• 13 daganattípus kialakulásának esélye csökkenthető testmozgással

        Szerző: WEBBeteg - E. M. M., fordító

        Több mint egymillió európai és amerikai személy adatainak összesített elemzéséből az derül ki, hogy a nagyobb mértékű fizikai aktivitás számos rákos megbetegedés kialakulásának jelentősen alacsonyabb kockázatához kapcsolódik.

        A JAMA International című orvosi szaklap májusi online kiadásában megjelent eredmények azt jelzik, hogy a vizsgált 26-ból 13 daganatos megbetegedés esetében a nagyobb mértékű fizikai aktivitás csökkentette a betegség kialakulásának kockázatát.

        A 13 rákos megbetegedés, amelyek kockázatcsökkenése 10-től akár 42%-ig is terjedt, a következő volt:

        1. nyelőcső adenocarcinoma
        2. májrák 
        3. tüdőrák 
        4. vesedaganat
        5. gyomorszáj rák 
        6. endometrium rák 
        7. mieloid leukémia 
        8. mieloma 
        9. vastagbélrák 
        10. fej-nyaki rák
        11. végbélrák
        12. húgyhólyagrák
        13. emlőtumor

        Ám például a prosztatarák és melanoma kockázatát nem befolyásolta pozitívan a fizikai aktivitás.

        Hirdetés

        A kutatók szerint az eredmények azt támasztják alá, hogy az emberek fizikai aktivitását a rákos megbetegedések megelőzésének és kontrollálásának kulcsfontosságú elemeként kell ösztönöznünk. Marilie D. Gammon, az Észak-Karolina Egyetem Gillings közegészségügyi karának PhD munkatársa azt írja, hogy az eredmények főként azért izgalmasak, mert a szabadidős fizikai aktivitás jelentőségét a rákos megbetegedések potenciális kockázatcsökkentő stratégiájaként hangsúlyozzák. Kiemelte ugyanakkor, hogy a fizikai aktivitás és a rákos megbetegedések közti kapcsolat mögöttes mechanizmusának további kutatására van szükség, melyek során tisztázni kell azt is, hogy mikor, milyen típusú és milyen mértékű fizikai aktivitás gyakorolja a legoptimálisabb hatást.

        Hogyan befolyásolja a testmozgás a daganatok megjelenésének esélyét?

        A kutatást vezető Steven C. Moore, a Maryland-i Országos Rákkutató Intézet munkatársa három mechanizmust említett, melyek kapcsolatban állhatnak a fizikai aktivitás kockázatcsökkentő hatásával.

        • Az egyik a nemi hormonokon keresztül működik. Korábbi tanulmányok például kimutatták, hogy a fizikailag aktív nők szervezetében alacsonyabb az ösztrogén szint.
        • A második feltételezés az inzulinnal kapcsolatos, mivel azt is kimutatták, hogy a fizikailag aktív emberek inzulinszintje alacsonyabb, és tudjuk, hogy az inzulin már önmagában is kockázati tényező lehet.
        • A harmadik lehetséges mechanizmus a gyulladás. Vizsgálatok azt jelzik, hogy a mozgás csökkenti a gyulladásos markerek szintjét, és az is köztudott, hogy a gyulladás a rák egyik általános kockázati tényezője.

        Bár a jelenlegi eredményekből úgy tűnik, hogy a fizikai aktivitás és a rákos megbetegedések kockázata közti kapcsolat a gastrooesophagealis és hematológiai daganatok esetében a legerősebb, a kutatók nem tudták meghatározni, hogy melyik hipotézis alkalmas leginkább az összefüggés magyarázatára. „Ezt nehéz pontosan megmondani, mert ehhez fel kellene mérnünk a fizikai aktivitást, a gyulladásos faktorokat és a rákos kimeneteleket, ám ilyen vizsgálatot még senki nem végzett.”  – mondta Moore.

        Az eredmények mindazonáltal megerősítik a minimális fizikai aktivitással kapcsolatos javaslatokat, mivel azt az üzenetet hordozzák, hogy fizikai aktivitás a szív- és érrendszeri betegségek kockázata mellett a rákos megbetegedések kockázatát is csökkenti. 

        „Az embereket úgy tudjuk rávenni a fizikai aktivitásra, ha ezt az üzenetet minél több közösség és intézmény nyomatékosítja.” - tette hozzá Moore, aki szerint a tanulmány legalábbis részben összehangolja a fizikai aktivitás szívbetegséggel és rákos megbetegedésekkel kapcsolatos bizonyítékait. „Más szóval, elegendő bizonyítékunk van annak kijelentéséhez, hogy a fizikai aktivitás a rák prevencióját és kontrollálását célzó üzenetek fontos része lehet, és ezt a tudományos és érdekvédelmi közösségeken belül is nyomatékosítanunk kell.”

        Bővebben a kutatásról

        Az elemzéshez a kutatók 12 európai és amerikai vizsgálat adatait összesítettek, melyek közt a fizikai aktivitás résztvevők által jelentett mértéke is szerepelt. A vizsgálat során összesen 1,44 millió fő adatait elemezték, akik átlagéletkora 59 év volt. Az átlagos fizikai aktivitási szint heti 150 perc mérsékelt fizikai aktivitásnak, vagy 75 perc intenzív aktivitásnak, vagy a kettő kombinációjának felelt meg. A nagyobb mértékű fizikai aktivitási fiatalabb életorral, magasabb iskolai végzettséggel, alacsonyabb testtömeg index-szel (BMI) és a dohányzói státusz alacsonyabb valószínűségével társult.

        Az átlagosan 11 éves követés során 186 932 rákos megbetegedés fordult elő. A kutatók megállapították, hogy a nagyobb mértékű fizikai aktivitás a prosztatarák és a malignus melanoma fokozott kockázatával társult, bár további analízis azt mutatta, hogy az utóbbi csak az USA azon régióiban volt statisztikailag jelentős, ahol nagyobb az ultraibolya sugárzás.

        Bővebben Az UV sugárzás káros hatásai

        Voltak utalások a fokozott fizikai aktivitás és a hólyagrák, vékonybél rák és non-Hodgkin-lymphoma kockázatcsökkenése közti kapcsolatra. A kutatók becslése alapján a fizikai aktivitás a rákos megbetegedések kialakulásának 7%-os általános csökkenésével társult. Dr. Gammon szerint az összesített analízis megerősítette a fizikai aktivitás és néhány ritkán előforduló rákos megbetegedés közti kapcsolatot. „Nagyon jó együtt látni a vizsgálatokat, mivel külön-külön mindegyikük hiányosságokkal küzdött.”

        Dr. Gammon úgy gondolja, hogy a fizikai aktivitás rákkockázat csökkentő hatásához szükséges intenzitása és időtartama valószínűleg tumor-specifikus. „Sokkal könnyebben rájöttünk arra, hogy a fizikai aktivitás kapcsolódik a vastagbélrákhoz, mint arra, hogy az emlőtumorral is kapcsolatban áll. És meglehet, hogy ez a kapcsolat a fizikai aktivitás dózisával és intenzitásával függ össze.”

        „Véleményem szerint az összefüggés egyértelmű alátámasztásához még több konkrét vizsgálatot kell elvégeznünk, ám addig azt mondanám, hogy hagyatkozzunk a CDC bizonyíték-alapú javaslataira. Ugyanakkor reménykeltő, hogy adott egy hatékony kockázatcsökkentő stratégia lehetősége, mivel a 13 rákos megbetegedés közt szerepelnek igen ritka, ám annál veszélyesebb, halálos kimenetelű rákos betegségek is.” – összegezte az eredmények jelentőségét Dr. Gammon.

        (WEBBeteg - Forrás: medscape.com; Fordító: Erdélyiné Mikó Marianna)

        Módosítva: 2017.08.05 21:41, Megjelenés: 2017.08.05 21:41
      • Nyomtatás
      • Cikkajánló

        Férfiegészség

        Férfiegészség

        Balogh Mária, újságíró

        A férfiak szív- és érrendszeri betegségei megelőzhetők lehetnének.

        Fejfájások elterjedtsége

        Fejfájások elterjedtsége

        Dr. Ertsey Csaba PhD, Med. Habil

        Melyek a legjelentősebb fejfájástípusok? Cikkünkből kiderül.

        Láthatóvá tették a rejtőzködő rákos sejteket az immunrendszer számára

        Egy új módszerrel kutatók láthatóvá tették a rákos sejteket az immunrendszer számára és segítették, hogy az megsemmisítsen olyan daganatokat, amelyeket az immunterápia más formái nem képesek észlelni.

        Évtizedekig lappangó kórt okoz, majd öl az azbeszt

        A mezotelióma egy olyan ritka daganatos kór, aminek rendkívül hosszú - 20-40, de akár 50 év is lehet - a lappangási ideje. Nehéz diagnosztizálni, majd még nehezebb (ha egyáltalán van rá esély) gyógyítani. Kialakulásáért elsősorban az azbesztet lehet felelőssé tenni. Az okozott betegség világnapját 2004 óta minden év szeptember 26-án tartják.

        Molekuláris diagnosztika - Hogyan zajlik a vizsgálat?

        A molekuláris diagnosztikai vizsgálatok napjainkban egyre meghatározóbb tényezővé kezdenek válni. A nemzetközi irányelveknek megfelelően számos daganattípus kezelésénél elengedhetetlen ez a típusú vizsgálat, ugyanakkor molekuláris vizsgálatokat használunk nem daganatos megbetegedések esetén is.

        Étkezési nehézségek a rákkezelés idején - Jó tanácsok betegeknek

        Amennyiben rosszindulatú daganatos betegséggel diagnosztizálták, az étrendjére való odafigyelés a terápia fontos részét képezi. A kiegyensúlyozott és az állapotának megfelelő étrend ugyanis hatással lehet a kezelési módszerek (műtét, kemoterápia, sugárkezelés) által okozott mellékhatások mértékére (természetesen csökkentve azokat), emellett a megfelelő tápanyag- és energiaellátás megkönnyíti a felépülést is.

        Mikor fejeződik be az aktív onkológiai ellátás?

        Mit jelent az aktív onkológiai ellátás? Mikor fejeződik be és milyen lehetőségeink vannak ezek után? Cikkünk többek között ezen kérdésekre keresi a választ.

        A daganatos megbetegedések lehetséges első jelei

        A daganatos betegségek tünetei nem mindig egyértelműek, így eleinte a rákos betegségeknek sincsenek feltűnő jelei. Néhány tünet azonban a szervezetben lévő rosszindulatú daganatra utalhat.

        Étkezési nehézségek a rákkezelés idején - Étvágytalanság

        Az étvágyat számos fizikai és lelki tényező befolyásolja, például a fájdalom, az emésztési problémák (hasmenés, hányinger, hányás, puffadás, székrekedés, ízérzékelés megváltozása), a betegség okozta szorongás, félelem vagy a lehangoltság. A nem megfelelő táplálkozás azonban az egyik legfontosabb megoldandó probléma daganatos betegeknél, hiszen a szervezetnek fokozottabb tápanyagellátásra van szüksége ahhoz, hogy megbirkózzon a betegséggel vagy felépüljön egy műtétből, és jobban viselje a terápiákkal járó mellékhatásokat.

        Fej-nyaki daganatok sugárkezelésekor előforduló leggyakoribb mellékhatások

        A sugárterápia következtében sajnálatos módon felléphetnek különböző mellékhatások is. Cikkünkben a fej-nyaki dagantok sugárkezelésének hatására jelentkező lehetséges mellékhatásokat vesszük sorra.

      • Kérje ingyenes cikkértesítőnket! Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.