Szorongás? Félelem? Esetleg életkori jelenség?

Tisztelt Doktornő?

4 éves múlt a kisfiam, akinél a következőket tapasztaltam:

Óvónők elmondása alapján a gyerekkel nincs gond, korának megfelelően viselkedik, a közösségi játékokban részt vesz, van egy barátja akivel szívesen játszik. Azonban én hordom külön angol órára és úszásra, aholis nem az ovodai csoportjába járó gyerekekkel találkozik. Ott vettem észre, hogy a gyerek nem szólal meg a foglalkozáson, nem mondja az angol szavakat, s az úszáson sem figyel az oktatóra. Éppen ma említette az oktató, hogy 1-2 hónapig ne hordjam a gyereket úszásórára, mert hiába mondja neki a feladatokat nem csinálja.

A gyerek sajnos köszönni sem szeret, se felnőtteknek se gyerekeknek nem köszönöm. Nehezen barátkozik, nehezen fogadja el az új dolgokat. Régebben rászóltam, hogy köszönj kisfiam, ma már nem erőltettem neki.

Kérdésem: fenti jelenség életkorának megfelelő lehet, vagy talán érdemes lenne felkeresnem egy pszichológust?

Válaszát előre is köszönöm!

 

Dr. Csuth Ágnes válasza pszichológia témában

Kedves Kérdező! Környezetváltozás (más csoport) okozhat problémákat a gyermek visekedésében, hiszen lehetséges, ott szorong, ezért nem szólal meg, nem oldódik fel. Ez az idő multával rendeződni szokott., De véleményem szerint ebben az esetben inkább a következő a helyzet: Egy 4 éves gyermeknél, akinek egyébként (óvodában) problémamentes a viselkedése, együttműködő, megfelelő módon játszik, barátkozik, én inkább arra gondolnék, hogy túl sok a plussz foglalkozás. Nem minden gyermek érett arra, hogy ebben a korban angol szavakat tanuljon, úszás edzésre járjon. Hiszen ezekben az esetekben plussz figyelemre, koncentrációra, energiára van szükség, szabályokat kell betartani az otthoni játék helyett. Ez nem probléma, ráér még tanulni ilyen dolgokat. Inkább válasszon neki olyan sportot, amely kedvesebb a számára, barátaival együtt lehet, szabadabbak a foglalkozások., De az sem baj, ha nem jár egyáltalán külön edzésekre, csak a szomszéd játszótérre. A köszönést pedig gyakorolják tovább együtt, mutassa a család is neki, a barátok, akár, amikor játszanak, akkor is imitáljanak ilyen helyzeteket. Nem hiszem, hogy probléma lesz ezzel sem.

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
Megválaszolva: 2010. február 01.

Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek

Kislány-apa kapcsolat-pszhiológia
Kislányom 3 éves. Az édesapjával nagyon szeretik egymást, mégis furcsa megnyilvánulásai vannak az apjával szemben (együtt élünk, kiegyensúlyozott családi...
Gyermekpszichológia
üdvözlöm.a fiamnak aki most8 éves, olyan problémája van, hogy rendszeressen minden nap bekakil.régebbi probléma még, hogy mióta tud járni, azt lábújhegyen...
Gyermekkor
Tisztelt Doktornő! Van egy hároméves kisfiam és idén ősszel kezdi az óvodát. A problémám még nem szobatiszta, félig végzi a bilibe a dolgát. A nagy dolog nem...
Gyermekpszihiátria
Tisztelt Dr.nő! Kislányom 5 és fél éves. Az a problémám, nem tudom eldönteni, vigyem-e pszihológushoz, avagy sem. Minden reggel sírva megy be az oviba,...
Félelem
Kedves Doktor Úr/Doktor Nő! Abban a reményben fordulok Önhöz, hogy segít megoldást találni a problémámra, amely már egy hónapja majdhogynem napi szinten...
Mi a megoldás?
Tisztelt Doktor úr/Doktor nő! Rengeteg problémám van, és nem tudom, hol kezdjem. Kezdhetném talán azzal, hogy volt egy másfél éves kapcsolatom, amibe a szó...