Az alvás és az alvási fázisok

Az alvás életünk létfontosságú és nélkülözhetetlen része. Szükséges a test regenerálódásához, a napközben tanult új ismeretek rendszerezéséhez, feldolgozásához. Az ébrenlét alatti érzelmi hatások is részben alvás alatt kerülnek a helyükre. Megfelelő mennyiségű és minőségű alvás hiányában fáradtak, álmosak leszünk.

Koncentrációs készségünk romlik, reakcióidőnk, amellyel pl. vezetés közben a veszélyes helyzeteket elhárítjuk, szintén romlik, nehezebben jutnak eszünkbe dolgok, és nehezebben is tanulunk új ismereteket. Súlyos alváshiány a test leromlásához, az immunrendszer legyengüléséhez vezet. Állatkísérletek kimutatták, hogy az alvás megakadályozása egy idő után halált okoz. Az alvás-ébrenlét ciklus illeszkedik a Föld forgásához kapcsolódó nappalok és éjszakák váltakozásához, ami az emberen kívül az állat- és növényvilágban is megfigyelhető valamilyen formában. Alvás alatt a külvilág ingereire csak korlátozottan reagálunk. Akár úgy is fogalmazhatunk, hogy az alvás egy visszafordítható és kívülről megszakítható eszméletvesztéses állapot.

Hogyan alszunk?

Bár kívülről azt figyelhetjük meg, hogy egy jó alvó este lefekszik, és reggel felkel, akár anélkül, hogy ezalatt egyáltalán megmozdulna, valójában sok minden történik a szervezetben az éjszakai alvás közben. Az éjszakát kb. másfél órás ciklusokban alusszuk át. Egy cikluson belül megfigyelhetünk mély és felületes alvást, illetve álomalvást.

Az alvás első részében inkább a mély alvás a meghatározó, míg az éjszaka második részében a felületes és az álomalvás (REM-alvás: rapid eye movement = gyors szemmozgás) a jellemzőbb. A 1. ábra szemlélteti a normális alvásmenetet, amelyen láthatók az egyes alvásciklusok, illetve azokon belül az alvás mélységének változásai. Mély alvás alatt a szervezet lelassul. Ilyenkor csökken a légzésszám, alacsonyabb értékre áll be a vérnyomás és a pulzus, lejjebb megy a belső hőmérséklet. Az emésztés is lassul, valamint lecsökken a vizeletelválasztás mértéke. Az izomtónus csökken, vagyis az izmok ellazulnak.

A hormonális rendszerben is változások figyelhetők meg. Alvás alatt megemelkedik többek között a növekedési hormon szintje, és egészséges emberben sokszorosára nő a melatonin hormon szintje is. Az álom fázisra, azaz a REM-alvásra a változékonyság jellemző. Ekkor rosszabb a hőszabályozás, és légzésünk is valamivel szabálytalanabbá válhat. Ilyenkor észlelhetjük hálótársunk alvása közben, hogy időnként hangosabban és jobban „szuszog”, míg máskor halkabban, kisebb légvételekkel lélegzik.

A vérnyomás ebben a stádiumban inkább nőhet, a pulzus a légzéshez hasonlóan kissé szabálytalanná válhat. Az izmok ilyenkor a legernyedtebbek, leglazábbak. Emiatt a horkolás és az esetleges légzéskimaradás is gyakran ekkor a legrosszabb az éjszaka alatt. (Ennek részletes leírása a későbbi fejezetekben található.) A REM-alvás alatt időnként, csukott szem mellett is, szemeink jobbra-balra gyorsan mozognak, mintha olvasnánk, vagy ide-oda tekintgetnénk.

Mik azok az alvásstádiumok?

Az alvás folyamata az agy által kibocsátott elektromos hullámok alapján követhető. EEG, azaz elektorenkefalográf segítségével a koponya bőrére ragasztott, kisméretű elektródák által mérhetők az agyhullámok. Ez alapján elkülöníthető az ébrenlét, illetve az alvás mélységének megfelelően az alvásstádiumok:

• szendergés (1. stádium)
• felszínes alvás (2. stádium)
• mély alvás (3. és 4. stádium), valamint
• álomalvás, azaz a REM-alvás.

Ébrenlétre a nagyobb frekvenciájú hullámok (alfa- és béta-hullámok), felszínes alvásra a lassabb hullámtevékenység (théta-hullámok), míg mély alvásra az egészen lassú hullámtevékenység (delta-hullámok) jellemzőek.

Már nem igaz az a korábbi nézet, miszerint 8 óra alvás az ideális. Felnőttek esetében nagyszámú felmérés szerint egy európai átlagosan 6 és fél órát alszik éjszakánként, míg egy észak-amerikai 5 és fél órát. Ebből nyilvánvalóan az is kitűnik, hogy a társadalmi berendezkedés, a kultúra is meghatározza az alvási szokásokat.

Egyénileg eltérő az alvásigényünk. Az alvásigény széles keretek között mozoghat: van, akinek elég akár 4-5 óra is, míg másnak 8-9 óra alvás szükséges. Általánosságban igaz, hogy elegendő az alvás, ha az ember másnap kipihenten ébred, és jól bírja a nappali aktivitást. Az alvásigény nem állandó ugyanazon személy esetén sem. Betegség esetén például, amikor a szervezet gyulladásban van, vagy intenzívebb fizikai, érzelmi igénybevétel alkalmával (vizsgaidőszak, nagyobb projekt, új élethelyzetek) több alvásra van szükségünk.