Achilles-sérülés - Oly könnyedén elkerülhető!

Az átlagembernek csupán komoly kellemetlenséget, a sportolónak azonban igazi sorscsapást jelent az Achilles-ín gyulladása és részleges vagy teljes szakadása, amely sajnos egyike a leggyakoribb sportsérüléseknek.

A hosszú hónapokig tartó kényszerpihenő bizony alaposan megtépázza a teljesítményt, sőt, gyakran véget is vet a sportkarriernek. Nap mint nap megdöbbenek azon, hogy nem csak a sportolók, de gyakran még a szakemberek sem tudják (vagy csak nem árulják el?), valójában milyen könnyen megelőzhető az Achilles-ín károsodása!

Becsszóra csak egy kis anatómia

Az Achilles-ín a vádlit alkotó három hosszú izmot kapcsolja össze és rögzíti a sarokcsont hátsó részéhez. A vádli izmainak fő funkciója a sarok felfelé húzása, magyarul a lábujjhegyre állás. Ez a mozdulat jelentős szerepet játszik életünkben, járás, futás és ugrás közben a talajtól való elrugaszkodást az izmok és az Achilles-ín összehúzódása teszi lehetővé.

Mi okozhat Achilles sérülést?

Az Achilles-ín leggyakoribb sérülése a gyulladás (ma már az Achilles esetében egyre inkább a szövetkárosodás szót használjuk gyulladás helyett), illetve a részleges vagy teljes szakadás. Közös jellemzőjük, hogy szinte minden esetben a vádli izomzatának tartós helytelen terheléséből fakadnak. Azt a bizonyos „rossz mozdulatot” tehát számtalan egyéb káros hatás előzi meg. A probléma - a közhiedelemmel ellentétben - korántsem csak a sportolókat érinti. Minden olyan hétköznapi mozgásforma (gyaloglás, futás, ugrálás, guggolás, lépcsőzés), amely erősen igénybe veszi a vádlit, szövetkárosodáshoz és szakadáshoz vezethet, ha figyelmen kívül hagyunk néhány fontos tényezőt. Nézzük a leggyakoribb problémákat:

1. Az izom-ín struktúra rendszeres lazításának és nyújtásának elhagyása

Ahogy fentebb említettem, a talajtól való elrugaszkodás (gyaloglás, futás, ugrás) fázisában a vádli izomzata rövidül, méghozzá úgy, hogy mindeközben terhelés alatt van, hisz a test súlya ránehezedik. Ha a sportolást követően nem lazítjuk el és nyújtjuk meg az edzés során berövidült és feszessé vált izmokat, a rövidülés/feszesség kombó egy idő után krónikussá válik, s lassan de biztosan károsodnak az izmok és az ín. A sérült ínszövet egy hirtelen, rossz mozdulat (lásd később) hatására könnyedén el is szakadhat, akár részlegesen, akár teljes mértékben.

2. A nyújtás és terhelés nem megfelelő kombinálása

Hasonló hatást válthat ki az izmok terheléses nyújtása is, amelyre szemléletes példa az ismert gyakorlat: súllyal a kezünkben teljes guggolásokat végzünk. Ilyenkor egyszerre nyújtjuk (guggolás) és terheljük (testsúly+súlyok) a vádli izomzatát, ami brutálisan igénybe veszi az izmokat és az Achilles-inat. Mindez különösen akkor okozhat gondot, ha az izom-ín egység a korábbi helytelen terhelések miatt eleve feszes. Ha például rendszeresen hordunk magas sarkú cipőt, a vádli izmai és az ín egyaránt krónikusan berövidülnek, hisz kénytelenek folyamatosan „spiccelni”. A rövidült és merev izmok és ín hirtelen nyújtása (guggolás), különösen, ha súlyzót is tartunk a kezünkben (terhelés) bizony reccsenő következményekkel járhat.

Próbáljon meg egy feszes, merev, sérült vagy elöregedett gumiszalagot/hajgumit megnyújtani. Ugye, nem lepődik meg azon, hogy elszakad? Mért lenne ez másképp az Achilles-ínnal?

Kik a legveszélyeztetettebbek?

Az eddigiekből következően mindazok, akiknek izomzata és Achilles-ínja kötött, merev, tehát sérülékeny. Fentebb említett delikvenseink (a sportolást követő lazítást és nyújtást elhagyók, illetve magas sarkú cipőt viselők) mellett tehát

• Az „újévi fogadalmasok”, akik a számítógépet és a televíziót hirtelen felindulásból futócipőre cserélik. Az erős terheléshez nem szokott, mindenfajta „karbantartást” nélkülöző, a járás során igénybevett, soha el nem lazított és meg nem nyújtott izmok és kötőszövet megfelelő felkészítés híján könnyen károsodhat, és bizony hosszas rehabilitációra számíthat a sportolni vágyó.
• Ugyanígy említhetjük a középkorúakat, főképp, ha az „újévi fogadalmasok” táborába tartoznak, tehát edzetlen izmokkal vágnak bele az edzésbe. Az életkor előrehaladtával kötőszövetünk (ide tartoznak az ínak, tehát az Achilles-ín is) törvényszerűen veszít rugalmasságából, merevebbé, feszesebbé, ezáltal jóval sérülékenyebbé válik. Sajnos sokáig nem észleljük a kötőszövet struktúrájának változását, így könnyedén beleesünk a csapdába, hogy teljesítőképességünket tíz évvel azelőtti énünkéhez mérjük, azaz ugyanolyan mértékű terhelést adunk jóval kevésbé rugalmas kötőszövetünknek.
• A bemelegítés hiánya hasonlóképp drámaian fokozza az ín sérülésének esélyét, hisz az át nem melegített izom-ín apparátus feszesebb, merevebb, ezáltal jóval könnyebben sérül.
• Nem meglepő módon a túlsúly is életveszélyes, hisz nagyobb mértékű izom összehúzódásra van szükség ahhoz, hogy képesek legyünk elrugaszkodni a talajtól járás, futás közben.
• Mindazon - sajnos - tömegek, akiknek rossz a testtartása. Számítógép előtt ülve fejünket és vállunkat előreejtjük, s ha sokáig tartózkodunk ebben a pozícióban, izmaink alkalmazkodnak a megváltozott elvárásokhoz. A mellizmok és a nyak elülső izmai rövidülnek, a nyak hátulsó részének izmai, illetve a hát felső szakaszának izmai túlnyúlnak. Hamarosan azt vesszük észre, hogy már álló helyzetben is előretoljuk fejünket és előreejtjük vállainkat, azaz testsúlyunk előre helyeződik. Mindez azt jelenti, hogy a test hátulsó részén lévő izmoknak (köztük a vádli izomzatának is) jelentős többletmunkát kell végezniük ahhoz, hogy ne essünk orra.
• Végezetül említsük meg a korábbi sérüléseket is. Minden egyes sérülés „gyengíti” a struktúrát. A bőr sérüléseihez hasonlóan a kötőszöveti sérülések is „heggel” gyógyulnak. A kötőszövet „hegei” jóval kevésbé rugalmasak az eredeti szövetnél, így minél több emléket őriz Achillesünk a múltból, annál nagyobb az újabb sérülések kialakulásának esélye, különösen akkor, ha a sérülés utáni rehabilitációra nem fordítottunk elegendő figyelmet. És akkor még nem beszéltünk a sérülések gyógyulását kísérő szöveti letapadásokról!

Összefoglalva tehát, milyen tényezők fokozzák jelentősen a sérülésveszélyt?

• az ismétlődő és/vagy tartós túlerőltetés
• a bemelegítés hiánya
• az edzéseket követő lazítás és nyújtás hiánya
• az edzetlen izmok hirtelen terhelése
• a helytelen testtartás
• a nem megfelelő lábbeli
• az életkor figyelmen kívül hagyása
• korábbi sérülések
• túlsúly

Mikor gyanakodjon arra, hogy valami nem stimmel?

• kőkemény a vádli és feszes az Achilles
• enyhébb vagy erősebb fájdalmat érez az Achilles-ín területén, amely spicceléskor (rövidülés) és pipáláskor (nyújtás) fokozódik
• beszűkül a mozgásterjedelem, mégpedig leginkább a lábfej visszafeszítésének (pipa) irányába
• triggerpontok (fájdalmas csomók) tapinthatóak a vádli izomzatában
• erős fájdalmat érez SMR hengerezés közben

Mi a teendő Achilles sérülés esetén?

Az Achilles-ín teljes szakadása szinte minden esetben műtéti indikáció, a részleges szakadás és a szövetkárosodás azonban jellemzően műtét nélkül is szépen gyógyítható a megfelelő (mozgás)terápiával. A kezelés célja az izom és a fascia rugalmasságának helyreállítása lazítással és nyújtással, illetve a későbbi szakaszban a megfelelő erősítéssel. A legcélravezetőbb azonban - mint mindig - a megelőzés:

• Edzés előtt elengedhetetlen a megfelelő bemelegítés, amely könnyed, dinamikus nyújtásokat is tartalmaz. A statikus nyújtás az erősítő edzés végére való!
• Az edzéseket követően minden esetben figyeljen a megfelelő mennyiségű lazításra és nyújtásra! Először lazítsa el a feszes izmokat SMR hengerrel, majd következhet a statikus nyújtás. Amit szinte senki sem tud: ha a lazítást kihagyjuk, a stretching nem lesz hatékony, hisz a feszes izmokat nem lehet megnyújtani!
• Ha sportolni kezd, óvakodjon a hirtelen, erős terhelésektől! Lassan, fokozatosan készítse fel a szervezetét! Az „újévi fogadalmasoknak” azt javaslom, hogy rehabilitációs végzettségű és szemléletű edző segítségével váltsanak életmódot! Internetről ellesve nem megy!
• Bölcs döntés a következő lomtalanítás alkalmával megszabadulni a magas sarkú cipőktől. Alternatívaként az utált kolléganő is megajándékozható egy-egy tetszetősebb párral.
• Vegye figyelembe, hogy 30 éves kor fölött csökken a kötőszövet (Achilles) rugalmassága, így óvatosabban terhelje a testét! Mindehhez komoly önkontroll (és testtudat) szükséges, hisz 30-40 évesen jellemzően még igencsak fittnek, fiatalnak, erőtől duzzadónak érezzük magunkat.
• Legyen különösen elővigyázatos, ha korábban volt már Achilles-sérülése! Az ín őrzi a nyomokat, tehát jóval sérülékenyebb, mint gondolná!
• Hát igen, a túlsúlytól bizony érdemes megszabadulni. Ha nem megy (ilyen is van), különösen óvatosan, kímélő üzemmódban eddzen!
• Edzésprogramja legyen változatos, óvakodjon az egyoldalú terhelésektől! Hogy miért, arról hosszasabban értekeztem.

Végül, de nem utolsó sorban: a kötőszövet (szakmai berkekben a fascia) különleges edzést igényel. A fascia edzettsége határozza meg többek közt izmaink állapotát és testünk-lelkünk fiatalosságát (sőt, még ráncaink mennyiségét és mélységét is), tehát adja meg neki, ami jár! Szerencsére világszerte egyre terjedőben a funkcionális fascia tréning, azaz a kötőszövet speciális edzése, szívem szerint kötelezővé tenném mindenki számára.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Feövenyessy Krisztina mozgásterapeuta, okl. rehabilitációs szakember, a Feövenyessy Medical Fitness Akadémia vezetője