átgondolt - egyéni adottságokat is figyelembe vevő - edzéstervvel és megfelelő bemelegítéssel tehetjük legtöbbet az Achilles-ín sérülések megelőzéséért.

Mennyire veszélyes az Achilles-ín gyulladás?

Az Achilles-ín-gyulladás az esetek többségében nem okoz komoly fájdalmat és nem korlátozza lényegesen a mozgásfunkciókat. Ennek ellenére érdemes komolyan venni a panaszt, ugyanis a tartósan fennálló gyulladás károsítja az ínszalag szerkezetét (tendinopathia), és hajlamosít a ritkább, de súlyosabb sérülés, az Achilles-ín-szakadás kialakulására. A gyulladás miatt gyengült ín már egy kisebb hirtelen terhelés hatására is elszakadhat, az ínszalag-szakadások jelentős részét az ín gyulladása előzi meg.

Az Achilles-ín gyulladásának kezelése

A választandó kezelés és felépülés ideje mindig az elváltozás mértékétől függ.

Pihentetés - A szervezetnek minden esetben pihenésre és időre van szüksége a teljes gyógyuláshoz, ezért legalább egy hétig ajánlott azokat a sportokat felfüggeszteni, amelyek megterhelhetik az Achilles-ínt. A kíméletes sportok gyakorlása, mint az úszás, nem okozhat bajt. Enyhébb esetekben a pihentetés hatására önmagában is elmúlhat a gyulladás, más esetekben az egyéb kezelések mellett is fontos a fokozott kímélet. Mivel az inat tehermentesíteni kell, célszerű a boka fáslizása vagy bokarögzítők alkalmazása, tehermentesítő talpbetét használata, nagyfokú gyulladás esetén orvosa gipszet is javasolhat.

Gyógyszeres kezelés - Ha szükséges, nemszteroid gyulladáscsökkentő szerekkel enyhíthetőek a panaszok. Súlyos esetben helyileg alkalmazott szteroid injekció csökkentheti a gyulladást.

Fizikoterápia - Az orvosi kezelés során elsősorban a fizikoterápiától várható tartós eredmény. A gyakorlatok célja a vádli izmok fokozatos erősítése és a nyújtás, amely segít az ín feszülésének csökkentésében. Az eljárás időigényes, mivel a cél a lágyrészek rostjainak újrarendezése. Kiegészítő jelleggel segíthet a lökéshullám-terápia.

Műtét - Elhúzódó, igen komoly panaszok esetén sebészi beavatkozásra is sor kerülhet. A műtét során eltávolítják a gyulladás során keletkező kötőszövetet, az Achilles-ín károsodott, megvastagodott készeit, majd helyreállítják az ín ép szakaszait. A beavatkozást fizikoterápia, óvatos és fokozatos terhelés követi.

Lásd még Edzés és rehabilitáció ínsérülések után

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Nagy Attila, fordító - Mayo Clinic, Cleveland Clinic
Lektorálta: Dr. Veress Dóra, általános orvos