Cukorfüggőség - Valóban függőséget okoz a cukor?

A cukorfüggőség köznyelvi kifejezés: az orvostudomány nem tekinti önálló függőségi betegségnek, de egyes embereknél magas cukortartalmú élelmiszerek fogyasztásakor valóban kialakulhat olyan addikciószerű evési minta, amelyet erős sóvárgás, kontrollvesztés és a káros következmények ellenére folytatott fogyasztás jellemez.

Létezik-e cukorfüggőség?

Hétköznapi értelemben cukorfüggőségnek azt nevezik, aki nagyon erősen kívánja az édességet, rendszeresen nehezen tud ellenállni a cukros ételek fogyasztásának, és nem csak nagy mennyiségben, rendszeresen fogyaszt édes élelmiszereket, hanem sikertelenül próbálja csökkenteni a fogyasztását. Fontos azonban, hogy a „cukorfüggőség” kifejezése nem jelenti azt, hogy bizonyítottan maga a cukor lenne egy, a tudatmódosító szerekhez hasonló függőséget okozó szer. A szénhidrátok stimulálják a szerotonin és az endorfin termelődését, ami javítja a közérzetet, ugyanakkor hiányuk nem jár a szerhasználatra jellemző elvonási tünetekkel.

Az orvostudományban jelenleg nem létezik önálló diagnózisként a cukorfüggőség, a pszichiátriai zavarok jegyzékében sem szerepel. A szakirodalom megállapítja, hogy bizonyos embereknél az étkezés valóban járhat függőségszerű tünetekkel, de ezek a tanulmányok nem bizonyítják, hogy a cukor önmagában addiktív szer lenne. Egyrészről a cukorfogyasztás kapcsán is megjelenhetnek az addikcióra jellemző tünetek, mint a fogyasztás feletti csökkent kontroll, a sikertelen csökkentési kísérlet és a negatív következmények ellenére folytatott fogyasztás. A nikotin, alkohol vagy a kábítószerek ugyanakkor önmagukban pszichoaktív, addiktív anyagok, míg ez a cukorról nem mondható el.

Az eddigi bizonyítékok alapján a cukorfüggőség gyakran kapcsolódik valódi pszichiátriai diagnózisokhoz. A jelenség különösen gyakori falászavarban és más étkezési zavarokban, de nem maga a cukor okozza azt. Orvosi értelmezésben ezért célszerűbb az „ételfüggőség” vagy „addikciószerű evés” fogalmáról beszélni, nem pedig egyszerűen cukorfüggőségről.

Annak azonban megvan a táplálkozástudományi alapja, hogy ezen falásrohamokkal járó evészavarokban miért kapott kiemelt szerepet a cukor és az édes íz. Kétségtelen, hogy a kutatásokban különösen a magas cukor- és/vagy zsírtartalmú, erősen feldolgozott élelmiszerek fogyasztásánál figyeltek meg addikciószerű tüneteket. Az egyszerű cukrok ugyanis gyorsan felszívódó szénhidrátok, a cukros italok és ételek íze intenzív, így hatásuk jellemzően gyors, az azonnali ízérzékelésen túl a vércukorszintre és az agy jutalmazási központjára is rövid idő alatt kifejtik hatásukat.

A jutalmazás mechanizmusa

Az édes íz kedvelése születésünktől velünk van. Az anyatej is gazdag cukrokban, az édes ízhez az anya-gyermek kapcsolat boldogságérzést kiváltó hatása kötődik. Ehhez járulnak a gyermekkori tanult minták, hiszen az édesség az ünnephez, a jutalmazáshoz kapcsolódik. A gyorsan, nagy mennyiségben elfogyasztott cukor az emberek nagy részénél intenzív kellemes érzést, feszültségoldást okoz.

Az édességfogyasztás pszichiátriai szemszögből megközelítve felnőtt korban is válhat egyfajta jutalmazási mechanizmussá. Agykutatók szerint a cukorfogyasztás által kiváltott kellemes érzés ugyanolyan, mint egy baráttal való találkozás, egy szép emlék felidézése, vagy mint egy sikerélmény: boldogságérzéssel tölt el. Ezt az érzést mindannyian keressük, és a legegyszerűbb fogyasztóként jutalmat szerezni, egyszerűbb, mint sportolni, barátokkal találkozni vagy életünk más területén rendszeres sikerélményhez jutni.

A cukorfüggőség jelei

Az addikciószerű cukorfogyasztás fő kritériuma nem elsősorban az édes élelmiszerek mennyisége. A függőségekhez hasonlóan sokkal inkább a kontrollal kapcsolatos probléma a kulcs.

• erős sóvárgás
• tervezettnél több édesség fogyasztása
• bűntudat
• sikertelen próbálkozások a mennyiség csökkentésre;
• stresszevés, érzelmi evés
• titokban evés
• falásrohamok

Mindez jelentős pszichés terhet jelent az érintettnek, de a túlzott cukorbevitelnek testi következményei is lehetnek. Gyakoribb a túlsúly, az egyoldalú táplálkozás, a fogak gyorsabb romlása, a diabétesz és a kardiovaszkuláris betegségek magasabb kockázata.

Hogyan alakul ki?

A cukor, illetve az édes íz iránti problémás sóvárgás általában több ok miatt alakul ki, melyek egymás hatását erősítik. Kialakulásának megértésében fontos lehet a pszichés háttér, de jelentős szerepet játszanak a tanult viselkedésminták is.

Mivel az édes ételek erőteljes jutalmazó élményt válthatnak ki az agyban, a rendszeres ismétléssel az agy megtanulja, hogy az adott étel gyorsan kellemes élményt nyújt, ezért bizonyos helyzetekben egyre könnyebben megjelenik a sóvárgás. Ha a cukros élelmiszer összekapcsolódik a kellemes helyzetekkel, akkor ez is kedvez a cukorfogyasztás ismétlésének. Érzelmi problémák (stressz, szorongás, hangulatzavarok) esetén a már rögzült minta könnyen elérhető érzelemszabályozó eszközzé válik.

Mindez nem jelenti automatikusan azt, hogy kialakult az orvosi értelemben vett függőség, ennek ellenére a rögzült minták megváltoztatása lassú és nehéz folyamat lehet.

Hogyan csökkenthető az édesség utáni vágy?

1. A cél az édes ízről történő leszokás - Az édesítőszer első hallásra talán jó megoldásnak tűnhet, ugyanakkor bár élettani szempontból sok ember számára kedvező a fogyasztásuk, az édesség utáni vágyat nem csökkenti, hanem fenntartja a függőségszerű viselkedést.

2. Fokozatosság - Mivel a cukor önmagában nem addiktív anyag, nem kell teljesen kiiktatni az étrendből. Mindig csak egy keveset egyen abból, amit megkívánt, csak egy kis szelet sütit vagy egy kisebb csokit. Ha csak egy kis élvezetet kap meg abból, amit kíván, az segíthet irányítani az érzéseit. Egyeseknek ugyanakkor az azonnali cukormegvonás módszere válik be jobban: bár a kezdeti 48-72 óra igen nehéz, ezután a módszer segíthet csökkenteni a sóvárgást.

3. Tervezés - A diéta megszegése gyakran a tervezetlenségből adódik. Szóval lassítson egy kicsit, tervezze meg mit csinál, és azokat az ételeket fogyassza, amiket eltervezett, ahelyett, hogy azokat enné, amiket megkíván. Néhány tanács:

• Az üdítőitalokról érdemes elsőként lemondani, melyek intenzív édes ízűek, könnyen hozzáférhetőek, ám táplálkozástudományi szempontból kedvezőtlen élelmiszerek.
• Amennyiben eleve kis adag édességet tart otthon, akkor könnyebb tartani a tervet, fokozatosan csökkenthető az elfogyasztott mennyiség, és lassan módosulnak a fogyasztási minták.
• Válasszon kevésbé édes vagy lassabban felszívódó szénhidrátokat tartalmazó alternatívát, például csokoládé helyett gyümölcsöket. Kombinálhatja is az ételeket, például a csokoládé helyett első lépésként kedvezőbb a csokoládéba mártott gyümölcs, később csak a gyümölcs.
• A rágózás sokaknál képes csökkenteni az ételek utáni vágyat.

4. Étkezzen rendszeresen - Ha túl sok időt hagy két étkezés között, könnyebben kívánja meg az édes vagy zsíros ételeket, étvágy csökkentés céljából. Ha rendszeresen étkezik, akkor stabil lesz a vércukorszintje és így sokkal kevésbé fog irracionális módon enni. Válasszon proteinben és rostokban gazdag ételeket, például teljes kiőrlésű gabonát, natúr joghurtot és más hasonló termékeket.

5. Jutalmazás - Iktasson be az életébe más jutalmazási mechanizmusokat. Próbáljon meg közös programokat szervezni családjával, barátaival. Szintén örömforrást jelenthet a mozgás, hiszen ez szintén endorfinokat szabadít fel, és még a szervezet számára is egészségesebb módon sikerül azt az örömet elérni.

Mikor érdemes segítséget kérni?

Sok ember akkor fogyaszt édességet, amikor stressz alatt van, szorong vagy dühös. De az étel nem oldja meg az érzelmi problémákat, keressen más módszereket e problémák megoldására. Amennyiben ez saját erőből nem sikerül, vagy az evéssel járó problémák nagy terhet jelentenek az életében, érdemes pszichológus vagy pszichiáter segítségét kérni.

Indokolt lehet szakember bevonása, ha a rendszeres vagy mennyiségű édességfogyasztást nem tudja abbahagyni, ha titokban eszik, vagy jelentős bűntudatot él át. A falászavar nem egyszerű akaraterő-probléma, hanem kezelhető állapot, amikor a puszta cukormegvonás nem megfelelő módszer.

Lásd még Élelmiszer-függőség

Forrás: WEBBeteg összeállítás
Szerzőink: Dr. Petke Zsolt, Dr. Csuth Ágnes