A fogyás élettana - Tudnivalók a sikeres fogyókúrához
megjelent:
A túlsúly és az elhízás gyakorisága világszerte jelentős népegészségügyi probléma. Mikor indul be a fogyás? Mi kell ahhoz, hogy elkezdjünk megszabadulni a plusz kilóktól? A háttérben álló biológiai, élettani mechanizmusokat vizsgáljuk meg alaposabban cikkünkben.
A fogyás élettana
A fogyás az energiaegyensúlytól függ, akkor fogyunk, ha kevesebb kalóriát viszünk be a szervezetünkbe, mint amennyit felhasznál testünk a működéséhez. Tartós energiadeficit esetén a szervezet a saját energiaraktárait is felhasználja, ami testsúlycsökkenéshez vezethet. A folyamatot azonban az anyagcsere alkalmazkodása, az étvágy változása, a testösszetétel és a fizikai aktivitás is befolyásolja. A zsír lerakódása akkor indul be, ha a szükségesnél több kalória jut a szervezetünkbe. A tartós energiatöbblet elősegíti a zsírszövet növekedését. A szénhidrátok fogyasztása után a vércukorszint és az inzulinszint változik, az inzulin pedig többek között szabályozza a tápanyagok felhasználását és raktározását. A zsírraktározás azonban nem egyszerűen a szénhidrátok zsírrá alakításának következménye: a folyamatban a táplálékból származó zsírok felvétele és a szervezet energiaegyensúlya is fontos szerepet játszik. A zsírsavak felvétele a zsírszövetbe a lipoprotein-lipáz hatására történik meg. Ennek aktivitása testtájanként eltérő, ami többek között hozzájárul a testzsír egyéni és testtájanként eltérő eloszlásához.
| Mikor beszélünk elhízásról? |
| BMI: Az elhízás mértékének számszerűsített meghatározására a testtömeg index (BMI) szolgál, mely a kilogrammban mért testtömeg és a méterben mért testmagasság négyzetének hányadosa. Normális súly esetén a BMI 18,5-24,9, túlsúly esetén 25-30, elhízásról 30 feletti BMI érték esetén beszélhetünk. A BMI egyszerű szűrőeszköz, de önmagában nem mutatja meg a testzsír mennyiségét és eloszlását, ezért az egészségi kockázat megítéléséhez más szempontokat is figyelembe kell venni. Gyermekeknél és serdülőknél az értékeléshez életkor- és nemspecifikus növekedési görbéket kell használni. Derék-csípő hányados: Az elhízás típusának meghatározásában komoly segítség a derék (köldök felett kb. 2-3 haránt ujjnyira) és a csípőkörfogat arányának értéke (derékkörfogat osztva a csípőkörfogat értékével), ugyanis a centrális típusú elhízás egészségügyi kockázata jelentős mértékben fokozott. Ilyen, centrális típusú elhízásról beszélünk, ha a fenti hányados értéke nők esetén meghaladja a 0,85-öt, férfiaknál a 0,9-et. A hasi zsírfelesleg többek között növelheti a 2-es típusú cukorbetegség és a szív-érrendszeri betegségek kockázatát. Bőrredő: Főként gyermekeknél alkalmazzák a bőrredőmérést, melynek során szabványosított anatómiai pontokon mérik a bőrredő vastagságát, és a megfelelő referenciaértékek, illetve képletek segítségével becsülik a testzsír mennyiségét. Az eredmény a mérési technikától és a vizsgált személy jellemzőitől is függ. CT, MR: Testzsír mértékének meghatározására elvileg a CT- vagy MR-vizsgálat is alkalmas. Ezeket a vizsgálatokat azonban nem rutinszerűen és nem kizárólag a testzsír mennyiségének meghatározására végzik; erre más, célzottabb módszerek is rendelkezésre állnak. A képalkotó vizsgálatok alkalmazását elsősorban az egyéb orvosi indikáció határozza meg. |
Amennyiben ismét energiára van szüksége a szervezetünknek, akkor különböző hormonok (glukagon, katekolaminok, növekedési hormon) hatására megindul a zsírszövet lebontása (lipolízis). A folyamat szabályozásában különösen fontos szerepet játszanak a katekolaminok és az inzulin; a hormonális hatások szövettől és élettani helyzettől függően eltérhetnek. Szabad zsírsavak és glicerin jut a keringésbe a zsírszövetből. A felszabaduló zsírsavak egy része energiatermelésre használódik fel, más részük ismét raktározódhat. A testsúly változását ezért nem egyetlen hormon vagy anyagcsere-folyamat, hanem a szervezet teljes energiaforgalma határozza meg.
| Tudta? |
| Az energiafelhasználás az életkorral és az élethelyzettel változik. Nem állítható azonban, hogy mindenkinél tízévente egységesen 5–10 százalékkal csökken az energiaszükséglet. A változás függ többek között a testösszetételtől, az izomtömegtől, a fizikai aktivitástól és az egészségi állapottól is. |
A sikeres diéta alapja a kalóriafelhasználás mértékének növelése. A testsúlycsökkentéshez általában tartós, de nem túlzott energiadeficitre van szükség, amelyet a táplálkozás és a fizikai aktivitás együttes alakításával lehet elérni. A rendszeres testmozgás nemcsak közvetlenül égeti a zsírt, de magának az izomtömegnek a növekedése is több kalóriát igényel. Az izomerősítő mozgás segíthet megőrizni az izomtömeget a fogyás során, a rendszeres aerob aktivitás pedig támogatja a szív-érrendszer egészségét és az anyagcsere működését. Az izomtömeg növelése ugyanakkor önmagában általában csak mérsékelt mértékben emeli a nyugalmi energiafelhasználást. A rendszeres testmozgás egészségügyi előnyei akkor is jelentősek, ha a mérlegen látható változás nem túl nagy.
| Tudta? |
| A nyugalmi energiafelhasználás jelentős részét a belső szervek működése biztosítja. Az izomtömeg szintén hozzájárul az energiafelhasználáshoz, de a nyugalomban felhasznált energia mennyisége nem kizárólag az izomtömegtől függ. |
Tovább
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos
Felhasznált irodalom:
- A túlsúlyosak aránya (KSH)
- Obesity and overweight (WHO)
- Overweight and obesity management (NICE)
- Screening, Diagnosis, Evaluation, and Staging of Obesity in Adults: Standards of Care in Overweight and Obesity—2026 (American Diabetes Association)
