Hogyan diagnosztizálják az asztmát?

Roham esetén a diagnózis felállítása nem nehéz. Annyira jellegzetes a megnyúlt kilégzés, és a hörgők által kiadott sípoló, búgó hang, hogy ilyenkor már csak az asztma okát kell kideríteni. Általában nem ilyen egyszerű a kivizsgálás, mert a rohamokon kívül az asztmásoknak a légzésfunkciós értékei normálisak.

Az asztma tünetei számos más betegségéhez hasonlíthatnak, például a tüdőtágulatéhoz, a korai pangásos szívelégtelenséghez, vagy a hangszál megbetegedéseihez. A hasonló jelekkel járó kórformák kizárása érdekében orvosa valószínűleg néhány vizsgálat elvégzését javasolja, amelyek eredményei alapján biztonsággal felállítható a diagnózis.

Orvosa először felveszi a kórelőzményt és elvégzi a fizikális vizsgálatot. Nagyon fontos az allergiás vizsgálatok elvégzése is (bőrpróba és vérvizsgálat).

Ezt követően valószínűleg légzésfunkciós vizsgálat következik, amelynek segítségével meghatározható a légzés során a ki és beáramló levegő mennyisége és sebessége. Légzésfunkciós vizsgálatot leggyakrabban az alábbi két eszköz segítségével végeznek.

• Spirométer: Spirometriás vizsgálattal a légcső és a hörgők összeszűkülését lehet kimutatni. A vizsgálatot egészségügyi szakszemélyzet végzi. A készülék egy mély belégzést követően a kilélegzett levegő térfogatát határozza meg. A spirométer azt is kimutatja, hogy milyen gyorsan tudja a belélegzett levegőt kilélegezni.
• Csúcsáramlásmérő: A csúcsáramlásmérőt otthoni körülmények közt is használhatja. Segítségével már a tünetek megjelenése előtt kimutatható a légúti szűkület kisfokú növekedése is. Az asztmás rohamot előrejelezheti az, ha a mért értékek a szokásosnál alacsonyabbak. Ha a csúcsáramlás napi ingadozása meghaladja a 20 százalékot, az már asztmára utal, a 20-30 százaléknál is nagyobb változás pedig már súlyosabb gyulladást és obstrukciót jelez. Kérdezze meg orvosát, hogy mi a teendő ebben az esetben!

A légzésfunkciós vizsgálatokat gyakran elvégzik a légutakat megnyitó hörgtágító gyógyszerek bevétele előtt és után is. Amennyiben a légzésfunkciók javulnak a hörgtágító gyógyszerek használatával, valószínűsíthető az asztma.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Az asztmás légutakban jelenlevő gyulladásnak meghatározása a kilégézett NO (nitrogén-monoxid) gáz koncentrációjának mérésével is lehetséges, egy erre alkalmas készülék segítségével. Minél magasabb a koncentráció, annál biztosabb a nem kontrollált asztma jelenléte.

Amennyiben orvosa nem tudja roham közben megfigyelni a beteget és a diagnózis bizonytalan, hörgőgörcsöt okozó anyagokat, fizikai terhelést, vagy a hideglevegő belélegeztetésének módszerét is alkalmazhatják. A felsorolt anyagoknak az a jellegzetessége, hogy asztmás ember esetén sokkal kisebb koncrentráció szükséges a hörgőgörcs előidézéséhez, mint másoknál. Minél kisebb koncentráció idézi elő a hörgőszűkületet, annál súlyosabb fokú az asztma.

Az asztma osztályozása

A panaszok, a fizikális vizsgálat és a diagnosztikai vizsgálatok eredménye alapján orvosa meg tudja állapítani, hogy milyen súlyos a betegsége. Ez az osztályozás képezi majd a kezelés alapját is. Az asztma öt fő osztályba sorolható.

Enyhe intermittáló. Ez az asztma legenyhébb formája. Általában az asztma enyhe intermittáló formájától szenvedő betegek maximum hetente két napon, havonta két éjszaka tapasztalnak enyhe tüneteket.

Enyhe perzisztáló. Az enyhe perzisztáló aszthma esetén a tünetek hetente kettőnél többször jelentkeznek, de egy nap maximum egy alkalommal.

Mérsékelt perzisztáló. Ha naponta egyszer és hetente több, mint egy éjszaka vannak vannak asztmás tünetei, akkor az asztma mérsékelten perzisztáló formájában szenvedhet.

Súlyos perzisztáló. Ez az aszthma legsúlyosabb formája, mely a napok többségében egész nap, és gyakran éjszaka is tüneteket okoz.

Nagyon súlyos perzisztáló asztma. Ebben a formában - melynél a halálozási arány mintegy tizenhatszorosa a többi asztma mutatóihoz képest - kiegészítő terápiáként alkalmazzák a monoclonális antitestet is, mint anti-IgE kezelést.

(WEBBeteg - Dr. Zsuga Judit, általános orvos, klinikai farmakológus)