Miért gyakori a hirtelen szívhalál a sportolók között?

A sportolók körében és gyakran sport közben bekövetkező halálesetek hallatán sokakban merülhet fel a kérdés: a testmozgás valóban védelmet nyújt a szív-érrendszeri betegségekkel szemben?

A hobbisportolók által, megfelelő körültekintéssel végzett testmozgás egyértelműen pozitív hatást gyakorol az emberi szervezetre. A mozgáshiány számos betegség, többek között a szív-érrendszeri betegségek egyik fő rizikótényezője. Sportolók esetében azonban olyan mértékű terhelés érheti a keringési rendszert, ami előjelek nélkül is tragikus szívmegálláshoz, hirtelen szívhalálhoz vezethet.

Hogy mi jelent túlzott terhelést, az az edzettség függvényében relatív, de bárkinél kialakulhat. Az extrém stressz még fiatal és egészséges élsportolóknál is okozhat hirtelen szívmegállást, de a kockázat fennáll a középkorú szabadidős sportolóknál is, amennyiben állapotuknak nem megfelelő tevékenységet folytatnak. Megelőzésében a legfontosabb a fokozatosság, az egészségi állapotnak megfelelő terhelés és a szűrés.

Milyen hatások érik a sportolók szívét?

Sportszív kialakulása - A rendszeres mozgás hatására nő a szívizom tömege, javul a pumpafunkciója, ezzel párhuzamosan olyan kis hajszálerek alakulnak ki, illetve nyílnak meg, melyek képesek ellátni a szív megnövekedett oxigénigényét. Az élsportolók körében ugyanakkor az intenzív terhelés hatására bekövetkezhet, hogy a hajszálerek kialakulása nem tudja követni a szív tömegének növekedési ütemét, így a korábbi érhálózat képtelen megfelelő mennyiségű oxigént biztosítani a megnövekedett szívizomzat számára. Ez az ún. sportszív. Ennek következtében még ép koszorúerek esetén is kialakulhat szívizomelhalás, szívelégtelenség, vagy mindezek talaján életveszélyes ritmuszavar.

Rejtett szívbetegségek - Számos más, sporttól függetlenül fennálló, tüneteket nem okozó szívbetegség is rejtőzhet a sportolók váratlan halálesetei hátterében. Léteznek olyan veleszületett szívbetegségek, amelyek normál körülmények között nem okoznak tüneteket, ezért nem ismerik fel azokat, az első jelük gyakran maga a hirtelen szívhalál. Elengedhetetlen lenne mindezeket sportkardiológiai szűrővizsgálat során felismerni, abban az esetben is, ha semmilyen ismert probléma nem jelentkezett korábban.

Extrém terhelés - Ismert szívbetegség nélkül is kiválthatja a hirtelen szívhalált az extrém mértékű fizikai megterhelés. Ilyen stresszhatás nem csak az intenzív mozgás, hanem a sportolás közben fellépő dehidratáció, hőhatás is. Nagyfokú fizikai igénybevétel és nem megfelelő folyadék- és ionpótlás hatására súlyos szívritmuszavar, kamrafibrilláció léphet fel. Ennek során a szív rendkívül gyorsan ver, remeg, s ezzel megakadályozza a kellő mennyiségű vér beáramlását a kamrákba. A szabályos, egyszerre történő izom-összehúzódás nélkül a szív képtelen a vérkeringést fenntartani, a pumpaműködés megszűnik, a keringés leáll. Számos esetben nem lehet előre számítani a bekövetkeztére, ilyen esetben a sportoló nem érez semmilyen különösebb előjelző panaszt és a szívében sincs semmiféle elváltozás.

Milyen sporttevékenységek veszélyesek?

A hírekben legtöbbször sikeres, fiatal élsportolók haláleseteiről lehet hallani. Az Egyesült Államokban a versenyszerűen sportolók hivatalos nyilvántartásának elemzése (Circulation c. folyóirat) arra az eredményre jutott, hogy 43 770 sportolóra vetítve alakul ki évente egy haláleset. A munkacsoport 40 sportág 400 ezer sportolójára vonatkozó információkat összegzett, a vizsgálat négy éve alatt (2004-2007) 273 versenysportoló vesztette életét. A legnagyobb arányban érintettek a legkiválóbb sportolók, átlag fölötti arányban a kosárlabdázók, a lacross-játékosok és az úszók, többnyire férfiak. A váratlan szívhalálesetek 75 százaléka következett be edzés vagy verseny közben.

Sokkal veszélyeztetettebbek azok a 40 év körüli sportolók, akik amatőr szinten, orvosi kontroll nélkül sportolnak - mondja Dr. Sztancsik Ilona, a Sportorvosi Központ kardiológusa, sportorvosa. Fontos, hogy a szabadidős sportokat intenzíven végző középkorúak is rendszeresen vegyenek részt sportorvosi ellenőrzésen. Abban az esetben ez feltétlenül szükséges, ha rendelkeznek szív- és érrendszeri rizikó faktorral, például magas a vérnyomásuk, vagy a vérzsír szintjük, de akkor is, ha nincsenek szív- és érrendszeri panaszaik. Ennél a korosztálynál ugyanis már fennállhat egy enyhe vagy komolyabb koszorúérbetegség, magas vérnyomás is, ami kis vagy közepes fokú terhelésnél még nem okoz érzékelhető problémát, de nagyobb terhelés esetén már produkálhat tüneteket.

Magas a kockázat az olyan extrém igénybevételt jelentő sportok esetén, mint a maratonfutás, a triatlon vagy az ironman. Triatlonisták számára a hideg vízben töltött idő jár a legnagyobb kockázattal.

Korábbi megbetegedés esetén, például szívinfarktus után vagy mélyvénás trombózist követően, a szabadidős sportok is kizárólag orvosi felügyelet mellett végezhetők. Így minimalizálható a súlyos egészségkárosodás, illetve a hirtelen bekövetkező szívhalál esélye.

A sportorvosi vizsgálat

A sportorvosi kivizsgálás során, az orvos elsőként kiszűri a kardiológiai rizikófaktorokat. Tájékozódik arról, hogy történt-e a sportoló családjában szíveredetű haláleset vagy szívbetegség, illetve volt-e az illetőnek bármiféle panasza – légszomja, mellkasi fájdalma, szédülése – edzés vagy versenyzés alatt. Ez után fizikális vizsgálattal és EKG elvégzésével megállapítja, hogy a sportoló szíve normálisan működik-e. Amennyiben a vizsgálatok bármilyen szíveredetű eltérésre adnak gyanút, további kardiológiai kivizsgálásra van szükség.

Ha sportorvos támogatása mellett, folyamatosan követjük egészségi állapotunkat, rendszeresen veszünk részt kardiológiai szűréseken, és időben felfedezzük a problémát, nagy eséllyel megelőzhetjük a komolyabb bajt.

WEBBeteg összeállítás - Dr. Sztancsik Ilona, Sportorvosi Központ; MTI; Cs. K. fordító WEBBeteg