Együttélés egy kényszerbeteggel
Tisztelt Doktornő! Az alábbi kérdéssel fordulnék Önhöz. A párom kényszerbetegségben szenved, ezt pszichiáter diagnosztizálta nála kb. 10 évvel ezelőtt. Azóta szed rá gyógyszert is (Cipralex 10mg 1szem/nap). Az orvosa javaslatára tartott a gyógyszerszedésben hosszabb-rövidebb szünetet, ami általában 3-8 hónap között mozgott 3 évente. A gyógyszermentes időszakokban általában 4-5 hónap után kezdtek súlyosbodni a tünetei, ilyenkor mindig újrakezdte szedni a gyógyszert, és a tünetek 3-4 hét múlva enyhültek, kezelhetővé váltak valamennyire (teljes mértékben sosem szűntek meg). Időközben elköltözött egy másik településre, egy saját maga által épített ingatlanba, ahová valamennyi olyan használati tárgyát "nyugodtan" kiviheti az előző lakásából, amely fontos számára, anélkül, hogy azok "piszkosak" lennének. Az ingatlanba idegen ember nem léphet be (ezt már megszoktam az együttélésünk ideje alatt az első lakásában). A probléma viszont ott kezdődik, hogy így teljesen elszigetelte magát attól a néhány barátunktól is, aki volt, mivel az ingatlant nem meri őrizetlenül hagyni, nehogy idegen bemenjen, az autójával nem mer meglátogatni senkit, nehogy véletlenül valaki bele akarjon ülni, stb.. Ez mára olyan súlyos formát öltött, hogy már attól is retteg, hogy ha én megyek hozzá, az autómmal beviszek valami "koszt" a telekre, amitől neki felerősödik a betegsége. Van, hogy 2 hétig a boltba sem megy bevásárolni, mert "mi lesz ha találkozik valami piszkos dologgal, és azt beviszi az autójába". Ha nagy nehezen el is indul valahová, előtte 1-2 óra hosszáig tartó kézmosási rituálé zajlik, és elég egy rossz mozdulat, vagy ha véletlen közben mondok valamit, amitől neki egy rossz gondolat eszébe jut, akkor kezdi elölről az egészet (legutóbb 4 óra hosszába került míg ki tudott lépni a lakásból). Több, mint 20 éve alkotunk egy párt, de ilyen súlyos állapotban még soha nem láttam. A gyógyszerszedést 5 héttel ezelőtt kezdte újra egy hosszabb kb 8-9 hónapos kihagyás után., Hogyan tudnék segíteni neki könnyebbé tenni az életét? Van remény, hogy enyhül a betegség, vagy az életkora előrehaladtával (most 48 éves) ez csak rosszabb lesz? Gyermekünk nincs, főként a betegsége, és annak esetleges öröklési hajlamától való félelem miatt. Egy gyermek születése és felnevelése, mennyire reális egy ilyen környezetben? Válaszát előre is köszönöm!
Dr. Pálvölgyi Rita válasza kényszerbetegség témában
Tisztelt Kérdező, Még várható, hogy a közeljövőben elkezd hatni a Cipralex. Ugyanakkor tapasztaljuk néha, hogy egy-egy antidepresszáns évek után elveszti a hatásosságát, ilyenkor váltani kell másik szerre. Közben még a gyógyszer, mennyiségének emelésével is meg lehet próbálkozni. Mindenképp tartani kell a kapcsolatot a kezelőorvosával, mert - úgy tűnik, - az izoláció nincs hatással a párjára, a betegségére. A gyermek vállalás mindig a pár személyes döntése. Nyilván most nem az első döntés, most az állapot javulására kell koncentrálni. Utána azonban ismét napirendre kerülhet ez a kérdés. Üdvözlettel.
