Sugárterheléssel járó vizsgálatok - Kell-e félnünk az orvosi diagnosztikától?

Ionizáló sugárzás több orvosi diagnosztikai módszer esetén is éri a testünket, sokakban ezért alakul ki megalapozatlan félelem. A sugárterheléssel járó képalkotó diagnosztikai vizsgálatok (röntgen, CT, izotópvizsgálatok) ugyanakkor a protokollok betartása esetén veszélytelenek.

Az orvosi sugárterhelések a diagnosztikai röntgen alkalmazásából, izotópdiagnosztkai vizsgálatokból és külső vagy belső forrásokkal végzett sugárterápiából származhatnak. Ezek az eljárások minden esetben jól tervezettek, kiszámítható sugárterheléssel járnak, amit hatásában el kell különíteni a váratlan sugárbalesetektől. Az orvosi sugárbalesetek meglehetősen rikán fordulnak elő, akkor is elsősorban sugárterápiás balesetekről hallhatunk. A diagnosztikus célú kivizsgálások során ennek esélye a szabályok betartásával lehetetlen.

Tények az orvosi vizsgálatok során jelentkező sugárterhelésről

Az orvosi diagnosztikai módszerek közül a röntgensugárzás ionizáló sugárzás, azaz a röntgensugarakon alapuló vizsgálatok sugárterheléssel járnak. Ide tartozik a hagyományos röntgenvizsgálat mellett, a mammográfia, a tüdőszűrés, a denziometria (csontsűrűség-mérés), illetve a CT- vizsgálatok speciális formái (pl. kardio-CT, CT-kolonoszkópia), illetve átmenetet képez a PET-CT.

Az orvosi diagnosztikai sugárterhelés a röntgen mellett az izotópdiagnosztkai vizsgálatokból származhat, gyakran alkalmazott formája a pajzsmirigy-izotópvizsgálat és a csontszcintigráfia.

Nem jár sugárterheléssel az alacsony energiájú, nem ionizáló elektromágneses sugarakkal dolgozó, tehát más elven működő ultrahang-vizsgálat és az MR-vizsgálat.

Az orvosi sugárterhelések átlagos becsült értéke kevesebb mint 1mSv (milisievert, az elnyelt dózis mértékegysége). Az alacsony érték több tényezőnek köszönhető.

• A sugárterhelés általában rövid ideig tart. A legtöbb röntgenvizsgálat során egy vagy két felvétel készül, a CT-vizsgálatokhoz szükséges hosszabb ideig tartó besugárzás, így ezek alkalmazására szigorúbb orvosszakmai előírások vonatkoznak.
• A sugárzás a test csupán egy korlátozott részét éri. Amennyiben az érzékenyebb szöveteket (nemi szervek, pajzsmirigy, szemek) sugárnyaláb érheti, azokat ki kell takarni, azaz a vizsgálatok idején kitakarással védeni kell.
• A külső sugárforrás miatt a radioaktív sugárzást kibocsátó elem röntgendiagnosztikai vizsgálatoknál nem kerül a szervezetbe (szemben bizonyos sugárterápiás kezelésekkel). Az izotópvizsgálatok során beadott kis mennyiségű sugárzó anyagok rövid felezési idejűek, azaz radioaktív hatásuk gyorsan csökken, illetve gyorsan kiürülnek a szervezetből.
• Egyre gyorsabb, pontosabb, sugárbiológiailag is fejlettebb képalkotó diagnosztikai gépek állnak rendekezésünke, ez lecsökkenti a felvétel elkészítéséhez szükséges sugárzózist. Az átlagos sugárdózis szintje egy vizsgálat szerint manapság fele az 1980-as években használtnak.

A sugárterheléssel együtt járó vizsgálat a páciens számára mindig közvetlen haszonnal jár. Elvégzésükre csak akkor kerül sor, ha a vizsgálatok eredményei kibővítik a beteg kórképét és a tényleges orvosi beavatkozások mérlegelését megkönnyítik. A röntgendiagnosztika, izotóp diagnosztika vagy a modern fúziós képalkotó lehetőségek haszna a diagnosztika és terápia terén egyértelműen felülmúlja a sugárzás okozta veszélyt és a sokszor alaptalan félelmet. A sugárvédelemben tehát a legfontosabb tényező, hogy feleslegesen nem kerül sor röntgensugárzást alkalmazó vizsgálatokra.

Fontos azt is tudni, hogy az emberi szervezet egy bizonyos mennyiségű ionizáló sugárzást károsodás és daganatképződés nélkül elvisel, és a természetes környezetből is átlagosan 2-3 mSv sugárzás ér minden embert évente.

A sugárterhelés mértéke az egyes vizsgálatok során

Mammográfia esetén a mirigyszövetek átlagos elnyelt dózisát határozzák meg, így az átlagos emlődózis 1mSv alatti. A fogászati kivizsgálások páciensdózisai ennek ezreléke csupán. A CT- vizsgálatok páciensdózisai ugyanakkor általánosságban egy nagyságrenddel magasabbak, mint a hagyományos röntgendiagnosztikai vizsgálatoké. Az izotópos vizsgálatok dózisai a vizsgált szervtől függően az alacsony-közepes tartományba eshetnek.

A pontos értékek a berendezés típusától, beállításaitól, a beteg testalkatától, a vizsgált terület méretétől is függnek.

A sugárveszélyes egészségügyi intézményekben és munkahelyeken a személyzet az előírásoknak megfelelő személyes dozimétert visel, melyet a mellkas bal oldalán a köppenyen elhelyezve figyelhetünk meg. Ez mutatja majd meg, milyen elnyelt dózis érhette a dolgozót.

Speciális szabályok

Terhes nők rádioaktív anyaggal történő kivizsgálása, illetve CT-vizsgálata nem engedélyezett, csak nagyon kivételes esetben. A röntgenvizsgálat terhesség esetén mérlegelést igényel, a halasztható vizsgálatokat a szülést követően végzik el, de szükség esetén a megfelelő óvintézkedések mellett nem kizáró tényező a terhesség.

A PET-CT napján a beteg ne találkozzon várandós nővel vagy kisgyermekkel, de egy nap elteltével a sugárzó anyag kiürül a szervezetből és korlátozás nélkül találkozhat másokkal.

Az ionizáló sugárzásokra való érzékenység, a sugárzás okozta rákos megbetegedések kialakulásának kockázata magasabb a kisgyermekek körében a kamaszokhoz vagy felnőttekhez képest, illetve valamivel magasabb a nőknél a férfiakéhoz képest.

(WEBBeteg - Dr. Molnár Katalin, onkoradiológus)