Félelem

Kedves Doktor Úr/Doktor Nő! Abban a reményben fordulok Önhöz, hogy segít megoldást találni a problémámra, amely már egy hónapja majdhogynem napi szinten fejtörést okoz. A kisfiam szeptemberben volt két éves. Aranyos, jó felfogású kisfiú. Márciustól érthetően beszél. Felnőttek társaságában viszonylag hamar feloldódik, a gyerekeket viszont nehezen engedi magához közel. Valószínűleg mert egyetlen gyerek a családban, és ritkán jártunk gyerektársaságba. Pici korától nem szereti a hangos beszédet – csendes család vagyunk. Tavasszal viszont elkezdtünk baba-mama klubba járni. Eleinte kicsit félős volt, de novemberre helyesen megtalálta helyét a csoportban. Egy hónappal ezelőtt viszont történt velünk egy számára kellemetlen dolog. A délelőtti sétából hazatérve a kutyánk játékos morgása annyira megijesztette, hogy vigasztalhatatlan volt. Hozzáteszem, azelőtt sem kedvelte túlzottan a kutyákat, de nem félt tőlük. Még aznap délután a baba-klubban is megijedt egy tőle nagyobb fiútól, aki felé rohant. Azóta nem lehet gyerekek közé vinni, elkerüli őket. Sőt, észrevettük, hogy azóta sokkal érzékenyebben reagál ismerős, illetve ismeretlen hangokra is. Minden ilyen helyzetben befogja a fülét, ordít és retteg, szinte már hisztérikusan. Fél az emberektől, akiket ritkábban lát, nagyon sok helyre be sem lehet őt vinni. Azt gyanítom, ennek köze lehet ahhoz, hogy tavasz végén érte őt egy szerintem kisebb trauma. Felújítás volt a házunkon, és az ácsok mielőtt elkezdtek volna a falba fúrni, nem szóltak be, hogy munkához látnak. Az emeleten ért bennünket ez a kellemetlen élmény, s eltartott vagy tíz percig míg mindenünket összeszedve kiértünk az udvarra. A kicsi persze ordított az ijedtségtől. Utána jó ideig elalvásnál mindig minden más hangot ezzel a hanggal egyeztetett. A problémám most az, hogy nem tudom, hogyan tudnék neki segíteni leküzdeni ezt a félelmet. Segítségét előre is köszönöm! Tisztelettel: Fodor Anita

Ujpál Zsófia válasza pszichológia témában

Kedves Anita! A félelemérzés sajátos fejlődésen, alakuláson megy keresztül gyermekkorban. A kisfia most abban a korban van, amikor a gyermek elkezdi felfedezni a környezetét (az anyától való eltávolodás, leválás szakasza, tipegő kor), ez önmagában szorongást válthat ki, illetve már megjelennek a környezet részéről is a követelmények, ami szintén növelheti a belső feszültséget. A kicsik ennek a szorongásnak az okát nem értik, így gyakran akaratlanul is más jelenségekhez társítják ezt a félelmet, mint például állatok, a sötét, stb. Erre a jelenségre csak ráerősíthetnek olyan események, amelyeket Ön is leírt (fúrás, kutyus morgása, új kihívások a gyermekek között). A gyermek biztonságérzetét leginkább az anyuka saját biztonságérzete, kisugárzó nyugalma tudja elősegíteni, hiszen a kicsik ösztönösen ráhangolódnak a mama érzelmeire. Ha a mamán nyugalmat lát, könnyebben elhiszi, hogy nem kell semmitől sem félnie. Mivel a gyermekek nehezen tudják még megfogalmazni, mi zajlik bennük, viszont játék közben nagyon jól meg tudják jeleníteni, ezért tud neki segíteni feldolgozni és kifejezni az érzéseit, ha bábozik, rajzol, játszik vele. A témakört megadhatja (kutyus, fúrás, gyermekek között lenni) kreatívan, úgy, hogy az a kicsinek is érthető legyen, és azután már lehet kötetlenül játszani., De akár az esti mesélésbe is beépítheti azokat a dolgokat, amiktől ő fél, de így egészen más színezetet nyerhet, pl. a jótevő kutyus, aki megmenti a kisgyerekeket, és hasonlók. A kellemes, félelmének ellentmondó tapasztalatokkal és a mama biztonságát látva a kicsi idővel egészen biztosan meg fog barátkozni a kezdetben ijesztő eseményekkel, dolgokkal is! Minden jót kívánok!

Itt kérdezhet