Az otthon veszélyei: a radon háttérsugárzás

A radon egy radioaktív, az egészségre ártalmas nemesgáz. Természetes módon alacsony koncentrációban fordul elő környezetünkben, ám bizonyos körülmények között koncentrációja feldúsul, káros hatásai felerősödhetnek. Jelentőségét sokáig alábecsülték, ám a radon a cigaretta után a tüdőrák második leggyakoribb okozója.

A természetes radon háttérsugárzás

A Föld mélyebb rétegeiben előforduló urán bomlása során komoly mennyiségű radioaktív radon jön létre. A radon gáz halmazállapotú, így a földfelszín felé közelít, majd a többnyire a levegőbe jut. Színtelen, szagtalan, ám nagy koncentrációban keserű ízű gáz.

A szivárgó radon bomlása során további radioaktív anyagok keletkeznek. A természetes radioaktív háttérsugárzás hozzávetőlegesen 40%-át a radon és bomlástermékei okozzák.

A radon gáz mindig jelen van a környezetünkben, elsősorban a szabad levegőben, de a földgázban, a természetes- és ivózívben is. Dózisa függ a földrajzi viszonyoktól, a talaj szerkezetétől és az időjárástól is, de a szabadban koncentrációja összességében nagyon alacsony. A problémát elsősorban az okozza, hogy az épületek belsejében, a lakóhelyiségek légterében nem tud eloszlani, így koncentrációja ugrásszerűen megemelkedik.

Jellemző koncentrációk:

• A szabad levegőn mért radon aktivitáskoncentráció mérsékelt égövi világátlaga 5 Bq/m3.
• A lakóhelyiségekben mért radonkoncentráció világátlaga 50 Bq/m3.
• A WHO lakóépületek légterére vonatkozó referenciaszintje 100 Bq/m3.

A Bq (becquerel) az aktivitás mértékegysége. 1 Bq az aktivitás, ha 1s alatt 1 atom bomlik el.

Radonkoncentráció a lakókörnyezetben

Az egészségre ártalmas mértékű radonszint zárt terekben fordulhat elő. Ide tartoznak a bányák, barlangok, pincék, de az ott eltöltött időtartamra való tekintettel a legnagyobb jelentősége az otthoni levegő radontartalmának van.

A radon elsősorban a talajból, a talaj felől jut be az épületekbe, mivel a porózus szerkezetű építőanyagokon képes átszivárogni a gáz. Maguk az építőanyagok is lehetnek radioaktív források, és az épületek falazatának, tetőzetének szigetelése, a nyílászárók anyagának tulajdonsága is hozzájárul a lakótérben a radon feldúsulásához. A por, valamint az allergén anyagok koncentrációjának növekedése szintén veszélyforrás, ahogyan a belső tér légáramlási rendszere (központi fűtés, padlófűtés, szellőztető berendezések hiánya) is befolyásoló tényező.

Geológiai okok miatt bizonyos földrajzi területeken magasabb a radon természetes koncentrációja, ám a környezeti terhelés mértékében ennél jelentősebb tényező az épület és a szellőztetés. Különösen télen jelenthet problémát a sugárzás, amikor a zárt ablakok mellett magasabb radonszintek mérhetőek.

Az Európai Unió nyomon követi a beltéri radonkoncentráció alakulását. A legutóbbi adatok szerint Magyarországon átlagosan a referenciaszint körüli értékek a jellemzőek: egyaránt szerepeltek a mérésekben a határérték alatti (20-100 becquerel), és határérték feletti (100-200 becquerel), sőt szórványosan igen magas, akár 500 becquerel fölötti eredmények is.

A radon hatásai az egészségre

A belélegzett radont általában ki is lélegezzük, a radioaktív gáz közvetlen élettani szerepe elhanyagolható. Akkor válik veszélyessé, ha bomlástermékei (pl. polónium-218, polónium-214) szilárd radioaktív részecskeként megtapadnak a levegőben található aeroszolrészecskéken, majd belélegezve a légutak hámfelszínén lerakódva helyileg alfa sugárzással károsítják a sejtek DNS-ét. Ez a folyamat mutációkat, daganatképződést, hosszú távon tüdőrák kialakulását idézheti elő. Ebből következik, hogy a légköri aeroszol koncentráció nagyságával a szervezetünkbe jutó radioaktív bomlástermékek mennyisége is nagyobb lesz.

Felerősítheti a radon tüdőre gyakorolt káros hatását többféle szennyező anyag, beleértve a dohányfüstöt, a nagyvárosi légszennyezettséget, vagy az otthoni környezetből származó aeroszolokat (pl. a vegyszerekből, műanyagokból kipárolgó anyagok).

Az Oxfordi Egyetem tanulmánya rámutatott, hogy a zárt terekben feldúsult radon tehető felelőssé a tüdőrákos esetek 9%-áért és az összes rákos megbetegedés 2%-áért, sőt, a dohányosoknál a radon 25-szörös kockázatot jelent. Más kutatások 3 és 14 százalék közé teszik azon esetek számát az összes tüdőrákos megbetegedés fő kiváltó oka a radon háttérsugárzás.

A klinikai tanulmányok szerint a radon okozta daganatos megbetegedések létrejöttének helye az esetek döntő többségében a légutak elágazásainak csúcsa, tehát az a rész, ahol az aeroszolok megtapadása a legnagyobb. A tüdő falán megtapadó radioaktív bomlástermékek a hörgőket és a tüdő belső részén lévő hámsejteket közvetlenül sugározzák be, ám valószínűleg más daganatos betegségek kialakulásában nem meghatározó tényező.

Bővebben A tüdőrák nem csak a dohányosok betegsége - További rákkeltő anyagok

Hogyan védekezhetünk?

Az épületben megfelelő mértékű szellőzéssel elérhetjük, hogy a radon koncentrációja elfogadható értéket mutasson. Ez a koncentráció csökkentésének legegyszerűbb, bárki által megvalósítható formája.

A szellőztetés mellett nagyon fontos az épület megfelelő szigetelése a talaj felé (építkezés során érdemes már előre gondoskodni erről), illetve a szigetelés alatti térben felgyűlt radon eltávolítása, erre több - jelenleg még igen költséges - épületgépészeti megoldás létezik:

• megfelelő szigetelés mellett gépi szellőzés segítségével meg kell növelni a légnyomást, így a radon kevésbé fog az épületbe jutni;
• megfelelő szigetelés mellett a padló alatti teret kell átszellőztetni természetes módon, illetve, ha szükséges, ventilátorral;
• utólagosan is lehet védekezni a radon ellen, mégpedig radonkút kialakításával. Az épület mellé 1-2 m távolságban 4-5 m mély kutat kell fúrni, amibe perforált csövet helyeznek, a cső és a kút fala közti részt kaviccsal töltik ki. A radon itt is a kisebb ellenállást követve a cső felé diffundál.

A legtöbb probléma a régi építési technológiákkal készült, nem megfelelően szellőztetett lakóházakban van.

A beltéri környezet jelentősége

Az emberek sajnos nagyon keveset foglalkoznak a beltéri levegő minőségével, ez nem csoda, hisz a veszélyforrások többségét nem is ismerjük. Ezért is fontos, hogy tudatosabban figyeljünk a beltéri környezetre, különösen mivel életünk nagy részét zárt terekben töltjük, hiszen a légkörben lévő szennyező anyagok átalakulásai nyomán az embert és a környezetét veszélyeztető vegyületek képződhetnek.

Az Országos Környezet-egészségügyi Intézet (OKI) munkatársai az elmúlt évtizedekben sok, korábban háttérbe szorított kérdéssel foglalkoztak, ilyen volt a (nem csak házgyári) lakások káros hatása. A padló- és falburkoló anyagokból, a bútorok farost- és pozdorjalapjaiból, a különféle ragasztó- és szigetelőszerekből, tapétákból, a linóleumból, a padlószőnyegből, festékekből és lakkokból, kábelekből, vezetékekből kiáramló, kipárolgó anyagoknak (ftalátok, benzol, fenol, formaldehid, dimetil-szulfid stb.) komoly egészségkárosító hatásuk van, és akkor még nem beszéltünk a „használatból”, illetve a rossz kivitelezésből adódó egészségügyi veszélyekről (penészesedés, száraz levegő stb.).

Forrás: WEBBeteg összeállítás
Szerző: Balázsi Viktor újságíró-szerkesztő
Lektorálta: Dr. Szabó Zsuzsanna háziorvos, pszichoterapeuta
Felhasznált irodalom: Dr. Kalmár Ferenc: Belső környezet minősége (TERC Kiadó, 2013)