A hisztamin és a gyomor- és nyombélfekély kapcsolata

A hisztamint legtöbben az allergiás reakciók egyik fő kiváltójaként ismerik, emellett azonban máshol is közreműködik. A hisztamin legfontosabb hatása a szervezetben, hogy a gyomorban serkenti a sósav elválasztását.

Hatására azért van szükség, mert csak megfelelően savas környezetben tudják az enzimek lebontani a táplálékot, túlzott termelődése viszont fekélyt okozhat. Az allergiaellenes szereket H1-receptor-gátlóknak, a gyomorsav termelését csökkentő szereket H2-receptor-gátlóknak nevezik.

Mi jelenthet gyógyógyírt a fekélyekre?

A H2-receptor-gátlók olyan vegyületek, melyek egyrészt kötődnek a gyomorban lévő, gyomorsavtermelésben résztvevő 2-es típusú hisztamin-receptorokhoz, de nem okoznak savkiválasztást, másrészt kötődésükkel megakadályozzák a hisztamin kötődését, így csökkentik a gyomorsav-termelést, ezáltal elősegítik a fekélyek gyógyulását.

A nyombélfekélyek általában 4-8 hét után gyógyulnak, míg a gyomorfekélyeknek mindössze az 50-75%-a gyógyul ennyi idő alatt, és a visszatérésük is elég gyakori, de fenntartó kezeléssel meg lehet előzni. A nemszteroid gyulladásgátlók és fájdalomcsillapítók egyik legjellegzetesebb mellékhatása, hogy fekélyt okoznak.

Ilyen esetben a fájdalomcsillapítók elhagyása mellett a H2-receptor-blokkolók szedése nagymértékben felgyorsítja a gyógyulást. Ha mégis szükség van a fájdalomcsillapító szedésére, a párhuzamos H2-gátló kezelés kivédheti ezt a káros mellékhatást. Refluxbetegség esetén is jó hatásúak ezek a szerek. Ha csak ritkán tapasztalunk gyomorégést, elég akkor bevenni belőle egy szemet, ha azonban állandóan, folyamatosan kell szedni a gyógyszert.

Ha nem javul az állapotunk

Ha egy-két hét után sem enyhülnek a panaszok, ismét fel kell keresni a kezelőorvost, aki vagy megemeli a gyógyszerünk adagját, vagy egy másik hatóanyagot ír fel. Ritka esetben idősek vagy dohányosok nem reagálnak a kezelésre, ezért a dózis emelésére van szükség, de ezt szigorúan csak az orvos teheti meg.

A Magyarországon jelenleg kapható hatóanyagok a ranitidin, famotidin és a nizatidin. A H2-receptor-gátló hatóanyagok nagyon jól felszívódnak, felezési idejük 2-3 óra, vagyis nem terhelik sokáig a szervezetet. Nagyrészt lebomlás nélkül választódnak ki a vesén keresztül, ezért vesekárosodásban szenvedők fokozott óvatossággal szedhetik ezeket a készítményeket.

Mellékhatás is ritkán fordul elő, jól tolerálható szerek, esetleg hasmenés, izomfájdalom, bőrkiütések alakulhatnak ki. Időseken ritkán zavartság vagy aluszékonyság jelentkezhet. Egyes gyógyszerekkel kölcsönhatásba lépnek, főleg azokkal, melyeknek felszívódásához a gyomor savas kémhatására van szükség, mivel a H2-receptor-blokkolók csökkentik a kémhatást, gátolják például a szájon át bevett gombaellenes hatású ketokonazol-, itrakonazol- vagy vas- és B₁₂-vitamin-készítmények felszívódását, ezáltal hatását.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kovács Anikó
Lektorálta: Dr. Szigeti Nóra, gasztroenterológus