A szisztolés és diasztolés vérnyomásérték

Bár a vérnyomásmérés során kapott mindkét szám fontos információt hordoz, 50 éves kor felett a szisztolés (felső) vérnyomásérték kardiovaszkuláris jelentősége nagyobbá válik. Ennek oka, hogy az életkor előrehaladtával az artériák rugalmassága csökken, ami elsősorban a szisztolés vérnyomás emelkedéséhez vezet.

Az emelkedett szisztolés és normális diasztolés vérnyomásérték – az úgynevezett izolált szisztolés hipertónia – rendkívül gyakori az 50 év feletti korosztályban, és ma már egyértelműen bizonyított, hogy önmagában is fokozza a szív- és érrendszeri betegségek, például a szívinfarktus és a stroke kockázatát. A korszerű szakmai ajánlások ezért ezt az eltérést nem tekintik „ártalmatlan életkori jelenségnek”, hanem kezelést és rendszeres ellenőrzést igénylő állapotként értékelik.

Miről nyújt információt a szisztolés és miről a diasztolés érték?

A vérnyomást rendszerint valamelyik karon mérik, felfújható mandzsettás vérnyomásmérő segítségével. Az értéket higanymilliméterben (Hgmm) adják meg, és két számból áll, amelyek a keringési rendszer eltérő működési fázisairól adnak információt.

Az első, felső szám a szisztolés vérnyomás, amely azt a nyomást jelzi, ami a kar fő artériájában a szív összehúzódásakor alakul ki. Ez az érték elsősorban az artériák állapotát és rugalmasságát tükrözi, ezért idősebb korban különösen nagy jelentőséggel bír. A második, alsó szám a diasztolés vérnyomás, amely a szívverések közötti elernyedési szakaszban mérhető nyomást mutatja. Ez az érték inkább az érfali ellenállásra és a kisebb erek tónusára utal.

A legfrissebb ajánlások szerint a vérnyomásértékeket meghatározott kategóriákba soroljuk, és az eltérések értékelésekor nemcsak az abszolút számokat, hanem az egyén teljes szív- és érrendszeri kockázatát is figyelembe kell venni. A vérnyomás akkor tekinthető nem kórosnak, ha 140/90 Hgmm alatt van, ugyanakkor 120/80 Hgmm alatt beszélünk optimális vérnyomásról.

Általánosságban elmondható, hogy a nyugalmi vérnyomás emelkedésével párhuzamosan fokozódik a leggyakoribb kardiovaszkuláris betegségek – például a szívinfarktus és a stroke – kialakulásának kockázata, még akkor is, ha az értékek csak enyhén térnek el az optimálistól.

A vérnyomásértékek besorolása segít annak megítélésében, hogy a mért értékek egészséges tartományba esnek-e vagy már fokozott kockázatot jelentenek. A jelenleg érvényes európai ajánlások alapján a vérnyomást több kategóriába soroljuk, amelyek nemcsak a diagnózist, hanem a további teendőket is meghatározzák.

Emelkedett normális vérnyomásról akkor beszélünk, amikor a szisztolés érték 130–139 Hgmm, a diasztolés pedig 85–89 Hgmm közé esik. A mai szemlélet szerint ez már nem tekinthető ártalmatlan állapotnak, mivel az érintetteknél az idő előrehaladtával a vérnyomás gyakran tovább emelkedik, és a diagnózist követő 3–5 éven belül sok esetben valódi hipertónia alakul ki.

Különösen nagy a kockázat akkor, ha egyéb tényezők – például túlsúly, mozgáshiány, dohányzás vagy cukorbetegség – is jelen vannak, ezért ebben a tartományban már rendszeres ellenőrzés és életmódbeli beavatkozás javasolt.

Izolált szisztolés hipertóniáról akkor beszélünk, amikor a diasztolés vérnyomás normális, míg a szisztolés érték emelkedett (≥140 Hgmm). Ez az eltérés különösen gyakori az 50 év feletti korosztályban, és hátterében leggyakrabban az artériák életkorral járó merevedése áll. Napjainkban egyértelműen bizonyított, hogy az izolált szisztolés hipertónia önmagában is jelentősen növeli a szív- és érrendszeri események – például a stroke és a szívelégtelenség – kockázatát, ezért kezelést igényel.

A magas vérnyomás diagnózisa

A magas vérnyomás diagnózisának felállításához egyetlen alkalommal mért emelkedett érték nem elegendő. A vérnyomás a nap folyamán ingadozik, és orvosi vizsgálat során – az úgynevezett „fehérköpeny-hatás” miatt – átmenetileg megemelkedhet. Emiatt a diagnózist több, különböző időpontban végzett mérés alapján állítják fel.

A korszerű gyakorlatban egyre nagyobb szerepet kap az otthoni vérnyomásmérés, amely során a beteg meghatározott rend szerint – lehetőleg nyugalomban, ülő helyzetben, validált készülékkel – méri és naplózza az értékeit. Az otthoni mérések előnye, hogy kizárják az orvosi rendelőben gyakran jelentkező fehérköpeny-hatást, és pontosabban tükrözik a mindennapi vérnyomásértékeket.

Bizonyos esetekben 24 órás ambuláns vérnyomás-monitorozás (ABPM) is javasolt, amely a nappali és az éjszakai vérnyomás alakulását egyaránt rögzíti. Az ABPM segítségével felismerhető az éjszakai vérnyomáscsökkenés elmaradása („non-dipper” jelenség), illetve a rejtett hipertónia is, amelyek fokozott szív- és érrendszeri kockázattal járnak, még akkor is, ha a rendelői mérések nem mutatnak kóros értékeket.

Amennyiben igazolódik a hipertónia, az orvos általában alapvizsgálatokat javasol, például vér- és vizeletvizsgálatot, valamint EKG-t a szív elektromos működésének megítélésére. A cél nem csupán a vérnyomás megállapítása, hanem az esetleges szervkárosodások korai felismerése is, ezért a legtöbb esetben nincs szükség bonyolult, megterhelő vizsgálatokra.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus
Aktualizálta: Dr. Bodócsi Réka, belgyógyász-kardiológus