A gyomorfekély diagnosztizálása és kezelése

A gyomor- és nyombélfekély megfelelő gyógyszeres kezeléssel kontrollvizsgálatok mellett otthon is jól gyógyítható, ám a szövődménnyel járó esetek természetesen kórházi ellátást igényelnek.

A gyomorfekély diagnosztizálása

A gyomor- és nyombélfekély diagnosztizálásának legbiztosabb eszköze az endoszkóppal végzett gyomortükrözés, a kivizsgálás másik eszköze a kontrasztanyagos gyomorröntgen vizsgálat. Az endoscopia elterjedése előtt ez utóbbi volt a fekély kimutatására szolgáló eljárás.

A röntgenvizsgálat hátránya, hogy a fekély pontos mérete, mélysége, esetleges rosszindulatú elfajulásra utaló jelei nem ítélhetők meg, továbbá a vizsgálat 5-10 százalékban negatív lehet a fekély jelenléte ellenére is. Az endoscopia további előnye a röntgennel szemben, hogy szövettani mintavétel is lehetséges a fekélyből, amennyiben felmerül rosszindulatú elfajulás lehetősége.

Gyomor-, illetve nyombélfekély esetén kötelező az UBT teszt elvégzése a Helicobacter-fertőzés kizárására. A teszt pozitivitása esetén a fertőzöttség megszüntetése érdekében eradikációs terápiát kell folytatni.

A gyomor- és nyombélfekély megfelelő gyógyszeres kezeléssel otthon is jól gyógyítható. 4-6 hét múlva kontroll endoscopos vizsgálat szükséges, illetve az UBT teszt megismétlése is szükséges lehet a baktérium kiirtás sikerességének megítélésére.

A gyomorfekély kezelése szövődménymentes esetben

A gyomor- és nyombélfekély kezelését meghatározza a beteg életkora, életkörülményei, egészségi állapota és eddigi betegségei. Fontos tényező a betegség kiterjedése, állapota, és hogy van-e gyógyszerérzékenysége a betegnek. Kezelhető helyes táplálkozással, gyógyszerekkel, végső esetben pedig műtéttel.

1. Életmódváltás. Enyhébb, szövődménymentes esetben is fontos a fizikális kímélet 3-4 hétig, ha lehetséges, környezetváltozással. Ajánlott az életkörülmények rendezése, a stresszt, szorongást kiváltó tényezők megszüntetése, vagy kezelése. Elengedhetetlen az is, hogy a beteg hagyja el a károsító tényezőket (alkohol, dohányzás, fekélyt okozó gyógyszerek), valamint változtasson táplálkozási szokásain.

Gyomorfekély és nyombélfekély esetén gyakori, kis mennyiségű étkezés szükséges, mely a gyakorlatban 2-3 óránkénti étkezést jelent. Kerülendők az erős, fűszeres, meleg és zsíros ételek, a hagyma, a fehér bor, a kávé és az édességek fogyasztása. Ha a gyomor ürülése nehezített, akkor a pépes, folyékony ételek ajánlottak.

Ez a cikk is érdekelheti Önt! Életmódváltás: Minden csak elhatározás kérdése!

2. Gyógyszeres kezelés. Alapelve, hogy a kezelés megkezdése előtt a rosszindulatúságot biztosan ki kell zárni. Ehhez gyomortükrözést kell végezni, hiszen ennek alkalmával lehet szövettani mintavételt végezni a fekélyből. A kezelés kezdetétől számított 4-6 hét múlva a gyomortükrözés ismétlése szükséges a kezelés hatékonyságának megítélésére. A tükrözés ismétlése mindaddig szükséges, amíg a gyógyulás biztosan be nem következett.

• H2-receptor-antagonisták (pl.: ranitidin, famotidin): ezek a gyógyszerek a gyomorsav-elválasztást gátolják. Hatásukra a betegek 80 százaléka 4 hetes kezelés után panaszmentessé válik.

• Protonpumpagátlók (pl.: omeprazol, pantoprazol): a H2-receptor-antagonistáknál erősebben képesek gátolni a savelválasztást azáltal, hogy a savat termelő gyomorsejtek működését gátolják.

• Savkötők (antacidák): adásuk célja a képződő sav semlegesítése. Alkalmazásuk során számolnunk kell bizonyos mellékhatásokkal. Az alumínium-hidroxid- és kalcium-karbonát-tartalmú szerek székrekedést okozhatnak, míg a magnéziumot tartalmazó készítmények hasmenést idézhetnek elő. Az alumínium-hidroxid ezenkívül képes bizonyos gyógyszerek (például szívgyógyszerek, véralvadásgátlók) megkötésére, így különösen figyelnünk kell arra, hogy egyidejűleg ne szedjük őket.
  
  Veseelégtelenség esetén alkalmazásukkal legyünk óvatosak, mert rontják a vesefunkciót. A savkötők bevétele az étkezés után 1-3 órával ajánlott, olyankor, amikor a gyomor már üres és védtelen a savhatással szemben. A protonpumpa gátlók és a H2-receptor-blokkolók elterjedése óta használatuk csökkent.

• Filmképző szerek (pl.: sucralfat, kolloidális bizmut): a nyálkahártyán filmszerű, nem oldódó réteget képeznek, így védve azt a savi hatással szemben.

• Eradikációs terápia: igazolt Helicobacter pylori fertőzés esetén a baktérium kiirtására úgynevezett eradikációs terápiát kell alkalmazni: ez egy kombinációs kezelés, mely egy protonpumpa gátló, valamint kétféle antibiotikum (amoxicillin /illetve penicillin allergia esetén metronidazol/ + clarithromycin) együttes szedéséből áll egy héten át. Ezt követően célszerű csupán a fekély néhány hetes további kezelése is protonpumpa gátló szedésével. A baktérium eradikáció sikeres voltáról a kezelés befejezése után legalább 4 héttel, arra alkalmas diagnosztikai módszerrel kell meggyőződni (UBT teszt).

3. Sebészi megoldás. A legtöbb nyombélfekély sikeresen kezelhető gyógyszerekkel, de ha már a három hónapos kezelés alatt sem gyógyul, szükségessé válhat a sebészi megoldás.

A gyomorfekély kezelése szövődmények esetén

Vérzés esetén annak endoscopos úton történő csillapítása szükséges. Ennek alkalmával a vérző ércsonkot fémklippel lekötik, illetve környékét vérzéscsillapító anyaggal infiltrálják. Ebben az esetben protonpumpagátló adása szükséges megemelt dózisban, az első néhány napban infúzióban.

A fekély perforációja, pylorus stenosis kialakulása, endoscoposan nem uralható vérzés, a fekély rosszindulatú elfajulása sebészi beavatkozást tesz szükségessé.

Gyógyulás esetén a kiújulás megelőzéseként a gyógyszer további adására van szükség, napi egyszeri dózisban (este), három hónapon keresztül. Ennél hosszabb ideig történő adása olyan betegek esetén indokolt, akiknél a műtéti kockázat nagy, akik véralvadásgátló kezelés alatt állnak, vagy fekélyt okozó gyógyszerek adása nem kerülhető el.

Az ismételten kiújuló fekélyek kezelése

Minden egyes kiújulás növeli a szövődmények kialakulásának valószínűségét, ezért a korai kiújulás elhárítására három hónapos, tartós receptorblokkoló vagy protonpumpagátló kezelés szükséges. Ezt követően egyénre szabott kezelés megállapítása szükséges.

Forrás: WEBBeteg összeállítás
Orvos szakértőnk: Dr. Dobi Gyöngyi, belgyógyász