Mire figyeljen a cukorbeteg sportolás közben? Mik a veszélyei?

A sportra biztatjuk a cukorbetegeket, hiszen a testmozgás jó hatású a cukoranyagcsere egyensúlyának beállításában és fenntartásában, a normál testsúly elérésében és megtartásában, és nem utolsósorban a lelki egyensúly kialakításában is szerepet játszik.

A sportolásra való buzdítás mellett nagyon fontos felhívni a beteg figyelmét a szabályok betartására, hiszen a nem megfelelően végzett testmozgás súlyos szövődmények kialakulásával is járhat. Külön érdemes foglalkozni az 1-es, illetve a 2-es típusú diabéteszben szenvedőkkel.

Az 1-es típusú cukorbetegség és a sport

Az 1-es típusú cukorbetegség kezelését az inzulinadás jelenti. Az inzulin bejuttatja a glükózt a sejtekbe, ezáltal a vércukorszintet csökkenti. A testmozgás szintén csökkenti a vércukorszintet, hiszen energiafelhasználással jár, így nyilvánvaló, hogy a túlságosan megerőltető edzés vagy a hosszan tartó fizikai igénybevétel alacsony vércukorszint kialakulására hajlamosít, mely állapot további balesetek kialakulásának lehetőségét idézheti elő, hiszen megszédülésről, ájulásveszélyről, esésveszélyről lehet szó. Az 1-es típusú cukorbetegségben a rendszeres és nem megerőltető testmozgást javasoljuk, mint például a gyaloglás, kerékpározás, úszás. De nagyon fontos az ehhez igazított szénhidrátbevitel (akár ilyenkor magasabb mennyiségben), illetve a vércukor mérése és a mozgáshoz és életmódhoz illesztett inzulinadagolás.

A 2-es típusú cukorbetegség és a testmozgás

A 2-es típusú cukorbetegek általában kisebb-nagyobb mértékben túlsúlyban szenvednek, maga a túlsúly is jelentős rizikófaktor a betegségük kialakulásában, hiszen a nagy hasi zsírlerakódás az inzulin iránti érzékenység csökkenését okozza, így a szervezet inzulinrezisztenciája alakul ki, mely potenciálisan visszafordítható folyamat, azaz fogyás hatására a rezisztenciát okozó zsírszövet eltüntethető.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A fizikai igénybevételhez energiára van szükség, ezt alapvetően szénhidrátokból szerezzük, ezt preferálja a szervezet. Ha fogyókúrára biztatjuk betegünket, és csökkent szénhidrátbevitel mellett fokozottabb fizikai aktivitást írunk elő, akkor a szervezet úgymond kénytelen valahonnan energiát nyerni, és ha a szénhidrátokhoz nem tud nyúlni, alternatív anyagcsereutak aktiválódnak. Egyik alternatív anyagcsere-útvonal a zsírbontás, hiszen a zsírokból előállított ketontestek az agy számára is megfelelő energiaforrást jelentenek.

A veszélyek egyrészt adódhatnak abból, hogy ha a sport itt is fokozott mértékű, és a szénhidrátbevitel ehhez viszonyítva alacsony, ez a ketontestek képződésének fokozódásával jár, ez a szervezet sav-bázis egyensúlyát savas irányba tolja. Ez az 1-es típusú cukorbetegeknél jelentkezhet elsősorban.

Másrészt a sport elkezdésénél is nagyobb testsúllyal kell számolni, ez fokozott terhelést jelent az ízületeknek, a keringésnek. Amerikában végzett tanulmány szerint az inaktív, mozgásszegény életmódot folytató emberek esetében a hirtelen elkezdett testi megerőltetés mellett sokkal nagyobb a sportsérülések veszélye, például ízületi szalag szakadása, izomszakadások, rándulások.

A sportsérülések során keletkezett horzsolások, sebek kialakulását cukorbetegek esetében mindig komolyan kell venni, ugyanis a cukorbetegség fertőzések kialakulására hajlamosít, ezért a banális sérülések is könnyen elfertőződhetnek. A megfelelően kiválasztott lábbeli is fontos, különösen a neuropathiában szenvedő cukorbetegeknél, mert a fizikai aktivitás során a lábon sérülések alakulhatnak ki, ha a cipő nem illeszkedik optimálisan. A kialakuló tyúkszemek, vízhólyagok akár fájdalmatlanok is lehetnek az idegek károsodása miatt, így sokáig észrevétlenek maradhatnak, teret engedve ezzel kórokozók bejutásának.

Tovább A diabéteszes láb kialakulása, a szövődmények megelőzése

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Csuth Ágnes, családorvos
Aktualizálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus