Speciális kérdések az inzulinkezelt diabétesz esetén

Az elmúlt években egyre gyakrabban és egyre fiatalabb életkorban kerül felismerésre az 1-es típusú, köznyelvben fiatalkori, inzulinfüggő diabetes mellitus. Ennek megfelelően nagyon sok laikus, de egyre több egészségügyi alkalmazott is konfrontálódik a diabeteses gyermekek ellátásával és ellátást igénylő speciális eseteivel.

Ezen problémát jelentő szituációk megoldásához szeretnénk néhány tapasztalattal és józan paraszti ész felhasználását igénybe vevő jó tanáccsal szolgálni.

Mit tegyünk, ha gyermekünk lázas?

A diabéteszes gyermek vagy felnőtt nem lesz hamarabb beteg, mint „egészséges” társai, ennek megfelelően nem kell attól félni, hogy hamarabb belázasodik vagy egyéb megbetegedés jelentkezik nála, még akkor sem, ha a szövődmények kialakulása esetén (ez általában rossz anyagcserehelyzet és az elhúzódó kezelés után alakul ki) természetesen a fogékonyság a betegségek tekintetében nőhet.

Ennek ellenére általános tapasztalat, hogy a lázas állapot, főleg a kiváltó ok függvényében, vércukorszint-növekedéssel járhat. Az „alapbetegséget”, ezen esetekben a fertőzést és lázat, a megszokott módon gyógyítjuk (szükség esetén lázcsillapító kúppal, sziruppal, tablettával, valamint bakteriális fertőzések esetén antibiotikummal), a diabétesz kezelése szempontjából pedig az inzulinadagok módosítására lehet szükség. Mindenképpen szorosabb vércukorkontroll és folyadékbevitel javasolt.

Mit tegyünk hányás és hasmenés esetén?

A probléma mind a két esetben reális lehet, annak ellenére, hogy az ok más és más.

Ha hasmenés jelentkezik

Hasmenés esetén „könnyebb” a helyzet, mert itt elsősorban a bél érintettségéből adódóan csökkent felszívódással kell számoljunk, amit azonban legtöbbször diétával uralni lehet és mivel a diéta alapvetően is szénhidráttartalmú (pirítós, tört krumpli, keksz, ropi, alma, banán, mézes tea), a szénhidrát bevitele és az ennek megfelelő inzulinadagolás változtatása nem feltétlenül jelent nagy gondot.

Más a helyzet, ha hányás jelentkezik

Ha a hányás azelőtt jelentkezik, mielőtt inzulin adására sor kerül, mindenképpen várakozó álláspontot képviselünk. Folyadékbevitelre, szükség esetén vénás pótlásra azonban itt is gondolni kell.

Addig, amíg biztonságos szénhidrátbevitelre nem kerül sor, az inzulin adagolását, általában csökkentett dózisban, az ismételt, 2 óránkénti vércukormérések függvényében tervezzük meg.

A hányások csillapítására Daedalon(etta) kúp alkalmazását vagy B₆-vitamin adását próbálhatjuk meg, annak ellenére, hogy általános szabály, hogy ami „ki való”, annak kint a helye, tehát a hányás csillapítását akkor javasolt elkezdeni, ha gyomortartalom már nem ürül. Ilyen esetben a szénhidrát pótlására mézes tea adása sem ellenjavallt.

Az emelkedő vércukorértékeket inzulin adásával lehet korrigálni.

Abban az esetben, ha az inzulin már beadásra került a hányás előtt, az általános teendők változatlanok (Daedalonetta, B₆-vitamin), de a mézes teának, direkt méznek vagy szőlőcukornak nagyobb szerepe van. Amennyiben ez sem biztosít megbízható vércukorszint-emelkedést, nem szabad tétovázni a glucagon injekció bőr alá bejuttatásával.

Mikor lehet szükség kórházi ellátásra?

Ha a konzervatív terápia nem segít, a hányások fokozódnak vagy nem szűnnek és több mint 12 órán át fennállnak, kórházi ellátás válhat szükségessé, inkább korábban, mint később ilyenkor a követendő hozzáállás.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Felszeghy Enikő, endokrinológus
Aktualizálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, diabetológus