Mozgás szívinfarktus után
frissítve:
Régebben úgy tartották, hogy infarktus után minél többet feküdjön a beteg. Napjainkra megváltozott a szemlélet, és a korai mobilizációt, az ágyból felkeltést, a mozgás fokozatos megkezdését részesítik előnyben.
A testmozgás megkezdése az infarktus után
Míg régen általában 6 hét fekvést írtak elő a betegeknek, majd kezdetben napi 5 perc sétát engedélyeztek, a friss tudományos eredmények alapján a korán megkezdett mozgás fontos része a beteg rehabilitációjának. A kutatási eredmények összesítése később azonban azt igazolta, hogy az infarktuson átesett betegek szívének állapota és fizikai teljesítőképessége akkor javult a legjobban, ha a szívrohamot követően már egy hét múlva elkezdték a mozgatást és a rehabilitációs program három hónapnál tovább tartott.
Természetesen nem mindegy, hogy mekkora területet érintett a károsodás, mennyi a maradék szívizom funkciója, volt-e valamilyen szövődmény. Ezért mindig a kórelőzmény, a vizsgálati eredmények és beteg infarktust jelző laborértékei személyre szabottan határozzák meg, hogy mikor kezdődhet el a testmozgás.
Általánosságban véve, a fokozatosságot kell szem előtt tartani, kezdetben kerülni kell a nagy erőfeszítést, emelést. Első lépésként többnyire elégséges a rendszeres séta, amíg a betegnek jólesik, és nem okoz panaszt. A kontrollvizsgálatok alkalmával elvégzett szívultrahang és terheléses EKG alapján a kezelőorvos fogja megítélni, hogy milyen ütemben növelhető a fizikai aktivitás.
Sportolás a későbbi időszakban
Az régóta közismert, hogy a testmozgás erősíti a szívizomzatot, segíti a fogyást, javítja a hangulatot, csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet. Azonban az is bizonyos, hogy a sport a kardiológiai rehabilitációban is elengedhetetlen. Különösen hasznos mozgásforma a gyaloglás, a kerékpározás, a kocogás és az úszás. Az erősítő súlyzós edzések pedig az izomerőt, az izomtömeget és a rugalmasságot növelik.
A szívinfarktuson átesett betegeknek meg kell küzdeniük vegetatív zavarokkal, mint például a baroreflex csökkenésével. Ez nem más, mint egy vérnyomás-szabályozó rendszer, aminek hatására az emelkedő vérnyomás csökken, a csökkenő vérnyomás pedig emelkedik. Ha ez a kiegyenlítő rendszer nem jól működik, az jelentős kockázatot jelenthet a szívbetegeknek.
Brazil kutatók eredményei már egy hónap után is azt mutatták, hogy a rendszeres mozgás növeli a szisztolés vérnyomás alacsony frekvenciájú összetevőit, az izom szimpatikus idegi aktivitásának alacsony frekvenciájú összetevőit, illetve normalizálja a baroreflex működését. Ráadásul a hosszabb távon végzett rendszeres mozgás képes volt fenntartani az elért eredményeket.
Komplex rehabilitáció
A friss és a régebbi kutatások is mind arra hívják fel a figyelmet, hogy a szívbetegek rehabilitációjának a gyógyszeres kezelés és a rendszeres orvosi kontroll mellett egyre nagyobb részét kell, hogy képezze a megfelelő életmód kialakítása. Ebben igen nagy hangsúllyal esik latba a rendszeres és a beteg fizikai állapotához igazított testmozgás. Kezdetben ennek kialakításában kulcsfontosságúak a felügyelt rehabilitációs programok, de a beteg komplex életmódváltása is elengedhetetlen az újabb infarktus bekövetkezésének megelőzéséhez. Ebben a sportolás mellett jelentős a testsúly rendezése, a táplálkozás, az esetleges étrend-kiegészítők, a wellness- és a relaxációs terápia – természetesen mindez rendszeres orvosi kontroll mellett.
Áttekintés Élet szívinfarktus után
Mekkor az infarktus utáni rehabilitáció jelentősége? |
| Egy amerikai munkacsoport 2000 és 2005 között több mint 30 000 szívbeteg ellátását, rehabilitációs programját, valamint későbbi sorsának alakulását elemezte a Circulation c. szakmai folyóiratban közzétett beszámolóban. A rehabilitációs foglalkozásokon szerepeltek mozgásgyakorlatok, pszichés támogatás, életmódtanácsadás a szívinfarktus ismételt bekövetkezésének rizikócsökkentése céljából. A kutatók elemzése világosan kimutatta, hogy lényegesen tovább éltek azok, akik infarktusuk után 36 alkalommal voltak rehabilitációs rendezvényen, mint azok, akik csak néhányszor látogattak oda. Az infarktus ismétlődése 31 százalékkal volt kisebb a jól rehabilitált csoportban, mint azok között, akik nem vették komolyan az utókezelést, amely az amerikai gyakorlat szerint egy-egy sorozatban 6-8 hétig tartó, hetenként két-három alkalommal szervezett foglalkozást jelent. Svájci kardiológusok kutatása szerint a rendszeresen mozgók véráramlási mutatói és laboratóriumi leletei is kedvezőbben változtak, mint a kizárólag pihenéssel gyógyuló pácienseké. Fontos fölismerés volt, hogy amikor valamennyi, mozgásprogramban résztvevő beteg egy hónapra abbahagyta a tréninget, az erek állapotának javulása a rendszeres terhelést nem végzők szintjére csökkent. Mindegy, milyen módszerrel, de infarktus után mozogni kell és a programot nem szabad abbahagyni. (Forrás: MTI) |
WEBBeteg összeállítás - Dr. Bene Orsolya kardiológus, WEBBeteg; Dr. Babai László életmódorvos, Életmód Orvosi Központ
