Vizsgálatok a májgyulladás szűréséhez és diagnosztizálásához
megjelent:
A szakmai ajánlások ma már májgyulladást okozó vírusfertőzések pontos azonosítását, a májfibrózis korai diagnosztizálását és a kockázati csoportok célzott szűrését helyezik előtérbe, hogy a súlyos májkárosodás megelőzhető legyen. A kivizsgálás során a laborvizsgálatok mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a korszerű vírustesztek, valamint a máj állapotát felmérő nem invazív eljárások.
Hogyan diagnosztizálható a májgyulladás?
A májgyulladás kivizsgálásának első lépése a laborvizsgálat, de napjainkban már nemcsak az ALT (GPT) és AST (GOT) májenzim értékek fontosak, hanem az albumin, a bilirubin, az INR, a thrombocitaszám és az epepangásra (cholestasis) utaló laborparaméterek értékelése is, mert ezek a máj funkcionális állapotáról és az esetleges fibrosisról (szöveti hegesedés) is információt adnak.
A vírushepatitisek diagnózisában a szerológiai és molekuláris vizsgálatok szerepe jelentősen felértékelődött.
Hepatitis B esetén ma már alapvető a HBsAg, anti-HBc, anti-HBs, HBeAg és anti-HBe vizsgálata, valamint a HBV-DNS meghatározása. A szakmai ajánlások kiemelik, hogy ennek mennyisége kulcsfontosságú a fertőzés aktivitásának megítélésében és a kezelés indikációjában.
Hepatitis C esetén az anti-HCV (a hepatitis C vírus ellenanyaga) pozitivitás önmagában nem elegendő, mert csak azt igazolja, hogy a beteg valamikor találkozott a vírussal. Az aktív fertőzés igazolásához HCV-RNS PCR-vizsgálat szükséges, ez ma már alapvető diagnosztikai követelmény. A modern ajánlások egyre inkább az úgynevezett „reflex” tesztelést támogatják, amikor első lépésként az antitest vizsgálat történik meg, majd pozitivitás esetén automatikusan megtörténik a vírus RNS vizsgálata is.
A máj állapotának megítélése
Régebben a májbiopszia, azaz a máj szövetéből vett minta számított standard eljárásnak, ma azonban egyre inkább nem invazív módszereket alkalmaznak. Az újabb eljárások fájdalommentesen, gyorsan, altatás nélkül elvégezhetőek, és nem kell a biopszia során felmerülő komplikációk kockázatával sem számolni.
- FibroScan (tranziens elasztográfia) - Az ultrahanghoz hasonló működési elvű berendezés, amely a májba rezgéseket vezet, ezen hullámok terjedési sebességéből lehet következtetni a májszövet merevségére. Elsősorban a májfibrózis és májcirrózis, emellett a zsírmáj (szteatózis) vizsgálatában használható, az eredményben a magasabb kPa érték utal súlyosabb elváltozásra. A vizsgálat 5-10 percet vesz igénybe.
- Laborvizsgálatok - A laborparamétereken alapuló fibrosis-értékelés – például FIB-4 vagy APRI – rutinszerűvé vált. Ezek olyan képletek, amelyek az életkorból és bizonyos rutinszerűen ellenőrzöttt laborértékekből (májenzim, thrombocitaszám) határozzák meg a máj fibrózisának valószínűségét és mértékét.
Ezek segítségével sok esetben biopszia nélkül is jól becsülhető a májfibrózis mértéke.
Új szemléleti elem a rizikóalapú szűrés
Nemcsak a májgyulladásos tünetek jelentkezése esetén kell hepatitisre gondolni. Szűrés javasolt például:
- intravénás droghasználóknál,
- hemodializált betegeknél,
- HIV-fertőzötteknél,
- immunszuppresszív kezelés előtt állóknál,
- egészségügyi dolgozóknál,
- emelkedett májenzimszintek esetén ismeretlen eredetű májkárosodásnál.
A hepatitis B kapcsán ma már kiemelt jelentőségű a HDV (hepatitis D vírus) társfertőzés keresése is, mert ez jelentősen gyorsíthatja a májkárosodás progresszióját és a szövődmények kialakulásának kockázatát. A WHO ajánlása hangsúlyozza, hogy bizonyos magas kockázatú hepatitis B-fertőzött betegcsoportokban (különösen előrehaladott májbetegség, HIV- vagy HCV-fertőzés, hemodialízis, intravénás droghasználat vagy egyéb fokozott kockázat esetén) célzott HDV-szűrés szükséges.
Forrás: WEBBeteg
