A legkiszolgáltatottabbak védelme: gyermekvédelmi jelzőrendszer az egészségügyben

A gyermekbántalmazás felismerése és megelőzése az egyik legsúlyosabb társadalmi kihívás. A gyermekvédelmi jelzőrendszerben bármely magyar állampolgár eljuttathatja információit a hatóságokhoz, ugyanakkor kiemelt szerepük van az egészségügyben dolgozóknak, hiszen sokszor elsőként az ellátás során észlelhetőek azok a jelek, amelyek gyermekbántalmazásra, elhanyagolásra vagy egyéb súlyos veszélyeztetésre utalnak.

A gyermekvédelmi jelzőrendszer célja, hogy a gyermeket érő fizikai, lelki vagy érzelmi ártalom, elhanyagolás vagy bántalmazás gyanúját időben észlelve a megfelelő hatóságokhoz – így a gyermekjóléti szolgálathoz, a gyámhivatalhoz vagy szükség esetén a rendőrséghez – történő jelzéssel minél hatékonyabban beavatkozzon.

A hatóságok felé történő jelzés minden magyar állampolgár számára lehetőség és elvárás, az egészségügyben dolgozók számára ugyanakkor kötelezettség is, a veszélyeztetettség felismerése esetén az orvosoknak, ápolóknak, védőnőknek kötelezően jelezniük kell gyanújukat.

A jogszabályokban megfogalmazott jelzési kötelezettség elmulasztása felelősségre vonást von maga után.

Egészségügyi szakemberek kötelezettségei a gyermekvédelmi jelzőrendszerben

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény alapján minden olyan szakmai szereplő, aki gyermekkel kapcsolatba kerül, köteles a gyermek veszélyeztetettségének gyanúját vagy tényleges fennállását jelzéssel továbbítani a megfelelő hatóságok felé annak érdekében, hogy a megfelelő szakmai és hatósági intézkedések megtörténhessenek. Az egészségügyi szakemberek – így az iskolaorvosok, a gyermekorvosok és védőnők – a gyermekvédelmi jelzőrendszer kulcsfontosságú szereplői.

A veszélyeztetettség fogalma tág: ide tartozik a fizikai bántalmazás, érzelmi visszaélés, szexuális abúzus és a súlyos elhanyagolás is, valamint bármely olyan körülmény, amely hátrányosan befolyásolhatja a gyermek testi, mentális vagy erkölcsi fejlődését. A jelzés akkor is indokolt, ha nem áll rendelkezésre minden körülményt egyértelműen alátámasztó bizonyíték – a kiemelt cél a gyermek érdekében történő minél gyorsabb reagálás.

Fontos hangsúlyozni, hogy az észlelő és jelzést továbbító szakembernek nem feladata a gyermekbántalmazás tényének kivizsgálása. Ilyen hatáskörrel csak a jelzést fogadó szervek rendelkeznek, akiknek a közbeavatkozás is jogában áll.

A gyermekvédelmi jelzés ugyanakkor nem feljelentés, és nem indít automatikusan bűnügyi eljárást sem. A jelzés célja a megfelelő szakmai és hatósági vizsgálat kezdeményezése a gyermek érdekében. A jelzés továbbítása nem eredményezi a jelző fél jogi felelősségét a feltételezett elkövetővel szemben, még akkor sem, ha a gyanú felmerülésének részleteit is tartalmazza az információ – az ilyen jellegű vizsgálatot a hatáskörrel rendelkező hatóságok végzik.

Közös feladat a visszaélések felderítése

A gyermekvédelmi jelzőrendszer működése azonban közös felelősség, nem csupán a szakembereké. A felismerést számos kiegészítő szolgáltatás támogatja, mint például a Gyermekvédő Hívószám (+36 80 21 20 21). A Gyermekvédő Hívószám egy ingyenesen, a nap 24 órájában hívható telefonos szolgáltatás, amely gyors és egyszerű lehetőséget biztosít a veszélyeztetett gyermekek vagy felnőttek helyzetének jelzésére.

A hívószámot bárki felhívhatja – akár névtelenül is –, ha bántalmazás, rossz bánásmód, erőszak vagy más súlyos veszélyeztető helyzet gyanúját észleli. A szakemberek fogadják a hívásokat, szakmai információt adnak és – amennyiben szükséges – értesítik a megfelelő hatóságokat vagy szolgáltatókat.

Az állampolgári bejelentésekkel szemben az egészségügyi dolgozók névvel teszik meg bejelentésüket, de a rendszer titkos adatként kezeli a bejelentő adatait.

Mi történik, ha jelzés érkezik a gyermekjóléti szolgálathoz?

Amint az egészségügyi szakember által tett jelzés – vagy bármely más jelzőrendszeri tag által továbbított információ – beérkezik a gyermekjóléti szolgálathoz, a szolgálat mielőbb megkezdi a helyzet szakmai felmérését és az eset koordinálását. A gyermekjóléti szolgálat elsődleges feladata, hogy összegyűjtse, elemezze és továbbítsa a jelzéseket, majd pedig a gyermek és családja számára szükséges támogatási, gondozási és beavatkozási lépéseket kezdeményezze. Ilyenkor a főbb lépések:

• Szakmai értékelés a jelzés tartalma és a veszélyeztetettség jellege alapján annak eldöntésére, hogy milyen jellegű beavatkozásra van szükség (például helyi gondozás, további vizsgálat vagy más hatóságok bevonása). Esetek priorizálása a súlyosság alapján.
• Családgondozás kezdeményezése, amennyiben szükséges, a szolgálat személyes kapcsolatot létesít a gyermekkel és a családdal, a szolgálat munkatársai meglátogatják a családot, tájékozódnak a körülményekről, és együttműködést kezdeményeznek a biztonság és a gyermek jólétének javítása érdekében (cél: veszélyeztető tényezők megszüntetése, szülői készségek erősítése, valamint a gyermek családban maradásának támogatása).

Amennyiben a gyermekjóléti szolgálat megállapítja, hogy egy eset súlyos veszélyeztetettséget rejt vagy további hatósági eljárást igényel, az ügyet átadják a gyámhatóságnak vagy más illetékes hatóságnak. Ez különösen fontos abban az esetben, ha a gyermek fizikai vagy lelki biztonsága azonnali intézkedést igényel, vagy ha a család nem működik együtt.

Mi történik, ha jelzés érkezik a gyámhivatalhoz?

A hatósági eljárások célja a gyermek védelmének jogszerű keretek közti biztosítása és a szükséges intézkedések (pl. védelembe vétel, ideiglenes elhelyezés) elindítása. Amikor egészségügyi szakemberként egy veszélyeztetett gyermek esetében jelzéssel él a gyermekjóléti szolgálat felé, a jelzés indokolt esetben nem ér véget ott. Amikor a gyermekvédelmi jelzés eljut a gyámhivatalhoz, az hatósági eljárást kezdeményezhet annak érdekében, hogy a gyermek biztonságát és fejlődését szolgáló támogatást vagy beavatkozást biztosítson. A gyámhivatal dönthet például:

• védelembe vételről – olyan hatósági intézkedésről, amelynek célja a gyermek veszélyeztetettségének megszüntetése, és a családdal közösen kidolgozott támogatási intézkedések elrendelése;
• ideiglenes hatályú elhelyezésről – amikor a gyermek azonnali kiemelést igényel a veszélyeztető körülmények elhárításáig;
• nevelésbe vételről – hosszabb távú hatósági intézkedésről, ha a gyermek a családjában tartósan veszélyeztetett helyzetben van és nincs különélő másik szülő, harmadik személy akinél a gyermek ideiglenes elhelyezése megoldható lenne;
• támogatások és szolgáltatások koordinálásáról, amelyek segítik a családot és a gyermeket a veszélyeztető tényezők leküzdésében.

Ezek az intézkedések részben a gyermek és család szükségleteit figyelembe vevő, személyre szabott gondozási terven alapulnak, amelyet a gyámhivatal a gyermekjóléti szolgálat, az egészségügyi és más szakemberek bevonásával alakít ki.

Az egészségügyi ellátók feladatait gyermekbántalmazás és elhanyagolás gyanúja esetén a Belügyminisztérium 2024-ben megjelent Egészségügyi szakmai irányelve tartalmazza részletesen, beleértve a gyermekbántalmazás fajtáit, a bizonyítékok szintjeit, valamint a jelzésre, az esetleges egészségügyi vizsgálatokra és a megfelelő egészségügyi dokumentálásra vonatkozó ajánlásokat is.

(WEBBeteg)