A vakbélgyulladás és tünetei

A vakbélgyulladás a lakosság mintegy 10 százalékát érinti élete folyamán, leggyakoribb a 10-30 éves korosztályban. A vakbélgyulladás tünetei közé tartozik a köldöktáji, erősödő majd görcsössé váló fájdalom, azonban ez a panasz számos más betegség tünete is lehet.

A vakbélgyulladás (appendicitis) elnevezés félrevezető, mert nem a vakbél gyulladásáról van szó, hanem annak csak egy része, a féregnyúlvány (vermis appendicularis) heveny megbetegedéséről. Hazánkban évente mintegy tízezer vakbélműtét (appendectomia) történik, ezzel a vakbélgyulladás a leggyakoribb olyan megbetegedés, amely sürgős sebészeti beavatkozást igényel. Tüneteinek felismerése, a betegség diagnosztizálása mindazonáltal nehéz feladat.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

A vakbélgyulladás kialakulásához vezető út a féregnyúlvány elzáródásával kezdődik. Ez leggyakrabban bélsárkő miatt következik be, ám az elzáródás oka lehet még idegentest, daganat is, továbbá a közvetlen kiváltó ok gyakran ismeretlen marad. Kisgyermekkorban gyakran hasmenéssel járó fertőzés vagy felső légúti megbetegedés mellett jön létre, a kórokozók feltételezhetően a vér vagy a nyirokkeringés útján telepednek meg a féregnyúlványban.

Az elzáródás következtében pangás alakul ki, majd előbb a féregnyúlvány nyálkahártyája, majd annak teljes fala gyulladt lesz, amely kezelés nélkül gennyesedik, a bélfal elhal, majd átfúródik (perforatio).

A vakbélgyulladás jellemző tünetei

Sajnos nincs olyan tünet, amelynek fennállása esetén a diagnózis teljes pontossággal kimondható lenne. Hiába gyakori betegség, diagnózisa egyes esetekben mégis komoly szakmai kihívást jelent a vizsgáló orvosnak, főleg kisgyermekeknél, akiknél a hasi panaszok igen gyakoriak, és bármely más betegség jelei lehetnek.

A vakbélgyulladás legtöbbször rossz közérzettel, étvágytalansággal és bizonytalan köldöktáji, majd gyomor tájéki fájdalommal indul. A folyamat előrehaladásával a fájdalom erősödik, görcsös jellegűvé válik, és a jobb alhas területére lokalizálódik (kisgyermekek ezt nem mindig jelzik).

Jelentkezhet hányinger és hányás, főleg gyermekeknél. Felnőtteknél jellegzetes tünet a székrekedés, gyermekeknél viszont hasmenés és hígabb széklet is előfordulhat. Jellemző a hőemelkedés, a magas lázvagy hidegrázás viszont a betegség súlyosbodását vagy szövődmény kialakulását jelzi. A perforatio diffúz hasi érzékenység és a has kőkemény állapota hívja fel a figyelmet, a beteg általános állapota gyorsan romlik.

A fizikális vizsgálat folyamán az orvosban korán felvetődik az appendicitis gyanúja, melyet egyszerű, speciális eljárásokkal lehet bizonyosabbá tenni (például a láb meghatározott irányú mozgatása jellemző helyen okoz fájdalmat a has területén).

Vérvétel mindig történik, amelynek az eredménye jelzi a gyulladás mértékét, és a műtéti kezeléshez elengedhetetlen információkat szolgáltat a beteg általános állapotáról. A vizelet vizsgálatát is el kell végezni.

Gyakran kerül sor hasi és mellkas röntgen-, hasi és kismedencei ultrahangvizsgálatra.

A vakbélgyulladás kezelése

A vakbélgyulladás műtéti úton (appendectomia) kezelhető, amit általános altatásban végeznek sebészeti vagy gyermeksebészeti osztályon. A műtét során megnyitják a hasüreget, eltávolítják a féregnyúlványt, ellenőrzik a szomszédos területeket. Az eltávolított részből minden esetben mintát küldenek szövettani vizsgálatra. Szövődmény jele nélkül a hasüreget zárják, amennyiben például tályog (gennygyülem) található, ún. draint hagynak meg, melyen keresztül a műtéti területről származó folyadék ürülhet és biztosítja a műtét utáni öblítés lehetőségét. Egyes esetekben antibiotikumos kezelés válik szükségessé.

A beteg komplikációmentes esetben a műtét utáni első napon felkelhet. Diéta szükséges, ám néhány napos kórházi tartózkodás után haza is mehet a páciens, a műtétet megelőző aktív életformához 4-6 hét fizikai kímélet után fokozatosan térhet vissza.

(WEBBeteg - Dr. Kónya Judit, Lektorálta: Dr. Szigeti Nóra,  gasztroenterológus)