• Mintavételi eljárások - Mikor és melyik típus indokolt?

        Szerző: WEBBeteg - Szabó Diána Lili, Lektorálta: Dr. Méhes Gábor

        Orvosi szempontból a mintavételi eljárások jelentősége a pontos diagnózis felállítása szempontjából bizonyos esetekben nélkülözhetetlen. Például daganatok típusának, kiindulási helyének (vagyis hogy melyik szervből származik), stádiumának és az áttétek keresésének eszköze lehet. A sebész például szövettani minta ismeretében határozza meg az eltávolítani kívánt szervrészlet vagy szerv nagyságát, továbbá az alkalmazott terápia tervezésében is nagy jelentősége lehet a vizsgálatok eredményének.

        Hogyan történik a mintavétel?

        A mintavételnek három fő típusa van: a biopsziás (szövettani), a citológiai (sejttani), valamint a rezekciós (nagy műtéti).

        A citológiai vizsgálatokról

        A citológia egy gyors, kisebb eszközigényű, kevesebb behatolással járó eljárás. A diagnózis is ebből következően nagyon gyors, akár azonnali is lehet. Az orvos ilyenkor sejtszintű struktúrákat vizsgál az elkészített kenetben a mikroszkóp alatt.

        Citológiai mintavétel történhet üreges struktúrából, aminek a felszíni eltéréseit vizsgálják (pl.: méhnyak, kis hörgő, epeút). Ezt egy olyan eszközzel végzik, ami „lesöpri” a felszíni hámsejteket, ezért kefecitológiának is nevezik.

        Testüregi folyadékokból is lehet mintát venni, hiszen ezek is tartalmazhatnak diagnosztikus értékű daganatos vagy gyulladásra utaló sejteket.

        Folyadékalapú citológia történhet:

        • mellüregből származó folyadék (pleuralis)
        • köpet/bronchialis folyadék (hörgőből származó)
        • szívburokból származó folyadék (pericardialis)
        • hasüregből származó folyadék (peritonealis/ascites)
        • gerincvelői folyadék (spinalis/liquor)
        • vizeletből
        Hirdetés

        A biopszia menete

        A biopsziát gyakran szolid szerveken végzik, ennek egyik fajtája a vékonytű biposzia (FNAB - fine needle biopsy). Ennek előnye, hogy egyszerű eszközökkel (tűvel, fecskendővel) elvégezhető, nem jelent túl nagy behatolást, és ha sikerül a pontos helyét megtalálni a vizsgált elváltozásnak, akkor sok diagnosztikus értékű sejt vizsgálható a kenetben.

        A szövettani vizsgálat egy adott szervet alkotó sejtek összességét vizsgálja, az eljárás során metszet készül, amit a patológus mikroszkóp segítségével elemez. Ez a módszer pontosabb, mivel nagyobb behatolást is jelent a testbe, és a diagnózisalkotás is több ideig tart, úgyhogy általában később lesz eredménye, mint egy citológiai vizsgálatnak.

        A biopsziának három fő fajtáját különböztetjük meg:

        • A vastagtű (core) biopszia, az előzőhöz hasonlóan szintén szolid képletek vizsgálatára alkalmas, ám itt egy néhány milliméteres szövetdarab is eltávolításra kerül. Ezt a mintavételi eljárást helyi érzéstelenítés mellett végzik.
        • Egy másik fontos szövettani technika az excíziós/incíziós (kivágásos) biopszia. Az excíziós biopsziánál a tumort a sebész teljes mértékben eltávolítja, míg az incíziós biopsziánál egy kisebb részt vág ki belőle. Az így eltávolított képletekből készült szövettani metszeteket a patológus mikroszkóp alatt vizsgálja. Ennél a technikánál is minden esetben alkalmaznak helyi vagy általános érzéstelenítést a tumor lokalizációjától függően.
        • A következő nagy csoportja a szövettani mintavételeknek az endoszkópos biopszia. Az endoszkóp egy vékony, rugalmas cső, a végén valamilyen fényforrással és egy lencsével vagy videókamerával. Ezt a technikát képalkotásra és mintavételre egyaránt használják.

        Az endoszkópos biopszia típusai

        • laryngoscopia: garat, gége
        • bronchoscopia: légcső, főhörgő, nagyobb hörgő
        • gastroscopia: nyelőcső, gyomor, patkóbél (duodenum)
        • colonoscopia: vastagbél, végbél, végbélnyílás
        • cystoscopia: húgyhólyag vizsgálata a húgycsövön keresztül

        A biopszia típusának kiválasztása függ az elváltozás helyétől, ezáltal eszközös megközelíthetőségétől, méretétől, illetve attól, hogy az orvosnak milyen információra van szüksége. Legtöbbször azonban a pontos diagnózisalkotáshoz és a terápia meghatározásához vagy a műtét szükségességének meghatározásához nélkülözhetetlen.

        A nagy műtéti (rezekciós) mintavétel

        Ehhez a típusú eljáráshoz nagyobb komplexumok, szervek (pl. vese, tüdő, emlő, vastagbél részlet) kivétele tartozik és általában az egész elváltozást, daganatot magában foglalja, ezért komplex patológiai feldolgozást igényel.  

        A citológiai eljárások előnye, hogy olcsó, egyszerű eszközökkel rövid idő értékelhető mintát kaphatunk és viszonylag kis behatolás szükséges hozzá. A citológia sokszor korlátozott információt ad, így nem elegendően pontos például a daganat típusának meghatározásához, de nagyon gyors (akár kb. 20 perc alatt is van vélemény), míg a szövettani vizsgálat legalább 3 napot vesz igénybe. A szövettani vizsgálat bonyolultabb, drágább eszközös hátteret, nagyobb behatolást igényel, viszont a kapott minta pontosabban elemezhető és részletesebb képet ad a diagnózis és terápia meghatározáshoz, amire a kezelő orvosnak szüksége van, ahhoz hogy a beteg a lehető legjobb ellátásban részesüljön.

        Mikor van szükség biopsziára?

        Az orvosok legtöbbször abban az esetben kérhetnek biopsziát, ha találnak egy elváltozást, amit klinikailag daganatnak gondolnak. Ezt azonban igazolni szükséges képalkotó eljárásokkal és az érintett szerv szövettani vagy sejttani vizsgálatával.  

        Emellett számos más betegség (pl.: coeliakiaCrohn-betegségcolitis ulcerosapajzsmirigygöbök vizsgálata, veseelégtelenség) esetében is szükséges lehet a biopsziás mintavétel a pontos klinikai diagnózis felállításához. A mintavételt gyakran patológus szakorvos végzi. A képalkotó vizsgálat során talált elváltozást illetően fontos annak meghatározása, hogy az jó- vagy rosszindulatú. Továbbá abban az esetben, ha valamilyen térfoglaló folyamat van a háttérben, a daganat más szervek közelébe kerülhet növekedése során, ezért a szövettani vizsgálattal az is eldönthető, hogy szükséges-e az elváltozás műtéti eltávolítása.

        Mi történik a levett mintával?

        A szövettani mintát a kórházak Patológiai Osztályára szállítják, formalinban fixálják és szövettani metszeteket készítenek belőlük, melyeket a patológusok vizsgálnak meg a diagnózis felállítása érdekében.

        Forrás: WEBBeteg
        Szabó Diána Lili
        Lektorálta: Dr. Méhes Gábor, a Magyar Patológusok Társaságának elnöke

        Módosítva: 2018.06.25 20:49, Megjelenés: 2017.06.10 20:11
      • Nyomtatás
      • Cikkajánló

        Hematológia

        Hematológia

        Dr. Soltész Annamária

        Esszenciális trombocitémiában a vérlemezkeszám nagyon megnő. Tünetek és kezelés.

        Bioritmus

        Bioritmus

        Dr. Kónya Judit

        A nem megfelelő bioritmus számos betegség forrása lehet, szívbetegséghez is vezethet.

        Mikor van szükség immunhisztokémiai vizsgálatra?

        A szövettani és citológiai mintavételek elemzése során gyakran kerül sor immunhisztokémiai (IHC) vizsgálatokra, amelyet a mintákat vizsgáló patológus szakorvosok végeznek el speciális reagensek és berendezések segítségével, a végeredmény mikroszkópban látható. Az IHC vizsgálat célja, hogy információkat kapjunk a mintában található daganatos sejtek molekuláris összetevőiről.

        Citológiai mintavétel - Mikor kerülhet rá sor?

        A sejtek vagy kisebb sejtcsoportok mikroszkópos vizsgálata útján történő diagnosztikai eljárást citológiának vagy citopatológiának nevezzük, amely a sejtek ép és kóros jelenségeinek megfigyelésére szolgál. Gyakran alkalmazzák szűrővizsgálat céljából, de fontos része a daganatok diagnosztizálásának is.

        A méhnyakrákszűrés patológiai hátteréről

        A méhnyak laphámkarcinómáját hosszú lappangási-átalakulási folyamat, ún. diszplázia előzi meg, melynek során a hámsejtek fokozatosan elvesztik az alapvető határoló és szigetelő funkciójukat, és ezzel egyidejűleg a küllemük is megváltozik. Mindennek hátterében a humán papillomavírus vagy röviden HPV fertőzése áll.

        Mit keresnek az orvosok a biopsziás és citológiai mintákban?

        A különböző szövetek és szervek a mikroszkóp alatt egymástól eltérő módon néznek ki. Ennek oka, hogy különböző sejttípusokból alakultak ki, és a sejtek is különbözőképpen rendeződnek. Még ennél is fontosabb, hogy a betegségek nagy része, így a rák is megváltoztatja a szövetek és szervek szokásos megjelenését. Ezt vizsgálják a különféle típusú mintákon a patológusok.

        4 általános tévhit a patológiával kapcsolatban

        Az egészségügyi ellátást végző szakemberek közül talán a legtöbb homály a patológusok munkáját fedi. Éppen emiatt lehet az, hogy a mai napig rengeteg tévhit és félreértés él a köztudatban velük kapcsolatban. Cikkünkben a négy leggyakoribb mítoszról rántjuk le a leplet.

        A patológia paradoxona: élő és elhunyt betegek vizsgálata

        Még mindig él a kép az emberekben a patológusról, aki a boncasztal mellett áll, diktafont vagy fényképezőgépet tart a kezében, miközben megállapítja a halál okát. Ez a kép ma már nagyon elavult. Ha ábrázolni szeretnénk a huszonegyedik század patológusát, akkor egy mikroszkóp mellett ülve lenne a legtalálóbb. A mikroszkópban pedig olyan szövettani metszet vagy citológiai kenet van, ami élő emberből származik.

      • Kérje ingyenes cikkértesítőnket! Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.
      • - A MEGBÍZHATÓ WEBPATIKA