Egy ágyban a gyerekeinkkel, vagy inkább külön?

szerző: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus - WEBBeteg
megjelent:

Sok kisgyermekes szülőben merül fel a kérdés már a babavárás időszakában, de aztán később is, hogyan legyen az alvás.

Van, aki abban hisz, hogy a gyermek már pici korától kezdve a saját szobájában, külön ágyában aludjon, míg a gyermekükkel együtt alvók tábora is igen nagy. Bár az alvás alapvető szükségletünk, mégis az első években általában mindkét szülő sokkal kevesebbet kap belőle, mint az ideális lenne, így nem véletlen, hogy ez a kérdés sokakat foglalkoztat.

Alapvető tévhitek

”Tönkremegy a házasságunk, ha beengedjük a gyereket a hitvesi ágyba!”

Sokan féltik a párkapcsolatukat és az intimitást, éppen ezért már a kezdetektől fogva igyekeznek külön szobában altatni a pici babát. Ennek sikere nagyban függ a gyerek temperamentumától, a szülők és a kisbaba személyiségétől és kényelmétől is. Előfordulhat mondjuk, hogy a gyerek ugyan egyedül alszik, de az állandó éber figyelemtől (meghallom-e, ha sír) és rohangálástól a másik szobába, semmi kedvünk nem lesz a szülőtársunkkal kapcsolódni, legyen szó szexuális kapcsolatról vagy akár csak egy közös sorozatnézésről.

Ugyanakkor, egy vagy több gyermek érkezése mindig változást hoz a párkapcsolatba, amihez nekünk szülőknek is rugalmasan és olykor kreatívan kell alkalmazkodnunk. Éppen ezért a közös időtöltés helye és minősége sokszor akaratlanul megváltozik, ami nem feltétlen baj és nem biztos, hogy le kell mondanunk emiatt egymásról. Sokszor a megváltozott körülmények még új színt is hozhatnak egy kapcsolatba.

Bár sok házasságban nem véletlen marad az egyik szülő a gyerekkel egy szobában, míg a másik kiszorul egy másik szobába, vagy alszanak együtt mindannyian egyfajta pajzsként használva a gyereket. Ez azonban egyáltalán nem törvényszerű, és a probléma gyökerét nagy valószínűséggel máshol kell keresgélni.

„Nem fog kialakulni megfelelő kötődés közöttünk, ha nem alszunk együtt a gyermekünkkel.”

Ha evolúciós szempontból nézzük, akkor nem meglepő, hogy a gyerekek alapvetően nem szeretnek egyedül aludni, hiszen régen a vadállatok vagy a hideg miatt ez igencsak veszélyes lett volna, főleg a gyerekeknek, akik még nem képesek magukat megvédeni. Ennek ellenére, mint sok minden mással kapcsolatban, itt sem érdemes végletekben gondolkodni. Tudjuk például, hogy a szoptatásnak is számos jótékony hatása van, de ha valakinél ez mégsem sikerül vagy nem akarja, az nem jelenti azt, hogy ezzel mindent végérvényesen elrontott. Ahogyan egy cumisüvegből is lehet odaadóan táplálni, úgy az alvással kapcsolatban is sokkal fontosabb, hogy érzékenyen tudjunk reagálni a gyerek jelzéseire és igényeire, amire egyáltalán nem garancia az, ha közös szobában alszunk. Napközben is képesek vagyunk megadni a gyereknek azt a fajta közelséget, ami a biztonságos kötődést szolgálja akár sok-sok öleléssel, érintéssel.

Miért jó együtt aludni a gyerekkel?

Már az állatvilágban is megfigyelhető, hogy az emlősök ösztönösen együtt alszanak. Az együtt alvás és a közvetlen bőrkontaktus biztonságérzetet ad a gyerekeknek, aminek köszönhetően normalizálódik a légzés, a szívverés és a testhőmérséklet is. Az együtt alvó szülők maguk is sokszor érvelnek azzal, hogy élvezik a gyermek közelségét, ami köztudottan múlandó és szeretnék minél tovább kiélvezni, hiszen egy kiskamasz vagy kamasz már valószínűleg nem akar majd velünk aludni. Nem mindegy, hogy milyen korú gyermekről van szó, hiszen egészen más a helyzet egy újszülöttnél, egy 2 éves vagy egy 6 éves gyereknél.

Az első hónapokban sok szülő használ babaöblöt, ami lényegében az ágy meghosszabbítása, amiben a csecsemő kényelmesen és biztonságosan tud aludni úgy, hogy közben az elsődleges gondozó közelségéről sem kell lemondania. Ez sokszor az anyukának is nagy segítség, mert nem kell az éjszaka közepén egy másik szobába rohangálnia, és így az igény szerinti szoptatás is könnyebben megvalósulhat.

Nagyobb gyerekeknél szintén fontos szempont, hogy mivel egész nap sokszor a szülőtől távol vannak (bölcsődében, óvodában vagy iskolában), így este megnő az igényük a szüleik közelségére. Arról nem beszélve, hogy bizonyos helyzetek, pl. betegség, trauma, félelem (mondjuk szörnyektől) szintén gyakran jár azzal, hogy az amúgy már egyedül alvó gyerek a szülei ágyában keressen biztonságot. Ez lehet átmeneti állapot, ami csak egy időszakra szól, de sokszor a gyerekek egy-egy ilyen esemény után ott is maradhatnak.

Miért jó külön aludni?

Az egyik legfontosabb érv, ami a külön alvás mellett szól, az egyértelműen a több, kényelmesebb hely és a pihentetőbb alvás, mivel a gyerekek a legritkább esetben alszanak függőlegesen és mozdulatlanul. Ráadásul minél több gyerek van, annál nehezebb megoldani a helyzetet, hacsak nem vásárolunk egy még nagyobb ágyat.

A külön szobában való altatás a határok meghúzásában is segíthet, ami több privát teret ad a család tagjainak. Bár nyilvánvalóan egyéni preferencia, hogy kinek mire van szüksége, de alapvetően az, hogy van egy hely, ami a mienk, ahova el lehet vonulni, és nincs mindenkinek bejárása, segíthet a különböző szerepeink megélésében is. Így mondjuk könnyebb elkülöníteni a feleség és az anya szerepeket is, ha mondjuk tudom, hogy a szoptatás, meseolvasás a gyerekszobában történik, de amikor onnan kijövök, akkor lehetek még mondjuk csábító nő.

A külön szobában való altatás megkönnyíti a helyzetünket a testvér érkezésekor is, hiszen így nem kell „kitenni a nagyobb gyereket”, mert neki az a természetes, hogy a szobájában alszik. Persze, ha a kisbaba meg velünk, akkor lehet rá igénye, hogy ő is velünk aludjon, de ez egy testvér érkezésének természetes velejárója.

Köztes megoldás

Sokan választanak köztes megoldásokat. Az egyik ilyen, amikor a gyerek a saját szobájában alszik el, de aztán az éjszaka folyamán valamikor átmegy a szülők ágyába.

Mások egy matracot vagy nagyobb ágyat tesznek a hálószobába, amin általában a gyerek alszik, közvetlenül ugyan nem velük, de mégis egy térben.

Illetve köztes megoldás lehet az is, ha több gyerek esetén a testvéreket tesszük egy szobába, amit van, amikor kifejezetten a gyerekek kérnek.

Saját szobába szoktatás

A legtöbb gyerekben előbb-utóbb magától megérik és kialakul az igény, hogy a saját szobájában szeretne aludni. Viszont, ha nekünk szülőknek valamiért már nagyon kényelmetlen, hogy velünk alszik, akkor ezt nem feltétlenül kell megvárnunk.

Fontos az időzítés, mert a kistestvér érkezése, egy új párkapcsolat vagy az óvoda-/iskolakezdés, nem biztos, hogy a legideálisabb időpont erre. Így, ha lehetőségünk van rá, akkor ezt érdemes már az azt megelőző hónapokban megejteni.

Ám a költözés, az új szoba és az új ágy jó alkalom lehet arra, hogy új szokásokat vezessünk be. Fontos például, hogy olyan környezetben és ágyban aludhasson, ami számára is vonzó. Ebbe a folyamatba a gyereket is bevonhatjuk, így választhatunk közösen új ágyneműt vagy egy plüssöt, amivel együtt fog aludni. Tehetünk az ágya mellé egy kis lámpát, amit ő is fel tud kapcsolni, ha éjszaka félne.

Ha van egy jól bevált esti rutin, akkor ezt érdemes megtartani. Ha este elalvás előtt, mondjuk, van meseolvasás vagy kuckózás, akkor az jó alkalom lehet az összebújásra, kapcsolódásra, így képesek vagyunk elalvás előtt megadni neki azt a közelséget, amire az éjszaka során is vágyna.

A mesék, mint mindig, most is segíthetnek, keressünk vagy találjunk ki olyanokat, ahol a szereplő a saját ágyában alszik. Az egyedül alvás egy folyamat, adjunk rá időt, beszélgessünk vele róla és próbáljuk meg felkészíteni rá. Ne legyen drasztikus, hogy akkor holnaptól egyedül alszol!

Vizsgáljuk meg a saját érzéseinket is, mert ha mi nem akarjuk vagy nem állunk rá készen, akkor azt a gyerekek is egyből megérzik. Lehet, hogy nekünk vannak rossz gyerekkori emlékeink, vagy lehet, hogy nekünk még nagyobb szükségünk van arra, hogy együtt aludjunk, mint neki, pl. mert éppen szakítottunk.

Végül is akkor most mi a jó?

Végezetül abban megállapodhatunk, hogy nincsen jó vagy rossz út az alvás tekintetében. A szülőségünk minőségét nem az határozza meg, hogy a gyerekünkkel együtt vagy külön alszunk-e.

Nem szükségszerű minden áron a gyerekkel aludni, ha nekünk az valójában nem komfortos, akkor a gyerek sem fogja azt a nyugalmat kapni, amire szüksége lenne, és ez fordítva is igaz. A szülőség egy hosszú út, melynek során mi magunk és az igényeink is változnak, pl. már nem aggódunk annyira, hogy lélegzik-e éjszaka. Lehet, hogy a babavárás kezdetén valami logikusnak tűnt, de a gyakorlat és az élet ezt felülírja. Az is előfordulhat, hogy egyik gyereknél valami bevált, de a testvérénél, aki más személyiséggel és közelségigénnyel rendelkezik, ugyanez már nem működik. Hallgassunk a megérzéseinkre, csináljuk úgy, ahogy nekünk a legkényelmesebb, és tartsuk fent a változás jogát, mert lehet hogy időközben már mi is máshogy gondoljuk.

Tovább

Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológusForrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus

Cikkajánló

Az alvászavar és típusai

Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter
Alvás
Az alvás alapvető létszükséglet a szervezet - az idegrendszer, immunrendszer, hormonháztartás és minden szerv - számára a regenerálódáshoz, szerepe mind mennyiségi, mind minőségi szempontból meghatározó. Elengedhetetlen a megfelelő szellemi és fizikai tevékenység végzéséhez.
Testmozgás
Testmozgás

A testmozgás kevésbé ismert pozitív hatásai.

Haspuffadás
Haspuffadás

Segíthetnek a probiotikumok?

WEBBeteg - Dr. Vas Felícia Emese, csecsemő- és gyermekgyógyász
WEBBeteg - Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter
WEBBeteg - Dr. Antalffy Katalin Anita
WEBBeteg - Bak Marianna, biológus szakfordító
WEBBeteg - Bak Marianna, biológus szakfordító
Cikkértesítő
Értesítés a témában születő új cikkekről.