Csípőprotézis-műtét utáni teendők

Előrehaladott csípőízületi kopás esetén, ha az egyéb konzervatív módszerek - gyógyszeres fájdalomcsillapítás, fizioterápia, fürdőkezelés és gyógytorna - már nem elég hatékonyak, műtéti kezelés válhat szükségessé. Milyen szövődményekre érdemes odafigyelni a beavatkozás után? Hogyan terhelhetjük az ízületeinket?

A csípőprotézis-beültetés célja, hogy csökkentsük a beteg fájdalmát, és ezzel egyidőben a mozgást, valamint az ízület stabilitását helyreállítsuk. A csípőízületi protézis beültetése különböző rögzítési technikákkal történhet. Ennek alapján megkülönböztetünk cementes vagy cementnélküli rögzítési módszereket, vagy a kettő ötvözetét, az ún. hibrid technikát. A beépített implantátum anyagát tekintve is különböző komponensű lehet; polietilénből, fémből vagy kerámiából készülhet.

Minimál invazív endoprotézis

Reális törekvés az ortopéd sebészek részéről, hogy a műtét a lehető legkisebb megterheléssel járjon a beteg részére. Ez az úgynevezett minimál invazív endoprotézis műtéti technika kifejlesztésével érhető el. Ennek lényege, hogy kis bőrmetszésből, majd az izmok átvágása nélkül, csak azok szétválasztásával tárják fel a csípőízületet. Fontos azonban azt tudni, hogy ilyen műtétre csak a betegek kb. 20 százaléka alkalmas. Ez utóbbiak közé tartoznak azok, akik nem túlsúlyosak és fiatalabb életkorúak.

Már a műtét előtt fontos tudni azt, hogy milyen lehetséges szövődményei vannak a beavatkozásnak általánosságban, és az adott beteg esetében is. Ez fogja meghatározni ugyanis a műtéti technika kiválasztását, majd a műtét utáni teendőket.

A műtéti kockázat jelentősen csökkenthető a beteg részletes kivizsgálásával és előkészítésével. Fontos rögzíteni az általános szív-és érrendszeri állapotot, társuló belgyógyászati megbetegedéseket (pl. cukorbetegség, magas vérnyomás).

A műtét előtt úgy kell változtatni a beteg gyógyszerelésén, hogy egy ideális, stabil állapotot érjünk el, mely a lehető legkisebbre csökkenti a későbbi szövődmények előfordulását.

Mélyvénás trombózis, tüdőembólia

A műtét utáni első héten a leggyakoribb az előfordulásuk, de gyakran észrevétlen maradnak. A tüdőembólia sokszor az észlelésre nem került trombózis következtében alakul ki.

Ezek gyakoriságát egyrészt a beteg lehető legkorábbi mozgatásával, az alsó végtagra tekert rugalmas pólya használatával, másrészt véralvadásgátló gyógyszeres kezelés adásával csökkenthetjük.

A végtag használata során az izommunka következtében, javul a vénás visszaáramlás, a trombózis kialakulásának valószínűsége csökken. A műtétet követően 4 hétig bőr alá adva, kis molekulasúlyú heparin injekciót kapnak a betegek.

Fertőzés a műtét következtében

A műtéti területen kialakult bevérzés (heamatoma) talaján, vagy gyengült immunrendszerrel rendelkező szervezetben könnyebben alakul ki fertőzés. Ennek megelőzésére már a műtét előtt fontos az esetleges krónikus gyulladás, fertőző góc felszámolása.

A kíméletes műtéti technika, pl. a minimál invazív sebészet is, jelentősen csökkenti e szövődmény előfordulását. Ha nagy kiterjedésű a haematoma, akkor steril körülmények között ki kell üríteni a vérömlenyt. Végül az antibiotikum használata alapvető a fokozott rizikójú betegek esetében.

Már a műtét után közvetlenül elkezdett gyógytorna, légzőgyakorlatok fontos szerepet töltenek be a tüdőgyulladás megelőzésében.

A tapasztalat szerint a műtéti technikától függetlenül, a protézisek 90 százaléka stabil marad az első 10 évben. A kilazulást előidézheti a fokozott és nem megfelelő ízületi terhelés, de az implantátum anyaga is elkophat idővel.

Miként terheljük az ízületet?

Fontos, hogy a gyógytornász által megtanított gyakorlatokat otthon folytassuk tovább, mert a megfelelő izomerőt csak így nyerhetjük vissza.

• Cementes protézis esetében, a kórházi bentlét alatt csak könyökmanót, illetve járókeretet használhat a beteg, majd később egyetlen mankóval, 6-8 hét elteltével járóbottal közlekedhet.
• A cement nélküli protézis esetében, hosszabb idő szükséges a tökéletes stabilitás eléréséhez. Ilyenkor 3 hónapig csak mankóval járhat a beteg. Ezt követően, ha az orvosi ellenőrzés során nincs kilazulásra utaló jel, akkor lehet áttérni a bot használatára.
• Minden olyan gyakorlatot, vagy hirtelen mozdulatot kerülni kell az első időszakban, mely a csípő ki- és beforgatásával jár. Futás, guggolás szintén tilos!
• Az úszás (mell- és hátúszás) nagyobb terhelés nélkül mozgatja a csípőket, hasonló jó eredményt lehet elérni a szobakerékpár használatával. Ezeket a sporttevékenységeket, csak a műtét után 2 hónappal lehet fokozatosan bevezetni.

Tovább Veszélyes lehet a hirtelen kezdett testedzés

Néhány praktikus tanács a mindennapi tevékenységekhez

• Kezdetben székre, vagy kanapéra történő leüléskor, a műtött végtag nyújtva maradjon, hátul támaszkodjunk meg a kezünkkel, ne terheljük a csípőt! A súlypontot a másik végtagra, illetve a keresztcsontra kell helyezni.
• Hosszabb ideig ne üljön egyhelyben, ha mégis rákényszerül, akkor időnként álljon fel néhány percre, sétáljon!
• Használjon WC magasítót, mert az szintén kevésbé terheli a csípőt leüléskor! Kádban való fürdés helyett zuhanyozzon! Ennek rövidtávon a sebgyógyulásban van nagy jelentősége, de a csípőnek is kevésbé megterhelő.
• Egyéb praktikus eszközök, pl. csúszásgátló szőnyeg, vagy hosszúnyelű cipőkanál beszerzése is fontos a csípőkímélet végett.
• Figyeljen a testsúlykontrollra! Az elhízás fokozza a csípőprotézis kilazulásának kockázatát!

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szamosi Szilvia, reumatológus