Gyermekkori ágybavizelés - Mit kell tudnunk róla?
frissítve:
Az éjszakai ágybavizelés (enurézis nokturna) egy viszonylag gyakori, főként a gyermekkorra jellemző kórkép. Az éjszakai, alvás alatti órákban fellépő időszakos akaratlan vizeletürítés kisgyermekkorban normális, ám az 5 éves kor felett is rendszeresen jelentkező bepisilés esetén érdemes orvoshoz fordulni.
Cikkek a gyermekkori ágybavizelésről |
| 3/1 Gyermekkori ágybavizelés - Mit kell tudnunk róla? 3/2 A gyermekkori ágybavizelés kezelése 3/3 A gyermekkori ágybavizelés - Tanácsok szülőknek |
Éjszakai ágybavizelés életkorok és nemek szerint
A gyermekek szobatisztasága fokozatosan alakul ki, kezdetben csak a nappali időszakra jellemző. 5 éves életkor alatt az alvás alatti bepisilést általában még normálisnak tekintik a gyermekorvosok. Ebben a korszakban még kisebb a gyermek hólyagkapacitása, nem alakultak ki az idegrendszeri reakciók, alvási minták.
Az éjszakai ágybavizelés mint kórkép előfordulásának csúcsa 5-10 éves korra tehető, a gyermekek mintegy 10-20 százalékát is érintheti. Ebben az életkorban még előfordulhat akaratlan éjszakai bepisilés, problémát akkor jelezhet, ha rendszeresen (hetente több alkalommal) előfordul, gyakorisága az életkor növekedésével nem változik, vagy hosszabb szünet után tér vissza. Az életkor előrehaladtával az enurézis nokturna előfordulási gyakorisága folyamatosan csökken, a 15 éves vagy annál idősebb (akár felnőtt) korosztályban már csupán 1-2 százalékban van jelen, ebben az életkorban már mindenképp kivizsgálást igényel.
A nemek érintettsége közt megfigyelhető egy viszonylag markáns eltérés a fiúk javára, ugyanis szinte kétszer annyi fiúgyermeknél figyelhető meg a kórkép, mint leánynál.
Melyek a hajlamosító tényezők?
Az éjszakai ágybavizelés pontos kórlefolyása a mai napig kutatások tárgyát képezi, de mára szinte biztosra vehető, hogy a genetikai eredet jelentős szerepet játszik a kialakulásában. Bizonyos kromoszómákon fellelhető géneket ugyanis sikerült összefüggésbe hozni az enurézis kialakulásával. Tévhit tehát, hogy az éjszakai bepisilés hátterében leggyakrabban pszichés nehézség állna, jóval meghatározóbbak a genetikailag meghatározott okok.
A család-, és ikervizsgálatok eredményei egyértelműen a genetikai meghatározottság irányba mutatnak: pl. egy kétpetéjű ikerpár esetén a kórkép mindkét félben történő kialakulásának kockázata csupán 36%, addig ez az érték akár a 66%-ot is elérheti egypetéjű ikertestvérek esetén. Nagyobb a kockázat az enurézis kialakulására akkor is, ha valamelyik szülő gyermekkorában szintén ebben szenvedett, és a kockázat tovább nő, ha esetleg annak idején mindkét szülő érintett volt.
További hajlamosító körülményként tartják számon a rossz szociális környezetet, az alacsonyabb iskolázottságot, illetve a megfigyelések szerint nagycsaládos környezetben is nagyobb eséllyel alakulnak ki a panaszok.
Főbb típusok és a tünetek jellegzetességei
Amennyiben az ágybavizelés a születés óta fennáll, elsődleges, primer enurézisről beszélünk. Az időszakosan már elért szobatisztaság után ismételten jelentkező éjjeli bepisilés a kórkép másodlagos, szekunder formája.
Ha kizárólag éjszaka, alvás közben jelentkezik az ágybavizelés, akkor monoszimptómás (egyéb tünettel nem járó) típusról van szó. Amennyiben a nappali órákban is jelentkeznek a tünetek, illetve ébrenlét alatt egyéb panaszokkal társul az állapot, nem monoszimptómás enurézisről beszélhetünk. Ez utóbbi tünetei lehetnek a bevizelésen túl többek között a húgyúti fertőzés jellegzetes jelzői (gyakori, csípő, fájdalmas vizelés, láz, hasi fájdalom), az akaratlan vizeletürítés (inkontinencia) egyéb formái, vagy egyéb húgyúti, vizelési panaszok (pl. napközben is gyakran jelentkező vizelési inger).
A szekunder és nem monoszimptómás formákban jellemzően nem a vizeletszabályozás érésének természetes folyamatáról van szó, hanem gyakran diagnosztizálható a bepisilés hátterében valamilyen rendellenesség. Ezekben az esetekben már érdemes minél korábban kivizsgáltatni a panaszt.
Az éjszakai ágybavizelés okai
A gyermekkori ágybavizelés okait áttekintve elmondható, hogy több oka is lehet, és minél több fennáll ezen tényezők közül, annál nagyobb az enurézis nokturna kialakulásának kockázata. Alapvetően két csoportja van a bevizeléshez vezető okoknak: vagy a vizeletkiválasztás fokozott, vagy a felébredés nehezített. Mindkettő hátterében állhat több rendellenesség.
Húgyúti eredetű okok
Éjszakai bevizelést okozhat a felső (vese) vagy alsó (hólyag) húgyutak rendellenessége. Vesebetegségek okozhatnak fokozott vizeletkiválasztást, továbbá a vizelettartás nehezítettségével jár a kis hólyagkapacitás, a húgyhólyag beidegzési zavara, húgyúti fertőzés.
Központi idegrendszer eredetű okok
Alacsony vazopresszintermelődés - A vazopresszin, más néven antidiuretikus hormon az agyalapi mirigy által termelt hormon, ami a vese vízvisszaszívó funkcióját fokozza, koncentráltabbá teszi a vizeletet, így csökkenti a vizelet mennyiségét. Normál esetben éjszaka több vazopresszin termelődik, bizonyos esetekben azonban elégtelen a mennyisége, ez nagyobb mennyiségű vizelethez vezet, hozzájárulva az akaratlan bevizeléshez is.
Mély alvásból történő felébredés nehezítettsége - Ilyen esetben hiába jelez a feszülő, telt hólyag a központi idegrendszernek, a gyermek az idegrendszeri működés eredményeként mégsem képes felébredni és vizeletét kiüríteni. Érdekes megfigyelés, hogy azokban a családokban, ahol egyik vagy mindkét szülő horkol, vagy alvási apnoe (éjszakai légzéskimaradás) betegségben szenved, ott a gyermekeknél is nagyobb arányban figyelhető meg az alvási rendellenesség talaján kialakult éjszakai ágybavizelés.
| Az éjszakai ágybavizelés nem bűn |
| A nem kellően informált szülők esetén előfordulhat, hogy egy idő után frusztrációt éreznek a rendszeresen bekövetkező bevizeléses balesetek miatt, és akaratlanul is a gyermeket kezdik hibáztatni. Időnként akár büntető jellegű fellépések is előfordulhatnak, melyek súlyos pszichés tényezőként tovább súlyosbíthatják a gyermek panaszait, illetve rombolhatják a kicsik önbizalmát. Sajnos egyelőre egy olyan betegségről van szó, amelynek tünetei sokak szerint szégyellni valóak, ugyanakkor éppen a szégyenérzet az, ami ennek a folyamatnak a legtöbb esetben az útjában áll. Fontos azonban tudni, hogy az ágybavizeléses panaszok nem ritkák, a problémával nem vagyunk egyedül! Ma már többféle, hatékony kezelési mód áll a rendelkezésre, fájdalommentes kivizsgálást követően a legtöbb esetben rövid időn belül tünetmentesség, valamint komoly életminőség-javulás érhető el. |
Anyagcserebetegségek
Fokozza a vizelet mennyiségét és ezzel az enurézis nokturna előfordulását a cukorbetegség (diabetes mellitus), továbbá még jó néhány ritkább kórkép (pl. diabetes insipidus).
Egyéb okok
Hátterében sokszor az átlagostól bőségesebb folyadékfogyasztás (polydipszia), a túlivás áll. Ez gyakran csak megszokás eredménye, a fokozott szomjúságérzet azonban ugyancsak egy kivizsgálandó állapot.
A pszichés tényezők is nagymértékben hatnak a vizeletszabályozásra, különösen szekunder enurézis esetén gondolunk stresszhelyzet, pszichésen megterhelő állapot szerepére, amikor az egyszer már kialakult szobatisztaság után tér vissza a gyakori éjszakai bepisilés. Enyhébb esetekben az is előfordulhat, hogy néhány szokás megváltoztatásával is segíthet a szülő, például az elalvás előtti nyugodt időszak megteremtésével.
Látható, hogy az éjszakai ágybavizelés egy meglehetősen összetett, sokféle ok-okozati összefüggéssel rendelkező kórkép. A sikeres kezelés egyik alapfeltétele tehát a lehetséges okok minél pontosabb meghatározása, ezért fontos a panaszok alapos kivizsgálása. Bizonyos életkor fölött ne gondoljuk azt, hogy egy múló állapotról van szó, amely nem igényel segítséget! Az éjszakai ágybavizelés manapság sikeresen kezelhető és kezelendő állapot.
Tovább A gyermekkori ágybavizelés kezelése
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Lesznyák Judit, csecsemő- és gyermekgyógyász
| Felhasznált irodalom |
| Dr. Kelen Kata és mtsai: Az enuresis nocturna, az egyik leggyakoribb krónikus gyermekbetegség. Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle, 2011;16 (4):149-152 |
