Gyomorégés és a savközömbösítők - Mikor alkalmazzunk gyógyszert?

A savközömbösítők régebben nagyon fontos gyógyszerek voltak a gyomorfekély kezelésében, ma már inkább csak a gyomorégés és egyéb emésztési panaszok esetén szedik őket.

Legnagyobb előnyük a többi szerhez képest, hogy recept nélkül is kaphatók. Hatásuk egyszerű reakción alapul, vagyis hogy a gyomorsavat a gyenge lúgként viselkedő savcsökkentők közömbösítik, sót képeznek, ezáltal kevesebb lesz a sav, és így a gyomor bontóenzimjei is elvesztik a működőképességüket.

Hatásuk attól függ, hogy az egyes vegyületek milyen mértékben oldódnak vízben (gyomornedvben), és hogy az őket alkotó ionoknak milyen élettani hatása van. Sok savcsökkentő hatóanyag van forgalomban.

A legnépszerűbb a nátrium-hidrogénkarbonát (nátrium-bikarbonát, szódabikarbóna), ami percek alatt csökkenti a gyomorfájást.

A savközömbösítés folyamata

A sav közömbösítése során szén-dioxid keletkezik, ami gyorsítja a gyomor ürülését, másrészt viszont feszítő érzést, böfögést, vagy széltolulást okozhat. Ha túl sokat veszünk be belőle, túl sok nátrium szívódhat fel, ami szív- és vesebetegeknél és magas vérnyomás betegségben szenvedőknél problémákat okozhat. Amennyiben szedése alatt nagy mennyiségű tejet fogyasztunk, akkor a tej-alkáli-szindróma alakulhat ki, melynek oka a nagy mennyiségű kalcium és nátrium bevitel. Tünetei a fejfájás, gyengeség, hányás, székrekedés, hasi fájdalom, kalcium-tartalmú vesekőképződés.

Magnézium-oxid, és magnézium-hidroxid is alkalmazható savközömbösítőnek, gyorsan hatnak, viszont hashajtó hatásuk van. A magnézium-triszilikát és magnézium-karbonát savközömbösítő hatása lassabban alakul ki, viszont tartósabb. Minden magnézium-sóra jellemző, hogy csak kismértékben szívódnak fel, de veseelégtelenségben nagyon lelassul a kiürülésük, és ekkor mellékhatásként lelassíthatják a szív működését.

Az alumínium-hidroxid bár gyenge savközömbösítő, mégis hasznos lehet savtúltengésben, mert a sósavval reakcióba lépve a képződő alumínium-klorid kocsonyaszerűen bevonja a gyomornyálkahártyát, és védi a sav károsító hatásától. Továbbhaladva a bélben megköti a foszfátot, ezt terápiásan magas foszfátszint csökkentésére is alkalmazzák, de akinek normális ez az érték, annál a foszfáthiány tüneteit, vagyis anorexiát, izomgyengeséget, és csontképzési rendellenességeket okozhat. Ha veseelégtelenség miatt nem tud normálisan ürülni az alumínium, akkor idegrendszeri problémák okozója lehet, és székrekedést is okozhat.

Csak orvosi felügyelet mellett

Tévhit, hogy ezek a szerek korlátlanul szedhetők bármiféle orvosi ellenőrzés nélkül, ugyanis sok más gyógyszer hatását módosítják. Nagyon sok gyógyszernek gátolják a felszívódását, ezáltal a hatását azzal, hogy a bélrendszerben megkötik ezeket. Ilyen hatóanyagok például a szívelégtelenségre szedett szívglikozidok, a béta-blokkoló vérnyomáscsökkentők, a kinolon, tetraciklin és cefalosporin antibiotikumok, a csontritkulás elleni biszfoszfonátok, a koleszterincsökkentők, sőt még a H2-blokkoló savcsökkentők is.

Emiatt legalább 2 órának kell eltelnie a két gyógyszer bevétele között. A nátrium-hidrogénkarbonátra jellemző, hogy például az acetilszalicilsav kiválasztását gyorsítja, így annak a hatása csökken. Ezt figyelembe kell venni aszpirin bevételekor, de akkor is, ha acetilszalicilsav tartalmú vérhígítót szedünk.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Kovács Anikó, gyógyszerész