Ki figyel a beteget gondozó családtagokra?

A betegek hosszú távú ellátásának 80 százalékát nem az intézmények, hanem a családtagok biztosítják - derül ki az Eurocarers európai egyesület adataiból. Milyen szociális, lelki és akár anyagi terhet ró a családtag betegsége a házastársra, a gyermekekre, az unokákra? Ki, miben segíthet? Milyen külső támogatásra számíthatnak?

A tartós beteget segítők 85 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a családtagja betegsége negatívan befolyásolta a saját érzelmi állapotát is. A válaszadók 59 százaléka számolt be anyagi helyzetének, majdnem 75 százaléka életminőségének romlásáról. A családtagokat gondozók 74 százaléka gyakran vagy folyamatosan aggódik szerette állapota miatt. A válaszadók 41 százaléka a külső segítség hiányát jelölte meg a legnagyobb nehézségek között – olvasható a Támaszadók Program által több mint kétezer hazai család megkérdezésével végzett felmérés eredményeiből. A családtagjaikat gondozók többsége számára a tehetetlenség érzése okozza a legnagyobb lelki terhet.

Varga András családterapeuta, mentálhigiénés és családtudományi szakember kérdésünkre elmondta: ha a családban ápolásra, gondozásra szoruló hozzátartozó van, az több szempontból is nehezen érinti a családot. A beteg szempontjából a kiszolgáltatottság érzése, a mulandóság megélése, a képességek és készségek hanyatlása, elvesztése, valamint a halállal való szembenézés potenciális megjelenése jelenti a legnagyobb nehézséget. Ezek olyan lelki folyamatok, melyeket átugorni sajnos nem lehet, a hatásukat és nehézségüket csökkenteni azonban lehetséges.

A hozzátartozók szintén rendkívül nehéz lelki folyamatokon mennek keresztül ebben a helyzetben. Megjelenik a félelem a betegségtől, a szeretett családtagjuk elvesztésétől, a fizikai ellátás nehézségeitől.

A gondoskodás nyújtása az egyik legelemibb késztetésünk, amit nehezen engedünk el. Vannak azonban időszakok, amelyek alapvetően a családi életciklusokból adódóan olyan élethelyzetet jelentenek, amelyben e gondoskodásnak nem, vagy csak részben tudunk eleget tenni. A 45-60 éves korosztályt érinti a legnehezebben a változás, ők a legveszélyeztetettebbek, hiszen egyszerre küzdenek a gyermeknevelés nehéz szakaszával - a kamaszkorral vagy a kitolódott gyermekvállalás miatt a kisgyermekkorral - és érkezik egy rossz hír: ápolásra szorul a családtagjuk.

Ki, miben segíthet?

Akkor, amikor életkörülményeink nem teszik lehetővé a fizikai gondoskodást (pl. távolság, saját egészségi állapot, kitolódott gyermekvállalás), akkor az ellátórendszer többféle megoldást is kínál.

A házi segítségnyújtás a legismertebb ezek közül, amikor egy gondozó naponta felkeresi az ellátottat, és fizikai, higiénés, egészségügyi feladatait ellátja, mentálisan támogatja. Ezen ellátási formát kiegészítheti a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás (egy jelzőkészülék, amely például rosszullét, elesés esetén a gondozót riasztja), szakápolás, vagy a hospice szolgálat igénybevétele speciális betegségcsoportok esetén.

• Az otthoni szakápolás célja, hogy a beteg otthoni környezetben, személyre szabottan, humánus és szakszerű ápolásban részesüljön. Ezzel az ellátási formával a kórházi kezelések száma csökkenthető, illetve a bennfekvés időtartama lerövidíthető.
• A hospice ellátás célja az érintett életminőségének javítása: testi és lelki szenvedéseik enyhítése, fizikai és szellemi aktivitásuk támogatása, valamint a hozzátartozók segítése, támogatása a betegség, illetve a gyász terheinek viselésében.

Az ellátórendszer másik két lépcsőfoka az egészségügyi intézményekben elérhető ápolási osztály, valamint a szociális intézményekben működő idősek otthona. Míg előbbi átmeneti időre nyújt segítséget, jellemzően 3-12 hónapra, addig az utóbbi tartós, végleges elhelyezést jelent. Mindkét esetben teljeskörű gondozásban, betegségspecifikus és komplex ellátásban (ápolás, gyógytorna, orvosi ellátás, dietetikus, mentálhigiénés szakember) részesül az ápolt, azzal a különbséggel, hogy a szociális intézmények alapfilozófiája az, hogy otthont nyújtó ellátás. Itt az egész rendszer felépítettségéből adódóan olyan légkör kialakítására törekednek, amelyben a lakó úgy érezheti magát, hogy otthon van, fokozott hangsúlyt kap a pozitív mentális állapot fenntartása.

Gyakran önvád jellemzi a rokonokat

„Nem képesek gondoskodni az idős vagy beteg családtagról“ – aggódnak a családtagok és félve kérnek segítséget. Azt kell látnunk, hogy a társadalmi szerkezet, a családok együttélési mintázatai megváltoztak. Ma már nem jellemző a többgenerációs együttélési forma, a családok esetében mindkét szülő munkavállaló. Fontos, hogy ilyenkor a szociális szakemberek kellő empátiával felkészítsék és segítsék a folyamatot, hogy a gondoskodás modern kori formáját igénybe vevők ugyanúgy gondoskodnak szeretteikről, csak nem közvetlenül – véli a családterapeuta.

A mentális támogatás minden családtag számára döntő lehet

Állapottól függően igénybe lehet venni pszichológusi segítséget vagy betegcsoportokat, ahol a csoportba tartozás, a nem vagyok egyedül érzés támogató légkört képes biztosítani a betegnek. Az elérhetőségük sajnos a vidéki, kisebb településeken, gyakran még a nagyobb városokban is korlátozott. Ezt némileg áthidalja a szociális ellátórendszer alapszolgáltatásaként működő házi segítségnyújtás, mely nem csupán fizikai ápolást és gondozást jelent, hanem mentális téren is egyfajta kapuként működve segíti az időst vagy beteget nehéz helyzetében – emeli ki Varga András.

Pszichológiai problémák esetén (pl. depresszió, szorongás) pszichiátriai ellátásra az egészségügyi alapellátásban és szakellátásban egyaránt van lehetőség, bár sajnos területenként eltérő lehetőségekkel. Gyakori, hogy a magánellátást kénytelenek igénybe venni a támogatást keresők. A szociális ellátórendszer alapszolgáltatása, a család- és gyermekjóléti szolgálatok ingyenesen biztosítanak különféle szolgáltatásokat, például pszichológusi ellátást, családterápiát.

Ez is érdekelheti Demencia: otthoni ápolás vagy inézményben történő elhelyezés?

Anyagi segítségnyújtás

A mentális és fizikai ellátás mellett akár nagyobb anyagi terhet róhat a családra a hozzátartozó gondozása. Többféle lehetőség is van azonban, melyek igénybe vehetőek.

Az ápolási díjat azok vehetik igénybe, akik maguk ápolják hozzátartozójukat, a költségek enyhítésére a települési önkormányzatok helyi rendeleteikben meghatározzák, milyen támogatásokra van lehetőség (pl. lakásfenntartási támogatás, gyógyszer-támogatási segély, mosható nadrágpelenka támogatás, élelmiszer támogatás).

A nagyobb összegű gyógyszerköltségek fedezésére segítséget nyújthat a közgyógyellátás, valamint kérhető egyedi méltányosságból gyógyszertámogatás. Lehetőség van a gyógyszereket a közgyógyellátás keretében a betegnek megállapított gyógyszerkeret erejéig térítésmentesen igénybe venni, azonban a költségekhez való hozzájárulás korlátozott. A közgyógyellátás egy szociális ellátási forma, aminek a megítélését a beteg rászorultsága határozza meg.

A speciális eszközök biztosítására, támogatással gyógyászati segédeszközök szerezhetőek be, melyet szakorvosnak kell elbírálni és felírni, illetve civil szervezetek országszerte biztosítanak eszközöket átmenetileg vagy tartósan, többnyire térítésmentesen. Talán az a legoptimálisabb, ha előre felkészülünk erre az élethelyzetre, nézzünk körül a lakókörnyezetünkben a lehetőségekről, hogy ezeket ne váratlan helyzetben kelljen felkutatnunk, hanem bizonyos mértékben stratégiával rendelkezzünk.

A legtöbb szolgáltatás igénybevételét megelőzően előgondozásra kerül sor, melyben a szakemberek felmérik a segítség mértékét és lehetséges formáit. A legtöbb szolgáltatás elérése esetén jelentős várólistával szembesülhetünk. Érdemes felvenni a kapcsolatot a családsegítőkkel, akik minden településen elérhetőek, és segítenek eligazodni a támogatások, lehetőségek bonyolult útvesztőjében – összegezte Varga András.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Tóth András, újságíró
Szakértő: Varga András családterapeuta, mentálhigiénés és családtudományi szakember