Gyógyszerkölcsönhatások: amit tudni kell a gyógyszerszedésről

Az összes gyógyszer betegtájékoztatójában találunk egy olyan bekezdést, melyben arra hívja fel a gyártó a figyelmünket, hogy mely gyógyszerekkel ne szedjük együtt az adott készítményt, vagy legalábbis fokozott óvatossággal járjunk el. Mi is a gyógyszerkölcsönhatás?

A gyógyszerkölcsönhatások két fő okból jöhetnek létre. Az egyik, hogy a két hatóanyag a szervezetben megtett útjuk során valamely ponton találkozik, mégpedig úgy, hogy ugyanazt a rendszert vagy enzimet használnák.

A másik oka a kölcsönhatásoknak, hogy nem lehet olyan szelektív gyógyszert létrehozni, mely csak azon a ponton fejti ki a hatását, amelyre nekünk szükségünk van. Máshol is módosíthatják a szervezet működését, ezt hívjuk mellékhatásnak, mely lehet jó és rossz hatású is ránk nézve. Kölcsönhatás akkor alakul ki, ha mellékhatásként pont azt a rendszert támadják meg, melyre a másik gyógyszer is hat.

A két szer hatása lehet ellentétes, ekkor nem hat a bajra szedett gyógyszer. Ha azonban azonos a hatásuk, az túlzott mértékben fog kifejlődni, túladagolásos tüneteket okozva ezzel.

A gyógyszer útja a szervezetben

Ha végigjárjuk egy gyógyszer útját a szervezetben, meglátjuk, hogy annak bármely pontján létrejöhetnek kölcsönhatások.

Az első állomás tabletták bevétele esetén a bélből való felszívódás. A legáltalánosabb kölcsönhatást azok a gyógyszerek okozzák, melyek növelik (metoklopramid), vagy csökkentik (atropin) a gyomor kiürülési sebességét, ezzel befolyásolva más gyógyszerek felszívódásának sebességét.

Sokszor fizikai kölcsönhatások okozzák a bajt. A tetraciklin típusú antibiotikumok például megkötik a bélben lévő kalciumot és a vasat is, kémiai komplexet képeznek velük, ezután pedig már nem tudnak felszívódni, nem hatnak.

Az ilyen antibiotikumok és a vas vagy kalcium tartalmú készítmények bevétele között 2-4 óra teljen el. Gondot jelenthet a táplálék magas kalcium tartalma is, ezért az előbbi figyelmeztetés a tejre és a tejtermékekre is vonatkozik!

A gyógyszerek és a bélbaktériumok

Az antibiotikumokat a betegséget okozó baktérium elpusztítására szedjük, a szer azonban nem válogat a szervezet jó és rossz baktériumai között, így a bélflórát is kiírtja, vagy csökkenti a számukat.

 A bélbaktériumok sok olyan anyagot állítanak elő, melyek hasznosak, sőt szükségesek számunkra, ezek hiánya is okozhat problémát.

Például ha csökken a baktériumok K-vitamin előállítása, a K-vitamin-ellenes véralvadásgátlóknak, mint a warfarinnak és az acenokumarolnak túlságosan megnő a hatása, vérzékenység alakulhat ki.

A gyógyszer hatása a véráramban

Miután a gyógyszer bekerült a véráramba, ott is jöhetnek létre kölcsönhatások. Sok hatóanyag nem oldódik vízben, ezért a vérben szállítófehérjékhez kötődnek, melyek eljuttatják őket a vér útján mindenhová.

Egyes hatóanyagok azonban ugyanahhoz a szállító fehérjéhez szeretnének kötődni, ezért versengenek egymással és le is szorítják egymást a kötésből.

Ez ezért okozhat gondot, mert némely hatóanyagok 99%-a fehérjekötésben van, a hatás kialakításáért pedig csak a maradék 1% felelős. Ha a leszorítás miatt csak 95% marad kötésben, 5% lesz szabad, vagyis a gyógyszer szintje a szervezet számára megötszöröződik, ami már súlyos túladagoláshoz vezethet.

Néhány gyógyszer kivételével (pl. warfarin, fenitoin, a szulfanilurea típusú vércukorszint csökkentők, mint glibenklamid vagy a gyulladáscsökkentő fenilbutazon), amelyek több mint 90%-ban kötődnek, a gyógyszerek ilyen mechanizmussal történő leszorításának kicsi a gyakorlati következménye.

Ennek az az oka, hogy a nagyobb szabad részből több is fog lebomlani ugyanannyi idő alatt, vagyis nem jellemző, hogy túladagolás alakul ki.

A máj enzimeinek szerepe a lebontásban

A gyógyszerek nagy többsége a májban bomlik le az ott termelődő enzimek segítségével, melyeknek több fajtája létezik. Minden egyes gyógyszerre jellemző, hogy melyik enzim bontja le. Egyes gyógyszerek képesek a lebontó enzimek egy-egy típusának a termelődését gyorsítani vagy lassítani.

A gyógyszer útja (Illusztráció)

Ha több enzim termelődik, az általa lebontott hatóanyag gyorsabban alakul át, és emiatt hamarabb veszíti el hatását is.

Ha kevesebb termelődik, nem fog az összes hatóanyag lebomlani a következő gyógyszerbevételig és ez túladagoláshoz vezethet. Ironikus bár, de van olyan gyógyszer, amely saját maga lebomlását gátolja meg az enzim mennyiségének csökkentésével!
A májenzimek mennyiségét növeli például az epilepszia elleni fenitoin, fenobarbitál, karbamazepin, és a tbc elleni rifampicin, és az alkohol is! Enzimgátlók például a gyomorsavtúltengés-ellenes cimetidin, az antibiotikum eritromicin és a gombaellenes flukonazol és ketokonazol is.

Nem kell azonban enzimgátlónak vagy -serkentőnek lenni ahhoz, hogy két gyógyszer hatással legyen egymás lebomlására.

Ha mindketten ugyanazt az enzimet használják, az egy idő után telítődhet, és csak egy meghatározott részét képes lebontani a gyógyszereknek.

Gyógyszerek hatása a kiválasztásra és a vese működésére

Az utolsó találkozási pont a kiválasztásnál van, melynek színhelye leggyakrabban a vese. Gyakran a gyógyszerek a vese vízgyűjtő csatornáiba való átjutáshoz ugyanazt a transzport rendszert használják, akadályozva egymás átjutását.

Egyes vizelethajtók hatásához tartozik, hogy nem engedik a nátriumot visszaszívódni a vízgyűjtő csatornákból. A szervezet ezt kompenzálva visszaszívja például a lítiumot, ami súlyos toxicitáshoz vezethet. A vízgyűjtő csatornákból sok hatóanyag természetesen visszaszívódik, de ez nagymértékben függ az ott lévő víz kémhatásától.

Ha ezt más gyógyszerek megváltoztatják, csökkenhet a visszaszívásuk. Ezt elsősorban mérgezéseknél használják ki az orvosok. Ha tudják mit nyelt le a páciens, sok esetben a megfelelő kémhatást okozó anyaggal gyorsíthatják a gyógyszer vagy méreg kiürülését.

Óvatosan kell szedni!

Mint láthatjuk, a kölcsönhatások csökkenthetik vagy növelhetik a gyógyszerek koncentrációját a hatás helyén. Az egyéni érzékenység jelentős különbsége miatt a betegek egy részénél nem jár káros következménnyel, ha a kölcsönhatás következtében megváltozik a gyógyszer koncentrációja, míg másoknál ez klinikai tüneteket okoz.

Fokozódhat vagy csökkenhet a hatás, és mindkettő káros lehet.

Végezetül megjegyzem, hogy nem azért íródott a cikk, hogy az itt olvasottak alapján bárki önkényesen módosítsa a gyógyszeradagját, hanem hogy bemutassa annak fontosságát, hogy mennyire kell vigyázni, miket szedünk együtt és a szedett gyógyszereket mindig fel kell sorolni, ha egy új orvos kezd kezelni bennünket.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kovács Anikó, gyógyszerész