A szkizofrénia kezelése

A szkizofrénia súlyos, de kezelhető pszichiátriai betegség, amely az érzékelés, a gondolkodás, az érzelmi élet és a viselkedés zavarával járhat. A tünetek között hallucinációk, téveszmék, szétesett gondolkodás, motivációvesztés, érzelmi elsivárosodás és a társas működés romlása is megjelenhet.

A betegség rendszerint fiatal felnőttkorban kezdődik, és hullámzó lefolyású lehet. A megfelelő kezeléssel, mely gyógyszeres kezelést és pszichoterápiát is magában foglal, sok beteg képes stabil állapotot, munkaképességet és kielégítő életminőséget elérni.

A kezelés alapelvei

A szkizofrénia kezelése általában több pillérből áll, magában foglalja a

• gyógyszeres kezelést,
• pszichológiai és pszichoterápiás támogatást,
• családi és szociális segítséget,
• és a rehabilitációs és életvezetési támogatást.

A kezelés célja nem csupán a pszichotikus tünetek csökkentése, hanem a visszaesések megelőzése, az önálló életvitel javítása és a társas működés helyreállítása is.

Gyógyszeres kezelés: az antipszichotikumok szerepe

A szkizofrénia kezelésének alapját az antipszichotikus gyógyszerek jelentik. Ezek elsősorban a pozitív tünetekre: például hallucinációkra, téveszmékre, agitációra hatnak.

Az antipszichotikumokat két nagy csoportra oszthatjuk: első és második generációs szerekre.

Első generációs (klasszikus) antipszichotikumok

Régebbi gyógyszerek, amelyek bár nagyon hatékonyak lehetnek, de gyakrabban okoznak mozgászavarokat és extrapiramidális mellékhatásokat. Az úgynevezett extrapiramidális mozgászavar korai tünetei a motoros nyugtalanság (kézzel, lábbal dobolás), a fokozott izommerevség, nyelési és beszédzavar és a parkinsonizmus. A tardív diszkinézia a gyógyszerhasználat kezdete után évekkel később alakulhat ki, de rendszeres kontrollal megelőzhető. Jellemzője a nyelvöltögető mozgás, cuppogtatás, fintorok és egyéb furcsa mimikai mozgások. A mozgások akaratlagosan nehezen vagy egyáltalán nem befolyásolhatóak, a tünetek az életminőséget rontják.

Gyakrabban alkalmazott hatóanyagok:

• klórpromazin;
• levomepromazin;
• flufenazin;
• klórprotixen;
• zuklopentixol;
• flupentixol;
• haloperidol;
• droperidol.

Második generációs (atípusos) antipszichotikumok

Ma ezek számítanak a leggyakrabban alkalmazott készítményeknek. A pozitív tünetek mellett bizonyos esetekben kedvezőbb hatásuk lehet a negatív tünetekre és a kognitív működésre is, miközben általában kevesebb mozgászavart okoznak.

Gyakran alkalmazott hatóanyagok:

• risperidon,
• olanzapin,
• quetiapin,
• aripiprazol,
• amisulprid,
• ziprasidon,
• clozapin
• kariprazin.

A clozapin különösen fontos gyógyszer az úgynevezett terápiára rezisztens szkizofréniában, amikor több más gyógyszer sem hozott megfelelő javulást. Hatékony lehet súlyos pszichotikus tünetek és öngyilkossági veszély esetén is, ugyanakkor rendszeres vérképellenőrzést igényel ritka, de súlyos mellékhatásai miatt.

Depot injekciók: amikor nehéz a rendszeres gyógyszerszedés

Sok beteg számára nehézséget jelent a mindennapos gyógyszerszedés, esetenként a betegségbelátás hiánya miatt. Ilyenkor szóba jöhetnek az úgynevezett depot vagy hosszú hatású injekciós készítmények, amelyeket általában 2–4 hetente vagy akár ritkábban adnak be. Ezek az injekciós készítmények segíthetnek a visszaesések csökkentésében és a stabil állapot fenntartásában.

Ilyen készítmények például:

• risperidon depot,
• haloperidol decanoat,
• flupenthixol depot,
• zuclopenthixol depot.

Milyen mellékhatások fordulhatnak elő?

Az antipszichotikumok hatékony gyógyszerek, de mellékhatásaik is lehetnek. A leggyakoribbak: álmosság, testsúlynövekedés, anyagcserezavarok, remegés, izommerevség, nyugtalanság, hormonális eltérések, szexuális zavarok.

Ezért fontos a rendszeres pszichiátriai kontroll, testsúly-, vércukor- és vérzsírellenőrzés.

Nem gyógyszeres kezelések

A modern szkizofrénia-kezelés nem csupán a gyógyszerelésből áll. A pszichológiai és szociális intervenciók bizonyítottan javítják az együttműködést, a mindennapi működést és az életminőséget.

Pszichoedukáció

A beteg és családja részletes tájékoztatást kap a betegségről, a tünetekről, a visszaesés korai jeleiről és a kezelés fontosságáról. Ez javíthatja a gyógyszerszedési együttműködést és csökkentheti a relapszusok számát. Országszerte működnek hozzátartozói csoportok is, melyek segítenek a megküzdésben támogatva a családtagokat.

Kognitív viselkedésterápia (CBT)

A CBT segíthet a betegeknek téveszmékkel kapcsolatos megküzdésben, a szorongás csökkentésében, a hallucinációk kezelésében, a mindennapi működés javításában.

Családterápia és hozzátartozói támogatás

A család bevonása különösen fontos lehet. A konfliktusok, a túlzott kritika vagy a magas érzelmi feszültség növelheti a visszaesés esélyét. A családterápiás megközelítések javíthatják az otthoni légkört és az együttműködést.

Szociális és rehabilitációs programok

Sok betegnek segítségre van szüksége a munkavállalásban, tanulásban, társas kapcsolatok kialakításában, és az önálló életvitelben. A rehabilitációs programok célja, hogy a beteg minél nagyobb önállóságot érjen el, képes legyen munkavégzésre, önálló vagy kis segítséggel való kielégítő életvezetésre.

Mire lehet számítani hosszú távon?

A szkizofrénia lefolyása egyénenként nagyon eltérő. Vannak betegek, akiknél csak egyetlen pszichotikus epizód jelentkezik, másoknál visszatérő rosszabbodások fordulnak elő. Egy részük tartósan tünetmentessé válhat, míg másoknál krónikus tünetek maradhatnak fenn.

Az ismételt, pszichotikus tünetekkel jelentkező dekompenzációk, a negatív tünetek perzisztálása már a szkizofrénia fennállását bizonyítják, és lényegében élethosszig tartó gyógyszeres kezelést indikálnak, melynek célja az újabb pszichózisok megelőzése, a negatív és a kognitív tünetek javítása.

A szkizofrénia krónikus szakaszára a tartósan fennálló, csökkent intenzitású pszichotikus tünetek, úgynevezett maradványtünetek jellemzőek, mint a fixálódott téveszmék, enyhébb hallucinációk, valamint a súlyos "negatív" tünetek, mint a motivációhiány, érzelmi tompultság és a szociális izoláció.

A kedvezőbb kimenetelt segítheti a korai felismerés, a gyors, szakszerű pszichiátriai kezelésbe vétel, a rendszeres gyógyszerszedés, a családi támogatás, a szerhasználat kerülése, a pszichoterápiás és rehabilitációs részvétel.

A kezelés megszakítása jelentősen növeli a visszaesés kockázatát, ezért a gyógyszerek elhagyása csak pszichiáterrel egyeztetve történhet. Kutatások alapján megállapítható, hogy akik visszaesnek, azok öt éven belül visszaesnek (az összminta kb. 70%-a) és a relapszus kockázata kilenc év után közel nullára csökken. A betegek közel 80%-a visszaesik öt éven belül, 20%-nak viszont sosem lesz következő schubja.

Terápiarezisztencia csak a hosszabb távú kezelés alatt derülhet ki. Meghatározása nem egyértelmű, de a gyakorlatban akkor állapíthatjuk meg, ha a pszichotikus tünetek rövid időn belül újra jelentkeznek vagy tartósan fennmaradnak, a beteg funkcionálása romlik annak ellenére, hogy már minimum kétszer történt gyógyszerváltás.

Mikor szükséges sürgős segítséget kérni?

Azonnali pszichiátriai vizsgálat indokolt lehet, ha a beteg ön- vagy közveszélyessé válik, súlyos hallucinációk vagy téveszmék jelentkeznek, erős zavartság alakul ki, öngyilkossági gondolatok jelennek meg, a beteg teljesen elutasítja az evést, ivást vagy az együttműködést. A korai beavatkozás sok esetben megelőzheti az állapot súlyosbodását.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos

Felhasznált irodalom:

• A szkizofrénia gyógyszeres kezelése – Kovács Gábor, Honvédkórház, Budapest
• A szkizofrénia fenntartó gyógyszeres kezelése – a szakirodalmi adatok rövid áttekintése – Balla Petra és Frecska Ede, Pszichiátriai Tanszék, Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Debrecen
• Az antipszichotikus terápia kihívásai – Dr. Réthelyi János, Semmelweis Egyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika
• Antipszichotikumok (Egészségvonal)
• Magyar Gyermek- és Ifjúságpszichiátria és Társszakmák Társasága