A hipochondria
megjelent:
A hagyományos hipochondria kifejezést a szakma már nem használja, hanem helyette a betegségszorongás zavar kifejezés van használatban. Ezalatt azt értjük, amikor az egyén túlzottan aggódik valamilyen betegség fennállásával vagy kialakulásával kapcsolatban. Sokan csak túlzott hiúságként tartják számon, ám a hipochondria komoly betegség is lehet.
A betegségszorongásos zavarral küzdő ("hipochonder") személy túlzásba viszi az egészséggel kapcsolatos viselkedéseket (pl. folyamatosan betegségek jeleit keresi a testén), vagy épp ellenkezőleg túlságosan kerüli az orvosi viziteket. Ha van is valamilyen alapja (pl. családi hajlam, valós panasz) a betegséggel kapcsolatos aggodalom akkor is túlzott, aránytalan.
Nem mindig egyértelmű meghatározni, hogy az egészségünkkel való foglalkozás, mikor lesz túlzó. Hiszen alapvetően szűrésekre járni, csináltatni egy vérképet vagy időnként megmérni a vérnyomásunkat, lehet akár kifejezetten hasznos, egészségtudatos magatartás is. Ugyanakkor az állandó kontroll és ellenőrzés mégis át tud csapni egy olyan szélsőséges irányba, amikor az érintett személy folyamatosan retteg, pedig semmilyen vagy csak egészen minimális testi tünetekkel rendelkezik.
Ezen nem segít az sem, hogy a túlzott szorongás felerősítheti a pszichés tüneteket. A test és a lélek állandó kapcsolatban van egymással. Éppen ezért képesek lehetünk csupán az elménkkel testi tüneteket is produkálni. Gondoljunk csak bele, hány olyan szorongó gyerek van, aki valóban produkál testi tüneteket, pl. hányinger, hasmenés, fejfájás, mert nem akar mondjuk iskolába menni.
Kik a veszélyeztetettek?
A hipochondria kialakulása mögött általában nem egyetlen ok áll, hanem sokkal inkább egy összetett folyamat. Ennek ellenére léteznek olyan veszélyeztetett csoportok, akiknél nagyobb arányban fordulhat elő. Ilyenek lehetnek: a gyerekkorukban súlyos betegségen átesett személyek, akiknek a családjában előfordult komolyabb betegség vagy veszteség, azok a személyek, akik túlságosan óvó szülők között nőttek fel, azok az emberek, akikhez sokféle orvosi információ jut el, pl. orvostanhallgatók vagy az egyéb mentális betegségekkel, pl. szorongással élők.
Hipochondria és cyberchondria
Napjainkban egy új jelenség is felütötte a fejét, ami nem más, mint a cyberchondria. Míg korábban enciklopédiákra vagy egyéb ismeretterjesztő folyóiratokra volt szükség ahhoz, hogy az érintettek a betegségek utáni kényszeres tudásvágyukat kielégítsék, ahhoz ma már bőven elegendő az internetes kapcsolat. A cyberchondriával küzdő személyek képesek akár 1-2 órát is eltölteni az interneten, a különböző tüneteik keresgélésével, amikor lehet, hogy egyszerre akár több tünetet is diagnosztizálnak magukon.
Bár a cyberchondriát egyelőre nem tekintik pszichiátriai betegségnek, mégis a hipochondria és a cyerchondria olykor kéz a kézben jár. Ez sajnos egy kétélű fegyver. Olykor az ember alapvetően azért keresgél bizonyos betegségekről, mert szorong. Másrészt az ember azért kezd el szorongani, mert folyamatosan újabb és újabb információkat tud meg egy adott betegségről. Éppen ezért a cyberchondriára hajlamos személyek nagy valószínűséggel a hipochondriára is sokkal fogékonyabbak.
Az internetnek és az AI-nak az egyik lehetséges veszélye, hogy olyan dolgok is eljutnak hozzánk, amik korábban nem jutottak volna. Ha megnézek egy videót arról, ahogy valaki elmeséli, hogy a barátja szívrohamot kapott, az kétféle érzést válthat ki belőlem. Az egyik oldalról lehet, hogy jobban figyelek magamra, elmegyek egy szűrésre mert lám-lám, ez teljesen átlagos, fiatal emberekkel is megtörténhet. A másik oldalról viszont egy ilyen történet extrém módon megnövelheti a szorongásomat egy olyan témával kapcsolatban, amire lehet, hogy korábban például egyáltalán nem is gondoltam volna.
A különböző okos eszközök, pl. órák vagy gyűrűk, szintén növelhetik a hipochondriát. Az állandó monitorozás már része az életünknek. A futóedzéseket is pulzusalapon építik fel, tudom, hogy egy este mennyit és milyen minőségben aludtam. Ez a dolog önmagában nem lenne probléma, sőt, számos olyan dologról kaphatunk információt, amiről korábban nem volt ennyire egyértelmű visszajelzésünk. Ám mégis minél könnyebb az életünk, annál többet és gyakrabban tudjuk ellenőrizni a testünk jelzéseit is.
Amikor orvosi segítség szükséges
A megküzdés függ attól, hogy az egyénnek mennyire súlyosak a tünetei. A klinikai diagnózis feltétele, hogy a betegséggel kapcsolatos túlzott aggodalom legalább 6 hónapon keresztül fennálljon, és nem hozható összefüggésbe más mentális zavarral.
Ha az irreális szorongás a mindennapi tevékenységek elvégzésében zavart okoz, pl. már nem képes bejárni a munkahelyére, vagy az alapvető örömteli tevékenységek nem okoznak örömet, akkor érdemes szakemberhez (pszichiáter vagy pszichológushoz) fordulni. Lehet, hogy az egyéb panaszunkkal felkeresett orvos fog minket továbbküldeni.
A kezelés legtöbbször pszichoterápia. Bizonyos esetekben a gyógyszeres kezelés is hatékony lehet, de ehhez elengedhetetlen orvossal konzultálni. A hipochondia akár paranoiáig is fajulhat és kezeletlen esetben gyakoribb az öngyikosság is az érintettek körében.
Megküzdési lehetőségek
Ha a panaszaink enyhébbek, de mégis jellemző ránk a túlzott betegségszorongás, akkor az alábbi trükkök segítségünkre lehetnek:
Limitált idő
Egy alapvetően szorongó embernek nem feltétlenül az a jó tanács, hogy egyáltalán ne keresgéljen az interneten vagy ne ellenőrizze a pulzusát, vérnyomását. De ideális esetben érdemes ennek is kereteket szabni, azaz meghatározott időn belül végezni ezeket. Ha pl. meghatározom, hogy reggel és este mérem a vérnyomásomat, akkor napközben ne vigyem magammal a vérnyomásmérőt, hanem legyen ennek egy kijelölt ideje. Ugyanez igaz az öndiagnosztizálásra és tartalomfogyasztásra is. Lehet olvasgatni, de keressünk erre is egy meghatározott időszakot, amikor „lehet ezzel foglalkozni”. Például a reggeli kávém közben engedélyezek magamnak 10 percet, hogy bármiről olvasgassak, de a nap további részében ettől tudatosan próbálom magam távol tartani.
Átkeretezés
A gondolataink egy része tudatosan irányítható, ugyanakkor van egy tartomány, amely magától, automatikusan bekapcsol. Ezeket hívjuk az úgynevezett negatív automatikus gondolatoknak, amelyek sokszor maguktól bekapcsolnak és nem feltétlenül pozitív irányba viszik a viselkedésünket. Egy hétköznapi ember is küzd mondjuk fejfájással, de nem feltétlen viszi tovább a gondolatot és kezd el katasztrofizálni, hogy ez akkor biztosan agydaganat.
A kognitív viselkedésterápia (ehhez azért kell egy pszichológus) erre jó módszer lehet, de a naplózás is sokat segíthet. Milyen fizikai tünetem van? Mit gondolok róla? Létezik-e más racionális, alternatív gondolat vagy magyarázat rá? Lehet-e a helyzetet más szemszögből nézni?
Érdemes lehet azt is feljegyezni, hogy a túlzott szorongás, mikor jelentkezik. Ha ez általában nyugodt helyzetben történik, amikor úgymond „van időm gondolkodni”, az szintén egy visszajelzés, és jó mérőfoka a szorongás súlyosságának. Ha a szorongás akkor is bekapcsol, amikor éppen előadást tartok a munkahelyemen vagy egy tartalmas baráti beszélgetésben veszek részt, akkor lehet súlyosabb a helyzet, mint gondoltam.
Feszültségoldás
A szorongó ember (mindegy, hogy az egészsége miatt vagy más miatt), feszültséget él át. Így minden olyan technika, amely nálunk a feszültségoldást szolgálja, az ebben a helyzetben is jó lehet. A különböző relaxációs technikák, meditációk, a figyelemelterelés, a helyzetből való kilépés, a mozgás vagy az egyéb kreatív tevékenységek alkalmazása itt is nagyon hasznos lehet. Érdemes ezeket váltogatni vagy próbálgatni, hogy lássuk, nálunk mi válik be a legjobban.
Lásd még
Forrás: WEBBeteg
Szerző: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus
