Hogyan vegyük észre időben az anorexia tüneteit?

Az evészavarok jellegzetesen rejtett betegségek. A mai kultúrában nehezebben vetik fel az anorexia gyanúját, mert a szóban forgó gyermek arra hivatkozik, hogy az osztálytársai, vagy a tv-ben látható modellek is vékonyak. Van azonban néhány olyan jel, amely evészavarra utal.

Tünetek, amelyek anorexiára utalhatnak - Útmutató szülőknek, családtagoknak

A szülő észreveszi, hogy a gyermek sokat fogyott. Ez nem mindig könnyű, mert a rejtőzködő beteg bő ruhák viselésével elfedheti igazi alakját. Egy lány anorexiája úgy derült ki, hogy az anyja véletlenül benyitott a fürdőszobába, s akkor szembesült lánya súlyos soványságával.

A gyermek nem étkezik együtt a család többi tagjával. Sok ürügyet talál erre: más a napirendje, dolga van, vegetáriánus stb. Azt állítja, hogy már evett, vagy később eszik a barátaival.

A gyermek másoknak szívesen készít ételeket, azonban nem eszik azokból.

Ha a családdal együtt eszik, feltűnő, hogy inkább zöldségeket, salátákat, kalóriaszegény ételeket választ, ami elüt addigi étkezési szokásaitól.

Étkezési szokásai megváltoznak: nagyon lassan eszik, apró darabokra vágja az ételt.

Feltűnhet, hogy nagyon aktív: sokat fut vagy gyalogol. Nehezére esik tv-t nézni a családdal, helyette tanul vagy edz.

Korábbi szokásaitól eltérően sok diétás kólát vagy kávét iszik.

Hangulata megváltozik. Ingerlékeny és türelmetlen lesz, könnyen sír.

Szokásos társas kapcsolataitól visszahúzódik. Nem megy el a barátaival, nem vesz részt a családi eseményeken.

Falásrohamai lehetnek. Nagy mennyiségű étel tűnik el a hűtőszekrényből. Üres süteményes dobozokat, egyéb ételeket, ételmaradékokat találnak a szobájában.

Hányás nyomai találhatók a fürdőszobában, vagy a hányás szaga érződik. Nem ritka, hogy az anorexiás beteg műanyag zacskókba rejti a hányadékot, és a lakás legkülönbözőbb zugaiba rejti azt. A család persze pillanatok alatt rájön, miről is van szó. Ez a furcsa „titkos megoldás” mindig a családnak szól, a család nem tudatos provokálását jelenti, s azt a kettős késztetést jeleníti meg, hogy a beteg el is rejtse a betegségét, ugyanakkor mindent megtegyen, hogy rájöjjenek a bajára. Ilyen esetekben (is) a családterápia a legfontosabb módszer.

Hashajtók üres dobozaira bukkannak a lakásban, vagy feltűnően sokszor megy a gyermek a patikába.

Feltűnhet, hogy a gyermek egyre hosszabb ideig van a fürdőszobában. Étkezések közben vagy közvetlenül utánuk egyenesen a fürdőszobába megy, és éjjel is többször használja a WC-t.

Ha egy családtagnak (leginkább a szülőnek) az a gyanúja támad, hogy gyermekénél anorexia, esetleg más típusú evészavar ütötte fel a fejét, érdemes ezt megosztani a szülőtárssal, más családtaggal, tanárral. A gyereket szembesítve a problémával, érdemes felkészülni az ellenállásra, dacra, dühös reakciókra, melynek oka a reális helyzetértékelés hiány, a hiányos betegségtudat.

Bővebben Mi történik betegségtagadás esetén?

Útmutató tanárok számára

A tanároknak a következő, anorexiára utaló jelek tűnhetnek fel:

• Testnevelési órán kiderülhet, hogy sokat fogyott a tanuló.
• A gyermek elmarad a fejlődésben, a többiek jelentősen lehagyják súlynövekedésben.
• A korábbi társas aktivitás megszűnik, szomorú és visszahúzódó lesz a gyermek.
• A gyermek nem megy ki az udvarra, játszótérre, inkább a fűtőtesthez húzódik, sok ruhát vesz fel, mert fázik.
• A tanuló lemond mások társaságáról, hogy futni tudjon, vagy más testedzést folytathasson.
• Csak gyümölcsöt és zöldséget fogyaszt, vagy egyáltalán semmit sem eszik az iskolában.

Ha az anorexia gyanúja beigazolódni látszik, akkor feltétlenül beszélni kell a szülőkkel. Együttműködésre kell törekedni velük, és rendszeresen értékelni kell a haladást. Az is alapvető szabály az evészavar kiderülésekor, hogy a testnevelési órákon való részvétel és minden testedzés tilos. Ilyenkor több érvet hoz fel a gyermek és sokszor a szülő vagy a tanár is, hogy miért kellene folytatni a testmozgást (lovaglást, futást, biciklizést, bármit). Ezeket viszont felülírja az az alapvető szabály, hogy a testedzéshez egészség szükséges, egyébként súlyos következményei lennének a kényszeresen túlhajtott sportolásnak (például szívritmuszavarok, csonttörések).

Az az érv gyakori csapda, hogy attól van legalább annyi étvágya a gyermeknek, amennyi van, hogy mozoghat. Ez az önáltatás tipikus példája. Ha ugyanis segítene a testedzés, akkor egyszerű lenne a terápia – mivel azonban nem segít, hanem a kóros állapot fenntartását szolgálja, nem javasolható.

A tanárok sokat segíthetnek, a felismerésben és a továbbiakban is, különösen akkor, ha a szülő nem vonható be valamilyen ok miatt a közös munkába (például krónikus betegsége miatt). 

Hogyan léphet tovább?

• Az anorexia kezeléséről dióhéjban
• Hogyan tud a család segíteni? Hogyan tudjuk a családot segíteni?
• Mik azok a testképzavarok?

(Dr. Túry Ferenc, Belvárosi Evészavar Műhely - anorexiabulimia.hu)