Endorfin

Tisztelt Hölgyem! 53 éves, 20 éve elvált férfi vagyok. A volt családommal sem úgy alakult, ahogy terveztük, a lányunkkal sem felhőtlen a viszonyom. Szerintük okoskodó, kötekedő, a világot mindenáron megváltani akaró ember vagyok. Aláírom, sok igazság van ebben-bár sok esetben a vitatott dolgokban utóbb bebizonyosodott az én álláspontom igazsága. Nehezen viseljük egymást az emberekkel. Meggyőződésem, hogy az emberek képesek a változásra, sőt, önmagukat is meg tudják változtatni. Tudom, a világ egyik legnehezebb dolga azt kimondani: bocsáss meg, tévedtem! Igen büszke vagyok arra, hogy bennem gond nélkül működik ez a képesség, persze én is csak egy komoly csalódás(önmagamban) hatására döbbentem rá, milyen felszabadító is ez az érzés, beismerni a tévedésünket. Viszont úgy tapasztalom, ezt a "gyengeséget" mások kőkeményen kihasználják. -------------------------------------- Nem sok siker ért az életem során, már nem is látom semmi értelmét az egésznek. Nemrég ismét összetalálkoztam életem legnagyobb hatású szerelmével, akivel már 20 évvel ezelőtt kapcsolatom volt.Ő akkor tett először tönkre, nagyon nehezen viseltem el a szakítást.Ő 20 éves volt, én 33. Mindketten fiatalosan nézünk ki, Ő alig változott.Úgy általában, sajnos. Van egy "szerelemgyereke", akinek az apja külföldön él. A kislány úgy érzi, az anyja nem szereti őt, túl sok férfi váltja egymást a környezetében. Sok magánéleti, iskolai gond van vele.Úgy tapasztaltam engem kedvel. Akkoriban úgy értékeltem a szakítást: mit várhatnék, fiatal csinos, viszi a vére-ebben a korban ez a dolga. Semmit nem változott. A munkája során keresztbe-kasul járja a világot, nagy a kísértés.Be is vallotta, a távkapcsolatot preferálja, bár azt is mondta ez csak pótcselekvés.Talán még az igazit keresi? Végigrettegtem az életem, 20 éve vártam, hogy Ő ismét mellettem legyen, és most, amikor ismét találkoztunk, vadul tiltakoztam (főleg magammal), hogy ismét beleessek a csapdájába. Tudtam, mi fog történni. A barátaim azt mondták, ne írjak forgatókönyveket, élvezzem a lehetőséget. Nem értik, én SZERETEM ŐT! Kb. 3 hónap vitákkal, félreértésekkel teli idő után most ott tartunk: vége. Azt mondja, csupa negatívum vagyok, ő erre nem kíváncsi, őrá mindíg süt a nap, én mindíg az árnyékot látom. Valóban, azt látom, csak az élvezeteknek él, de én szeretném hinni, hogy valahol Ő is csak ember. Igaza van, hogy negatív vagyok. Nem is emlékszem, mikor értek volna sikerek: nem vagyok gazdag, nem divatolok, nem bulizok. Valaki szerint irtó nyomasztó vagyok, szerintem ez a legtalálóbb szó. Persze, keresem az okokat, a változtatás lehetőségeit. Eközben szembesültem azzal a már megszokott sikertelenségemmel, hogy ennyi idős koromra, elég széleskörű szexuális tapasztalat után még soha nem éreztem azt a bizonyos felszabadító, kirobbanó, őrült stb.érzést, amit kellene éreznem a szeretkezés után! Nincs exsztázis, nincs kielégülés, nincs öröm. Endorfin? Haha, mi az? Lehet, ez vezetett idáig, hogy ilyen lettem. Próbáltam szakembert (szexuálpszichológus) keresni: rövid levelek után egyik a másikhoz irányított. Kérem, könyörgöm, mi a lehetséges megoldás? Én így nem akarok már tovább élni!

Földi Gyula válasza pszichológia témában

Kedves Levélíró! Valóban nehéz lehet ez az életszakasz, amit most él. Sokszor azt tapasztalhatjuk, hogy a környezetünket nem tudjuk megváltoztatni, főleg, ha a környezet úgy szeretne maradni, ahogy van. Ilyenkor az egyetlen, amit tehetünk, magunkban keressük meg azokat a tényezőket, amikben ha változtatunk, egy számunkra kellemesebb irányt vehet az életünk. Érdemes volna a problémák gyökerét feltárni, a dolgok mögé nézni, mi az, amiben Ön tudna változni azért, hogy a dolgok máshogy legyenek. Lehetséges, hogy Ön negatív, lehetséges, hogy a környezet, lehet, hogy mindkettő. Egy viszont biztos. Csak Ön tud változtatni, másoktól nem várhatjuk ezt, a világ sajnos / nem sajnos, olyan, amilyen. Ha mások úgy élik az életüket, ahogyan élik, az az ő döntésük. Az, hogy Ön, hogyan éli a saját életét, az pedig az Ön döntése. Az önismeret fejlesztése, a nehézségek feldolgozása, és a leírt nehéz élethelyzetből való kilábaláshoz javaslom, forduljon pszichológushoz. Nem kell, hogy szexuálpszichológus legyen, nem gondolom, hogy erre az egy területre volna érdemes koncentrálni. Hiszen a szexuális életünkben tükröződik az egész személyiségünk is, és ha valami nem működik az ágyban úgy, ahogy szeretnénk, akkor érdemes ennek a lelki oldalát, lelkik hátterét is megvizsgálni.   Minden jót kívánok!

Itt kérdezhet