Ujpál Zsófia

Ujpál Zsófia

pszichológus
Bemutatkozás:
Legutóbbi válaszai

Pszichés köhögés

Kedves Keresztanyuka! Ez a torokköszörülés, bár így távolról nehéz volna megmondani, de akár kényszeres is lehet, a keresztlánya úgy érzi, mindenképpen meg kell köszörülnie a torkát, ha nem teheti, egyre feszültebben érzi magát. Nem szabad tiltani, mert ha ugyan meg is tudja tenni, hogy nem köszörüli a torkát, akkor máshol jelenik majd meg a tünet – tünetváltás következik be, amíg a probléma a gyökerénél nincsen kezelve. A legtöbb kényszeres tünet belső lelki feszültségre vezethető vissza, ennek a feszültségnek a jelei az agresszió, dacosság, ellentmondás is. Pontosan nehéz volna megmondani, hogy mi okozza a kislánynál ezt a belső feszültséget, a kistestvér érkezése is minden bizonnyal hozzájárul. Ami viszont biztos, a probléma gyökere a családi rendszerben keresendő, a gyermekek csak „tünethordozók”. Ha a családi rendszerben változik valami, akkor többnyire a panaszok maguktól megszűnnek. Ha a tünetek nem múlnak, érdemes felkeresni egy gyermekpszichológust, aki segít feltárni a probléma gyökerét. Minden jót kívánok! Üdvözlettel:

Szellemi teljesítőképesség

Kedves Levélíró! Az agyalapi mirigy problémái valóban vezethetnek látásban fellépő problémákhoz, de ezzel együtt más, komoly jelei is lennének, amelyeket Ön nem tapasztalt, így azt gondolom, aggodalomra semmi ok, a látásában bekövetkező változások pusztán életkorral járnak. Az agyunk tréningezésével, gyakrolatok végzésével együtt változhat, fokozódhat a szellemi teljesítőképességünk, illetve sok minden más is befolyásolja, mint például az érzelmi állapotunk, hangulatunk. Elképzelhető, hogy a fokozott szellemi aktivitás fokozza az Ön teljesítőképességét is, illetve fokozott motivációs háttérrel rendelkezik például a tanulásra, ami a tanulmányi eredmények javulásáért felel. Minden jót kívánok! Üdvözlettel:

Székelési probléma gyermeknél

Kedves Anyuka! A széklet kontrollja a korai életévekben a kontroll, az önkontroll gyakorlásának egyik első formája. Azzal, hogy a környezete ilyen mértékben foglalkozik az ő székletével, az az érzése támadhat, hogy ez nem az ő feladata, nem az ő felelőssége. Azt a hitet, önbizalmat kellene nála erősíteni, hogy ő is, csak úgy, mint más kislányok és kisfiúk, képes arra, hogy szóljon, amikor jön a kaki, és akkor szóljon, amikor ő szeretne. Az Ön által említett első esetkor a kemény széklet felsérthette a nyálkahártyát, így a későbbi fájdalom elkerülése érdekében kialakulhatott a széklet visszatartása. Így a székletürítés negatív dolgokkal társult. Fokozatosan pozitív dolgokat szükséges a „kakiláshoz” kapcsolni, nagy örömmel fogadni, még akkor is, ha a bugyiba megy, akár jutalompontokat gyűjtögetni minden egyes kakinál. A fontos, hogy csakis öröm társuljon hozzá, és ne legyen a család központi problémája. A pszichológus dolgozik az ügyön, Önöknek pedig azt javaslom, hogy most egy időre kerüljön le a napirendről a széklet kérdése, legalábbis a gyermek előtt. A széklet visszatartása a gyermek ellenállásának módja, és minél jobban erőlködnek azon, hogy a székletürítés normálisan menjen, a kicsi csak annál jobban ellenáll. Az ellenállás legjobb kezelése, ha elfogadják az ő ellenállását! Minden jót kívánok! Üdvözlettel:

Miért sír a kislányom?

Kedves Anyuka! Amíg nem tudja, miért sír pontosan, addig ne vigasztalja túlságosan, mert az azt az érzést adhatja neki, hogy „a mama nem ért meg, amikor rossz kedvem van, akkor azt semmisnek próbálja venni”. Biztosítson neki szerető közeget, ahol kibánkódhatja magát. Az ő korában még valóban nem tudják megfogalmazni a gyerekek, hogy mi is nyomja a lelküket, csak annyit éreznek, hogy valami nem jó, és ez a „valami nem jó” érzés aztán egyfajta feszültség formájában valahogyan megjelenik, sírásban agresszív viselkedésben, vagy pont ellenkezőleg, befelé fordulásban. Ilyenkor nagyon jó módszer a játék, bábozás, ahol a kicsi meg tudja jeleníteni a belső világát anélkül, hogy azt szavakba kéne öntenie. A bábozás téma adott, Ön határozza meg (pl. van egy kis baba, aki…) , a játék menetét pedig a kislány viszi, amiből sok minden kiderülhet. Amit pedig a saját szüleiről ír, az nagyon érdekes, a gyerekek pici korban még nagyon gyorsan, ösztönösen összehangolódnak a hozzájuk közel álló emberek lelkivilágával, az anyáéval pedig kifejezetten. Annyira, hogy akár azt is nehéz elkülönítenie, hogy most akkor anyu mérges, vagy én… Ez biztosan megjelenhet a kislánya viselkedésében, még talán akkor is, ha nem nyíltan előtte vitatkozik is a szüleivel! Minden jót kívánok! Üdvözlettel,

Nemi identitás befolyásolása

Kedves Levélíró! Azt gondolom, az anyai ösztönei a legjobb irányt mutatják Önnek. A gyermekkori játékok és homoszexualitás között még semmilyen tanulmány, vagy tapasztalat sem mutatott ki kapcsolatot, és azt gondolom, nincs is. Engedje a kislányát olyan dolgokkal játszani, amelyeket ösztönösen szeret, ezzel teszi a lehető legjobbat. Ha számára érthetetlen korlátokat állítana fel (mint például egy kislány nem játszik autókkal) , akkor az csak indulatot, belső feszültséget okozna a kis lelkében! A szomszédnak pedig tegye fel a kérdést, hogy mi is az a nemi identitás, tudna-e erre egy kerek definíciót adni, ha már annyira hozzáértő ember;) Minden jót kívánok! Üdv,