A gyermekkori ágybavizelés - Tanácsok szülőknek

A gyerek éjszakai bepisilése, orvosi szóval az enurézis nokturna, sok szülőnek okoz fejtörést. Sokan szégyellik, esetleg magukat hibáztatják, igyekeznek titkolni és nem kérnek időben segítséget, sőt maga a gyerek is szégyelli szülei előtt a dolgot. Pedig nem ritka problémáról van szó, mert a 4 és 15 év közötti gyerekek körülbelül 10 százalékát érinti.

A szobatisztaság elérése hosszabb folyamat

A szobatisztaság minden gyermeknél fokozatosan alakul ki: 1,5 éves kor körül a gyerek figyeli, mire való a WC, 2 éves kor körül kíváncsian ki is próbálná. 2,5 éves korra már kezdik jelezni ha pisilni-kakilni kell, és kedvező esetben 3 éves kor körül kialakul a szobatisztaság, de ez inkább a nappali időszakra értendő. Az óvodaérettség egyik eldöntendő kérdése a nappali szobatisztaság. Az éjszakai szobatisztaság már egy kicsit több időt igényel, a megbízható szint elérése 5,5-6 éves korban várható. Az iskolaérettség (6-7 éves kor) eldöntésének egyik kritériuma a szobatisztaság kérdése.

Fontos megérteni, hogy ezen a téren is lehetnek különbségek a gyermekek fejlődésében. Egy kis elmaradás nem vészes, mint ahogy attól sem kell csodagyerekre gondolni, ha egy kicsivel az átlag előtt válik szobatisztává. A legtöbb gyerek kissé eltérő ütemben, de magától kinövi az ágybavizelést. Ugyanakkor a fennálló probléma megoldását sem érdemes halogatni, mert minél korábban kér segítséget a szülő, annál inkább lerövidítheti ezt a sokszor szorongást okozó állapotot.

Éjszakai ágybavizelésről és a szobatisztasággal kapcsolatos problémáról kell beszélni, ha a gyermek már elérte az 5 éves kort, de a szobatisztaságnak a jeleit sem mutatja (elsődleges enurézis nokturna). Ebben az esetben már érdemes lehet orvossal konzultálni. Ugyancsak érdemes kivizsgáltatni az okokat, ha legalább fél éves szobatisztaság után történt a visszaesés (másodlagos enurézis nokturna). Itt fontos figyelembe venni, hogy a gyerekek számára szorongást okozó, stresszes időszakok is átmeneti visszaeséseket okozhatnak, egy-egy bevizeléses „baleset” pedig önmagában nem betegség!

Sokszor nem pszichés probléma áll a hátterében

Fontos tudni, hogy testi és lelki okok egyaránt állhatnak a visszatérő bevizelés mögött, így mielőtt lelki irányba tereljük a terápiát, mindig ki kell zárni a szervi okokat és át kell gondolni a környezeti tényezők szerepét. Sok szülő feleslegesen gondol arra, hogy lelki eredetű a probléma, és ilyenkor önmagát vagy gyermekét is hibáztathatja.

Az éjszakai bevizelés szervi oka lehet hormonális, hólyagműködési zavar, vagy az idegrendszer fejlődésének elmaradása, de akár cukorbetegség, gyulladásos folyamatok, fertőzések is okozhatják a panaszokat. Ezek felderítésére szakorvosi kivizsgálásra van szükség, a legjobb, ha orvoshoz fordul a szülő.

Nem optimális környezeti hatások eredménye is lehet az éjszakai bevizelés. Ilyen lehet például az alvásritmus zavara, a tv és a számítógép zavaró ingerei, vagy olykor egyszerűen az, hogy a lefekvés előtti időszakra összpontosul a napi folyadékfogyasztás. Nem ritka probléma, hogy a gyerek az óvodában, iskolában keveset iszik, hazaérve szomjas, így estére sokat iszik, aminek azután hamarosan megjön a nem várt eredménye.

Mit tehetünk? Jó tanácsok a szülők számára

Az éjszakai szobatisztaság elérését első lépésként a nyugodt környezet, a napi rutin és a megfelelő folyadékfogyasztási-pisilési szokások kialakításával segítheti a szülő.

• A gyermeknek legyen egy stabil napi ritmusa, amibe beletartozik az elalvás ideje is. A lefekvés előtti rituálék (könnyű vacsora, fürdés, meseolvasás) is fontosak, hogy a gyerek le tudjon „pörögni” az aktív játék fordulatszámáról. A szobája legyen csendes, az ágya biztonságot nyújtó, otthonos.
• Ha a probléma része, hogy a gyerek a sötét folyosó miatt nem mer a WC-re kimenni, hagyjunk felkapcsolva halvány irányfényeket, ami még nem zavaró, de elég a félelem oldásához.
• Kerüljük a félelmet okozó, a gyerek számára nehezen feldolgozható képi-, és hanghatásokat, a nem az életkorának megfelelő műsorokat!
• A lefekvés előtti mosdólátogatást ugyancsak építsük be a rutinba, és elalvás előtt is kérdezzünk rá ismét, nem kell-e pisilni mennie.
• Vigyázzunk arra, hogy ne igyon túl sok folyadékot lefekvés előtt, ugyanakkor napközben bátorítsuk a gyereket arra, hogy minél többet igyon.
• Kerülendők a vízhajtó hatású, koffein tartalmú üdítők a gyerekeknél.
• Napközben a vizelési inger jelentkezésekor kérjük meg a gyermeket, hogy tartsa vissza egy ideig a vizelését, ezzel fejleszthető a vizelettartási funkció.
• Vagy kérjük meg, hogy járjon rendszeresen (2-2,5 óránként) a WC-re, ne tartogassa a pisit, és ha egy kicsi siker is van, azonnal dicsérjük meg.

Nem javasolt a vizelési inger megszakítása, amit régebben azért javasoltak, hogy ezzel a záróizmokat erősítsék, de azóta ismertté vált a „detrusor-sphyncter dyssinergia” nevű kórkép, ami a vizelés mesterséges megszakításával is kialakítható.

Lelki tényezők, szorongásos problémák és kezelésük

Szó esett már a gyermek számára nehéz, stresszes időszakokról, amikre a szülőknek jobb előre felkészíteni a gyerekeket, illetve megértőnek lenni, ha nehezebben boldogul. Ilyen a testvér érkezése (az addig 100%-ban rá irányuló figyelem megoszlása), új óvodába kerülés, az iskolakezdés, új társak megismerése. A szülők közti konfliktusok, válás, nyugtalan otthoni légkör is mind-mind nyomot hagynak a gyermek viselkedésén, reakcióin. Ilyen esetekben leggyakrabban már volt egy megelőző időszak, amikor már nem pisilt be a gyermek.

A szülőknek be kell látni, hogy a szobatisztává válás alapesetben is egy sokéves tanulómunka és érés eredménye, amit nem szabad siettetni, erőltetni, mert ezzel az enurézisnek éppen mi magunk ágyazhatunk meg. Semmiképpen se szidjuk, pláne ne büntessük meg a problémával küzdő gyermeket, mert az ilyen típusú reakciókkal a kicsi szégyenérzetét erősítjük.

A gyerek maga is érzi, hogy bepisilni nem jó, látja, hogy a szülőkre sem hat ez jól, majd spirálként romló folyamat veszi kezdetét, az önbizalom és önértékelés romlik, amely újabb tünetek forrása lehet a gyereknél. Sajátos gyermeki reakció a regresszió, amikor a szorongás, a tartós fáradtság, túlzott teljesítményelvárások hatására a gyerek visszatér korábbi életkorára jellemző viselkedés-mintákra. Ennek kapcsán is jelentkezhet újra az bepisilés problémája.

Mikor érdemes gyermekpszichológushoz fordulni?

Az éjszakai ágybavizelés sokszor valaminek a következménye, tünete, ezek az okok azonban sokfélék lehetnek. Ezeket tudnunk kell - akár szakértőt is bevonva - megoldani, hogy a probléma ne súlyosbodjon.

Amennyiben szervi oka nem igazolódik az állapotnak, az éjszakai ágybavizelés hátterében komoly szorongásos panaszok feltételezhetők, amelyek feltárása és kezelése gyermekpszichológus közreműködését is igényelheti. A terápia segíthet szorongást okozó lelki traumák feldolgozásában. A pszichoterápia során tanítani lehet a gyermeket a vizelési inger felismerésére, annak jelzésére, és próbálni az inger felismerését minél előrébb hozni, hogy több idő maradjon reagálni.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter