Beteg vagyok?
Elolvastam a cikket a kényszerbetegségről és szerintem Én is az vagyok. A gyerekkoromban sok dolog történt velem, ami miatt okom van, hogy ezt jelentsem ki., De sokan ezt csak a serdülő korra fogják. Anyám öngyilkossági kísérlete (ami nem sikerült) elég mély nyomot hagyott bennem. Folyton azt hiszem a legjobb barátaimra, hogy megutáltak, mert nem írnak rám az MSN-en. És van, hogy a nagy semmiért kérek bocsánatot, nehogy megutáljanak. Azt szeretném tudni, hogy ez betegség, vagy csak serdülőkor. Mindezek mellett még gyakran kényszerbevallásom is van.
Ujpál Zsófia válasza kényszerbetegség témában
Kedves Levélíró! Az első néhány tünet, melyeket leírtál, inkább egyfajta fokozott érzékenységet jelez a társaiddal kapcsolatban. Talán pont a családi események miatt fokozottan fontos neked mások véleménye, az, hogy mások szeressenek. És ha valami történik, akkor egyből a legrosszabbra gondolsz – mi van, ha utál? Pedig csak filmet néz a gépén, és azért nem írogat. A kényszerbevallás lehet kényszeres tünet – hiszen a megfogalmazásodban is benne van a kényszeres szó. Az azonban, hogy ezt, mennyire mondjuk „betegségnek”, az attól is függ, hogy ez, mennyire sokszor jelentkezik, milyen erővel, illetve társulnak-e más kényszergondolatok, kényszeres cselekvések ehhez. A diagnózis pontos felállítása érdekében a tünetek teljes körű feltárása szükséges, ezért érdemes személyesen is felkeresned pszichológust, aki segít neked abban is, hogy mit tudsz kezdeni ezekkel a dolgokkal, hogy tudsz ezen változtatni. Pszichológusi segítség fontos az anyukáddal történtek feldolgozásához is! Minden jót kívánok!
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
