Gyógyszerkölcsönhatások - Amit tudni kell a gyógyszerek együttszedéséről

A gyógyszerek betegtájékoztatójában találunk egy olyan bekezdést, melyben arra hívják fel a figyelmünket, hogy mely gyógyszerekkel ne szedjük együtt az adott készítményt, vagy mikor fontos a fokozott óvatosság. Miért fontos ez és milyen hatása lehet az együttes szedésnek?

Milyen gyógyszerkölcsönhatások lehetségesek?

A gyógyszerkölcsönhatások két fő mechanizmussal jöhetnek létre.

Az egyik, hogy a két hatóanyag a szervezetben megtett útjuk során valamely ponton találkozik, mégpedig úgy, hogy ugyanazt a rendszert vagy enzimet használnák. Mivel minden hatóanyag több módon kerül kapcsolatba szervezetünkkel, ez több ponton bekövetkezhet a felszívódástól a kiürülésig.

A másik oka a kölcsönhatásoknak, hogy nem lehet olyan szelektív gyógyszert létrehozni, mely csak azon a ponton fejti ki a hatását, amelyre nekünk szükségünk van. Máshol is módosíthatják a szervezet működését, ezt hívjuk mellékhatásnak, mely lehet jó és rossz hatású is ránk nézve. Kölcsönhatás akkor alakul ki, ha mellékhatásként pont azt a rendszert módosítják, melyre a másik szedett gyógyszer is hat.

A két szer hatása lehet ellentétes, ekkor nem hat a bajra szedett gyógyszer. Ha azonban azonos a hatásuk, az túlzott mértékben fog kifejlődni, túladagolásos tüneteket okozva ezzel. Mindkét kölcsönhatás okozhat jelentős egészségkárosodást.

Veszélyes gyógyszerkölcsönhatások nem csak vényköteles készítmények szedésekor léphetnek fel, hanem egy egyszerű fejfájáscsillapító alkalmazása előtt is fontos elolvasni a szedett gyógyszerek betegtájékoztatóit!

A gyógyszer útja a szervezetben

Ha végigjárjuk egy gyógyszer útját a szervezetben, meglátjuk, hogy annak bármely pontján létrejöhetnek kölcsönhatások.

Kölcsönhatások a gyomorban

Az első állomás tabletták bevétele esetén a bélből való felszívódás. A legáltalánosabb kölcsönhatást azok a gyógyszerek okozzák, melyek növelik (metoklopramid), vagy csökkentik (atropin) a gyomor kiürülési sebességét, ezzel befolyásolva más gyógyszerek felszívódásának sebességét.

Sokszor fizikai kölcsönhatások okozzák a bajt. A tetraciklin típusú antibiotikumok például megkötik a bélben lévő kalciumot és a vasat is, kémiai komplexet képeznek velük, ezután pedig már nem tudnak felszívódni, nem hatnak. Az ilyen antibiotikumok és a vas vagy kalcium tartalmú készítmények bevétele között 2-4 óra teljen el.

A gyógyszerek és a bélbaktériumok

A szájon át (per os) szedett gyógyszerek felszívódása a bélrendszerből történik, a bél normál működését megzavaró bármely hatás befolyásolhatja a gyógyszerek felszívódását is.

Az antibiotikumokat a betegséget okozó baktérium elpusztítására szedjük, a szer azonban nem válogat a szervezet jó és rossz baktériumai között, így a bél mikrobiomot (bélflórát) is károsítja. Ezek a bélbaktériumok sok olyan anyagot állítanak elő, melyek szükségesek számunkra, ezek hiánya is okozhat problémát a gyógyszerek hatásában.

A mikrobiom megváltozása csökkentheti egyes gyógyszerek lebontását, gyengítve azok hatásosságát. Vagy ha csökken a baktériumok K-vitamin előállítása, akkor a K-vitamin-ellenes véralvadásgátlók (mint a warfarin és az acenokumarol) fokozódik a hatása, változatlan gyógyszerszedés mellett is megváltozik a beállított INR-érték.

A gyógyszer hatása a véráramban

Miután a gyógyszer felszívódott és bekerült a véráramba, ott is jöhetnek létre kölcsönhatások. Sok hatóanyag nem oldódik vízben, ezért a vérben szállítófehérjékhez kötődnek, melyek eljuttatják őket a vér útján a célszervhez. Egyes hatóanyagok azonban ugyanahhoz a szállító fehérjéhez szeretnének kötődni, ezért versengenek egymással és le is szorítják egymást a kötésből.

Ez ezért okozhat gondot, mert némely hatóanyagok 99%-a fehérjekötésben van, a hatás kialakításáért pedig csak a maradék 1% felelős. Ha a leszorítás miatt csak 95% marad kötésben, 5% lesz szabad, vagyis a gyógyszer szintje a szervezet számára megötszöröződik.

Néhány gyógyszer kivételével (pl. warfarin, fenitoin, glibenklamid, vagy a gyulladáscsökkentő fenilbutazon), amelyek több mint 90%-ban kötődnek, a gyógyszerek ilyen mechanizmussal történő leszorításának kicsi a gyakorlati következménye. Ennek az az oka, hogy a nagyobb szabad részből több is fog lebomlani ugyanannyi idő alatt, vagyis a gyógyszerek többségére nem jellemző, hogy túladagolás alakul ki.

A májenzimek szerepe a lebontásban

A gyógyszerek nagy többsége a májban bomlik le az ott termelődő enzimek segítségével. Minden egyes gyógyszerre jellemző, hogy melyik enzim bontja le. Egyes gyógyszerek ugyanakkor képesek a lebontó enzimek egy-egy típusának a termelődését gyorsítani vagy lassítani, ami befolyásolja más hatóanyagok lebomlását.

Ha több enzim termelődik, az általa lebontott hatóanyag gyorsabban alakul át, és emiatt hamarabb veszíti el hatását is. Ha kevesebb termelődik, nem fog az összes hatóanyag lebomlani a következő gyógyszerbevételig és ez túladagoláshoz vezethet. Ironikus bár, de van olyan gyógyszer, amely saját maga lebomlását gátolja meg az enzim mennyiségének csökkentéséve.

A májenzimek mennyiségét növeli például az epilepszia elleni fenitoin, fenobarbitál, karbamazepin, és a tbc elleni rifampicin, és az alkohol is. Enzimgátlók például a gyomorsavtúltengés-ellenes cimetidin, az antibiotikum eritromicin és a gombaellenes flukonazol és ketokonazol is.

Nem kell azonban enzimgátlónak vagy -serkentőnek lenni ahhoz, hogy két gyógyszer hatással legyen egymás lebomlására. Ha mindketten ugyanazt az enzimet használják, az egy idő után telítődhet, és csak egy meghatározott részét képes lebontani a gyógyszereknek. Ha az egyik lassítja a másik lebontását, így annak vérszintje megemelkedik, vagy ha a két készítmény hatása összeadódik, akkor az tartós májkárosodást okozhat.

Gyógyszerek hatása és kiválasztás a vesében

Az utolsó találkozási pont a kiválasztásnál van, melynek színhelye leggyakrabban a vese. Gyakran a gyógyszerek a vese vízgyűjtő csatornáiba való átjutáshoz ugyanazt a transzport rendszert használják, akadályozva egymás átjutását.

Egyes vizelethajtók ("vízhajtók") hatásához tartozik, hogy nem engedik a nátriumot visszaszívódni a vízgyűjtő csatornákból. A szervezet ezt kompenzálva visszaszívja például a lítiumot, ami súlyos toxicitáshoz vezethet. A vízgyűjtő csatornákból sok hatóanyag természetesen visszaszívódik, de ez nagymértékben függ az ott lévő víz kémhatásától. Ha ezt más gyógyszerek megváltoztatják, csökkenhet a visszaszívásuk. (Ezt elsősorban mérgezéseknél használják ki az orvosok: ha tudják mit nyelt le a páciens, sok esetben a megfelelő kémhatást okozó anyaggal gyorsíthatják a gyógyszer vagy méreg kiürülését.)

Sok beteget érintő példa, hogy a egyes vérnyomáscsökkentők (ramipril) hatását gyengítheti a vény nélkül kapható, egyesek által rendszeresen szedett és ártalmatlannak tekintett fájdalomcsillapító, az ibuprofen. Együttes szedésük - különösen vesebetegség, időskor vagy kiszáradás esetén - ronthatja a veseműködést, ha ezek mellé vízhajtót is szed a beteg, akkor megnő a vesekárosodás kockázata is.

Gyógyszert mindig körültekintően kell szedni!

Mint láthatjuk, a kölcsönhatások csökkenthetik vagy növelhetik a gyógyszerek koncentrációját a hatás helyén. Az egyéni érzékenység jelentős különbsége miatt a betegek egy részénél nem jár káros következménnyel, ha a kölcsönhatás következtében megváltozik a gyógyszer koncentrációja, míg másoknál ez klinikai tüneteket okoz. Fokozódhat vagy csökkenhet a hatás, és mindkettő káros lehet.

Nem azért íródott a cikk, hogy az itt olvasottak alapján bárki önkényesen módosítsa a gyógyszeradagját, hiszen minden egyes gyógyszer egyedi jellemzőkkel rendelkezik, konkrét esetekben lehet megállapítani, hogy milyen gyógyszerkölcsönhatások alakulhatnak ki. Fontos azonban, hogy tisztában legyünk a gyógyszerszedés szabályainak jelentőségével, azzal, hogy mennyire kell vigyázni a több gyógyszer együttes szedésével. A szedett gyógyszereket - a vény nélkül kaphatóakat is - mindig fel kell sorolni, ha egy új orvos kezd kezelni bennünket.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kovács Anikó, gyógyszerész