A fájdalom élménye, amely nem csak gyógyszerrel csökkenthető

„A beteg fájdalmát és szenvedésének mértékét soha nem kérdőjelezi meg a szakember, hiszen a beteg valós szenvedést él át.” A fájdalom nagyon komplex, összetett érzés, sokkal összetettebb, mint ahogy arról általában gondolkodunk, és ez különösen igaz a krónikus fájdalomra.

A fájdalom élménye azonban csökkenthető. Hogyan, mikor, milyen módszerrel, milyen fájdalmak esetén? - erről beszélgettünk a Panoráma Poliklinika egészségpszichológusával, Gajdos Pannával.

A fájdalom összetett élménye

A nocicepciónak (neurális érzékelésnek) nevezett folyamat arról szól, hogy a fájdalomingert észleli az agy, az idegsejtek jeleznek. A fájdalom élmény azonban nem egyenlő a nocicepcióval – magyarázza azt a komplex érzést, amit a mindennapokban a fájdalom szóval fejezünk ki Gajdos Panna egészségpszichológus. A fájdalomélményről beszélünk akkor, amikor arra kérjük a pácienst, hogy jelölje, 1-10-ig mennyire erős a fájdalma, de az is ebbe a körbe tartozik, hogy az egyén hogyan számol be a fájdalmáról, vagy hogyan él vele - ez a fájdalom élménynek a köre, és ennek csak egy része a fiziológiai rész, amikor egy ingert észlel az agy.

Emellett sok minden más jelenik meg a fájdalomélményben, ami formálhatja azt. Az orvosi kezelés egy részére, a fiziológiai részére hathat, azonban sokszor azért nem érhető el a megfelelő kezelés, mert az összes többi rész nincs megfelelően, vagy nincs egyáltalán kezelve. A fájdalom témakörben az jelenti a gondot, ha csak a fizikai részre koncentrálunk.

A fájdalom az egyik legmegterhelőbb élmény, amit átélhetünk a saját testünkkel kapcsolatban, és ez sokféle lehet – krónikus betegségtől az akut fájdalomig. Tényleg megterhelő együtt élni a fájdalommal, hiszen ez, ezekben az esetekben az életünk fókuszába kerül. Ezért társul sok negatív élmény, érzés, emlék ehhez az érzéshez.

Hiszen a krónikus fájdalom esetén – amely visszatérő, korlátozhat a mozgásban, a munkában, esetleg azt éli meg a beteg, hogy a gyógyszer nem hatott megfelelően - összességében nehéz helyzeteket éltünk át. Így ha ez a sok minden egyszerre bekapcsol, ez együtt adja a fájdalom élményt. Ezért érezhetjük egy -egy betegségben, hogy olykor elviselhetetlen az állapot, mert annyira elárasztja az egyént maga a fájdalom – hangsúlyozza a pszichológus.

Fájdalom katasztrofizáció

Ez a szó az egészségpszichológiában az egyik központi fogalom. Ezt egy nem adaptív megküzdéses válaszként szokták definiálni. Amelynek kognitív, gondolati érzelmi és viselkedéses aspektusai is vannak.

Három faktorral jellemezzük – rumináció: ami azt jelenti, hogy folyamatosan a fájdalommal kapcsolatos gondolataink vannak jelen, akkor is, ha küzdünk ellenük – ezek a betörő, rossz gondolatok arról szólnak, hogy mikor múlik el, mennyire nehéz elviselni és azzal foglalkozunk, hogy mi történt az előző, fájdalommal teli epizódban.

A második a felnagyítás, ami a fájdalom élmény erősödését jelenti.

A harmadik az úgynevezett reménytelenség, amikor azt éljük meg, hogy ki vagyunk téve ennek a küzdelemmel teli érzésnek, amit nem tudunk kontrollálni. Ezt az élményt erősíti az a tapasztalat például, hogy a betegségre, fájdalomra kapott gyógyszer sem használt megfelelően.

A fájdalom esetén az egyén észleli az érzést, közben jönnek az említett betörő gondolatok, a fájdalom jellegétől függően az egyén tud munkát vállalni, de folyamatosan jelen van az életében a fájdalom érzése – magyarázza Gajdos Panna. Ennek következtében felnagyitódik a fájdalom élmény és ismét az lesz a tapasztalat, hogy nem tudja kontrollálni. Ez kialakítja az úgynevezett katasztrofizáló kört, amely által beszűkül a beteg figyelme a testre és a fájdalomra, amely méginkább mélyíti azt az élményt és a szenvedést, különösen, ha a beteg a konkrét bezárkózás jeleit is mutatja a külvilág felé.

Ezt jelenti a hosszabb betegszabadság, a tervezett programok lemondása, elkerülése annak a tevékenységnek, amit egyébként szeret végezni. Kérdőíves kutatások eredményeinek leírásai szerint - amelyek a fájdalom katasztrofizációt vizsgálták - maga a fájdalomélmény erősebb kapcsolatban van a katasztrofizációs élménnyel, mint azzal a fiziológiai állapottal, amelyben a beteg van. Ezért is figyelemfelhívó ezen kutatások elemzésének az orvosi kezelések sikerességére vonatkozó leírása – emeli ki a pszichológus -, mert ezek arról szólnak, hogy maga a fájdalom katasztrofizáció gátolhatja az orvosi kezelések sikerességét.

Van-e határa a fizikai fájdalomnak?

- Jelentheti ez az összefüggés azt, hogy a testi tünetekkel foglalkozó szakorvos számára láthatóvá, vagy inkább érzékelhetővé válik egy határ, ahonnan külön tudja választani, hogy hol ér véget a megélt, valódi fizikai fájdalom és mikor éli meg a beteg összegzetten, a katasztrofizált fájdalom élmény miatt erősebben a fizikai problémát? Vagyis amikor az orvosi vizsgálat eredménye nem igazolja azokat a típusú, erősnek megélt fájdalmakat, amely panaszokról, esetleg beteg beszámol? Például a neurológusnak, vagy egy mozgásszervi betegségnél a reumatológusnak vagy az idegsebésznek így válik lehetővé a psziché gyógyulását segítő szakemberhez küldeni a beteget a fizikális gyógyulás érdekében?

- Igen, ez az oka annak, hogy olyan orvosi szakterületeknél, ahol a rendelőbe látogató betegek erős fájdalmakkal érkezhetnek, ilyen például a fájdalomambulancia vagy a reumatológia, az orvosok gyakran kérik az egészségpszichológus segítségét, mert a beteg leleteit látva, a beteget megvizsgálva a gyógyszerezési protokollt követve, a fiziológiai fájdalmak megélése nem indokolt. Mivel a beteg beszámolója szerint a gyógyszerek nem hatnak megfelelően, az orvosi is úgy érzi, tehetetlen.

Ezért van jelentősége annak, hogy a beteg megfelelő ellátást kapjon a fájdalom élményének csökkentése érdekében. A szenvedés elismerése - és ezt hangsúlyoznám - ilyen esetekben a pszichológussal, terapeutával való közös munkában rendkívül fontos. A beteg fájdalmát és szenvedésének mértékét soha nem kérdőjelezi meg a szakember, hiszen a beteg valós szenvedést él át.

- Ugyanakkor a gyógyszeres kezelésekkel ellentétben a pszichológussal folytatott munka nem gyors folyamat. A pácienstől türelmet és kitartást kíván, hiszen időbe telik, amíg változás állhat be az állapotában.

- Igen, ez is igaz, addig a nézetváltásig el kell jutni a betegnek, hogy a fájdalma miatt nem egy újabb orvoshoz lenne szükséges ellátogatnia, hanem a lelkével lenne érdemes foglalkoznia. Ami ilyenkor mégis lehetőséget ad a pszichológussal való közös munkára, az annak a megélése, hogy a kialakult állapot nem jó, kihat a lelki egészségre, a beteg depresszív hangulatokat él át. Az már egy következő lépés, amikor azzal kezdünk el foglalkozni a beteggel, hogy a megélt fájdalmában a lelki tényezőknek milyen szerepe lehet.

Valóban megterhelő a betegnek, hogy a pszichológiai munka egy hosszabb folyamat, nem úgy működik, mint egy gyógyszer, vagy egy orvosi kezelés és valóban nehéz ebben a szenvedésben kitartani a munka során, ezért szoktunk azzal kezdeni ezekben az esetekben, hogy igyekszünk a kontrollt visszaállítani a beteg számára a betegsége felett, vagyis a tehetetlenség élményt igyekszünk csökkenteni, amely a katasztrofizációban megjelenik – mondja Gajdos Panna egészségpszichológus.

A beteg erősítésében sokat segít, ha ebből a tehetetlenséget sugalló állapotból kimozdul. Megpróbálunk a beszűkült állapotról, magáról a folyamatról beszélni, mert ezekhez az élményekhez általában tudnak kapcsolódni a betegek így idővel elérhető, hogy a testi fájdalomra fókuszálásról saját maga tanulja meg elterelni a figyelmét. Bármi, ami kicsit kinyitja ebből az állapotból – már segíti a változást. Ha megtapasztalja, hogy a tanult technikák (mindfulness, egyéb relaxáció) segítenek, megtanulhatja kezelni a fájdalom érzését.

Hangsúlyoznám – emeli ki Gajdos Panna -, hogy a pszichológusi munka során sosem szerződünk arra, hogy a tünetet elmúlik, hiszen, mint fentebb említettem, a fájdalom élménye igen összetett, hanem abban segítünk, hogy a megküzdés, az életminőség jobb legyen.

Hosszabb távon is segítünk olyan relaxációs technikákat elsajátítani, amelyek fenntarthatják a jobb állapotot. Fontos látni, hogy hosszabb távon bekapcsolható a pszichoterápia az egyén kezelésébe például a személyiségnek, korábbi tapasztalatoknak, tárasas támogatások megélésének függvényében, ahol azzal is érdemes foglalkozni, hogy milyen korábbi konfliktusok, visszatérő minták vannak jelen az életében, és hogyan hatnak, hogyan járulnak hozzá ahhoz, ahogy a páciens együtt él a kialakult betegségével.

(Szerző: Schranz Edit)