A menopauza kialakulásának hormonális és biológiai háttere

A menopauza nem egy hirtelen bekövetkező esemény, hanem egy hosszú, összetett és természetes biológiai folyamat eredménye. A háttérben a petefészek működésének fokozatos kimerülése és a hormonális szabályozás átalakulása áll, amely már évekkel a menstruáció végleges elmaradása előtt megkezdődik.

A menopauza kifejezés a menstruáció végét jelöli, egy azonosítható eseményhez köthető. Valójában azonban nem egyszeri esemény, hanem egy hormonális változásokkal járó hosszabb biológiai folyamat, ezt a szakaszt nevezi a szakirodalom perimenopauzának.

Petesejtek, hormonok és az agyi szabályozás szerepe

A petefészek több ezer tüszőt tartalmaz, melyek mindegyikében egy megtermékenyítetlen petesejt található. Minden női ciklus elején az agyalapi mirigy (hipofízis) follikulus stimuláló hormont (FSH) juttat a keringésbe, melynek hatására a tüszők egy része elkezd érni, majd közülük a leggyorsabb (általában egy, ritkán kettő vagy több) teljesen megérik. Érés közben a tüszők ösztrogént termelnek, az ösztrogénszint emelkedése jelzi a hipofízisnek, hogy a továbbiakban már nincs szükség több follikulus stimuláló hormonra.

Ha kellően megemelkedett a vérben az ösztrogénszint, a hipofízisben egy másik hormon termelése is megindul, a luteinizáló hormoné (LH). Ez a hormon felelős az érett tüsző megrepedéséért, és a petesejt kijutásáért a tüszőből és egyben a petefészekből (ovuláció).

Amennyiben nincs tüszőérés, a női ciklus során nem emelkedik meg az ösztrogének mennyisége a vérben, az agyalapi mirigy nem fog luteinizáló hormont termelni, vagyis az ovuláció elmarad és megszűnik a teherbeesés lehetősége is. Alapvetően ez a hormonális változásokkal járó biológiai folyamat vezet a menopauzához és az ezzel járó tünetek megjelenéséhez.

Természetes folyamat

A petesejtek már magzati korban kialakulnak, számuk a születéskor adott, a női szervezet ezt követően nem termel többet. A lány újszülöttek 1-2 millió közötti petesejttel rendelkeznek.

A tüszők száma az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken, részben a természetes sejtpusztulás miatt (születéstől kezdődően), részben az ovuláció során használja fel a szervezet (a pubertáskortól kezdődően). A termékeny kor kezdetére 300-400 ezer éretlen petesejt található a petefészekben. 30-40 éves kor között a tüszők pusztulása felgyorsul, ez azonban még kezdetben nem befolyásolja a tüszőérés folyamatát és ennek hormonális hatásait.

Idővel a női ciklus során egyre kevesebb tüsző indul érésnek, ezek viszont kevesebb ösztrogént és progeszteront termelnek. Ezen hormonok csökkent szintje felelős a menopauzával járó változások jelentős részéért. Az ösztrogénszint csökkenése miatt eleinte ritkábban, később egyre gyakrabban nem vagy késve indul be a luteinizáló hormon termelése is, vagyis elmarad az ovuláció és késik a menstruáció is.

A menopauzához közeledve olyan kevés tüsző indul érésnek és termel ösztrogént, hogy a kompenzációként az agyalapi mirigy növeli a follikulus stimuláló hormon termelését, így próbálva támogatni az elmaradó tüszőérést. Az FSH szintje ezért nem csökken, hanem a korábbi maximális érték 10-20-szorosán stabilizálódik. A magas follikulus stimuláló hormon szint megváltoztatja a hipotalamusz működését, a neurotranszmitterek egyensúlyát, ezeket a folyamatokat teszik felelőssé a hőhullámokért és a rossz közérzetért.

Hogyan állapítható meg, melyik szakaszban tart a szervezet?

A menopauzához vezető változások már 8-10 évvel a menstruáció bekövetkezése előtt hormonszint-változásokat és tüneteket produkálnak, ez a perimenopauza időszaka. Maga a menopauza elvileg egy jól azonosítható eseményhez, az utolsó menstruációhoz kötődik, de a gyakorlatban akkor jelenthető ki ennek bekövetkezése, ha 12 hónapon át nem történik menses. Az ezt követő időszak a posztmenopauza (menopauza utáni állapot).

Az, hogy mikor kezdődik meg a perimenopauza és mikor következik be a menopauza, jelentős egyéni különbségeket mutat. A menstruáció elmaradásának átlagos életkora 51 év, de 45 és 55 éves kor bármikor természetesnek tekinthető. A folyamat kezdete ennek megfelelően átlagosan 40-45 éves életkor, de néhány évvel korábban vagy később is jelentkezhetnek a kezdeti jelek.

A diagnosztizálás összetett folyamat, mivel a hormonszintek természetes módon is ingadoznak, akár néhány hét elteltével is eltérő értékek mérhetőek a laborvizsgálatok során. Annak megállapítása, hogy elkezdődött-e a perimenopauza és mikorra várható a menopauza, több tényező együtteséből történik.

• A legmegbízhatóbb jel a menstruáció változása: a ciklus rendszertelenné válik, hossza megváltozik, esetleg ki is maradhat. Ebben az esetben fontos a kivizsgálás, mivel sok betegség is okozhat ilyen tüneteket.
• A tünetek jóval a menopauza bekövetkezése előtt megjelenhetnek a hormonális változások miatt, ezért a stádium meghatározásában fontosak az olyan panaszok jelenléte, mint a hőhullámok, alvászavarok, hüvelyszárazság és hangulatingadozások.
• A hormonszintek laboratóriumi vizsgálata nélkülözhetetlen, de azok természetes ingadozása miatt egyetlen mérés nem elegendő. Perimenopauzában az FSH szintje emelkedik, az ösztrogénszint csökken, továbbá fontos jelzés az AMH (Anti-Müllerian hormon) szintje, ami a petefészek-tartalék szintjével áll összefüggésben.
• Nőgyógyászati ultrahang segítségével vizsgálható a petefészek mérete, állapota.
• Természetesen fontos jelzés az életkor. 40 év fölött nagyobb valószínűséggel kell a menopauzához vezető folyamat kezdetésre, ugyanakkor ebben az életkorban is fontos a hasonló panaszokat okozó betegségek kizárása.

Korai menopauza

A menopauza a maga idejében és a korral összefüggő okaival természetes jelenség. A pontos életkort a genetikai adottságok határozzák meg leginkább, de befolyásolja az életmód (dohányzás, fizikai aktivitás) és a petefészket érintő betegségek, orvosi beavatkozások is. Léteznek olyan műtétek, gyógyszeres kezelések és betegségek, amelyek önmagukban is előidézhetik a korai menopauzát.

Korai menopauzáról beszélünk, ha az utolsó menstruáció 45 éves életkor előtt következik be, ilyenkor az első tünetek már 35 éves korban vagy előtte jelentkeznek. Léteznek átmeneti állapotok is, más esetben a változás végleges.

• Hiszterektómia - A hiszterektómia a méh egészének műtéti eltávolítása. Régebben a petefészkeket is eltávolították (ami azonnal posztmenopauzát hozott létre), ez ma már nem rutinszerű. Hiszterektómia után nincs többé menstruáció és teherbeesési lehetőség, a petefészek viszont aktív marad, ezért a természetes menopauzáig nem alakulnak ki annak tünetei.

• Kemoterápia és sugárterápia - A daganatellenes kezelés menopauzát hozhat létre a kezelés időtartama, és azt követő regenerációs időszak alatt, ez azonban legtöbbször nem végleges állapot. Hossza a kezelés hosszától és erősségétől függ.

• Korai petefészek elégtelenség/kimerülés. A nők körülbelül 1 százaléka 40 éves kor előtt eléri a menopauza állapotát. A korai petefészek-kimerülés hátterében genetikai és autoimmun tényezők állhatnak, de a pontos okot gyakran nem sikerül kideríteni.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus