Posztbiotikumok és parabiotikumok: a probiotikumok új generációja
megjelent:
Az emberi bélflóra egészségmegőrzésben betöltött szerepe az elmúlt évek egyik leginkább kutatott területe. A probiotikumok (jótékony élő baktériumok) és a prebiotikumok (az ő táplálékuk) jótékony hatásai széles körben ismertek, két újabb generációs testvérükről azonban még viszonylag kevesen hallhattak.
A posztbiotikumok és a parabiotikumok lehetőséget nyújtanak azokban az esetekben is, amikor az élő probiotikus baktériumok alkalmazása nem megoldott vagy nem biztonságos.
Mi a posztbiotikum?
A posztbiotikum olyan, bizonyos mikroorganizmusok által termelt élettelen, bioaktív anyagok összessége (olyan készítmény), amely inaktivált mikroorganizmusokat és azok sejten belüli vagy sejten kívüli összetevőit tartalmazza, és igazolt egészségügyi előnyt biztosít az emberi szervezetben. A posztbiotikumok közé tartoznak például a rövid szénláncú zsírsavak (vajsav, propionsav), bakteriális enzimek, peptidek és bakeriocinok, sejtfalalkotók, exopoliszacharidok, vitaminok és egyéb mikrobiális metabolitok.
Mi a különbség a parabiotikum és a posztbiotikum között?
A két fogalmat gyakran szinonimaként használják, de nem jelentik teljesen ugyanazt.
A parabiotikum (más néven inaktivált probiotikum) kifejezetten olyan elölt vagy hőkezelt mikroorganizmust jelent, amely már nem képes szaporodni, ugyanakkor sejtfalának és felszíni molekuláinak köszönhetően továbbra is kedvező biológiai hatást vált ki a szervezetbe kerülve.
A posztbiotikum ezzel szemben magába foglalhatja az inaktivált baktériumokat, és az azok által termelt bioaktív anyagokat is, mint például a rövid szénláncú zsírsavakat (pl. vajsav), a vitaminokat (B- és K-vitaminok elsősorban), az exopoliszacharidokat és az enzimeket.
Mikor előnyös ezek alkalmazása?
A hagyományos probiotikumok hatékonysága számos tényezőtől függ. Az élő baktériumoknak túl kell élniük a gyomorsavat, az epesavakat, majd elegendő mennyiségben kell eljutniuk a bélrendszer megfelelő szakaszába. Emellett az élő mikroorganizmusok nagyon érzékenyek a környezeti hatásokra. A gyártás, a szállítás és a tárolás során számottevően csökkenhet a csíraszámuk.
A posztbiotikumok és parabiotikumok jótékony hatásának kifejtéséhez nem szükséges az életképességük fenntartása, emiatt hosszabban tarthatóak el, egyszerűbb a feldolgozásuk, jobban bírják a különböző hőmérsékleti és tárolási körülményeket, valamint kisebb mikrobiológiai kockázatot jelentenek. Mindez bizonyos betegeknél különösen fontos lehet, ha élő baktériumok alkalmazása nem javasolt.
Hogyan fejtik ki hatásukat?
A parabiotikumok előállítása során a jótékony baktériumokat (pl. Lactobacillus vagy Bifidobacterium törzsek) fizikai vagy kémiai eljárással (hőkezeléssel, pasztőrözéssel vagy ultrahanggal) inaktiválják. A már nem élő baktériumok biológiai aktivitása részben még működik, ezáltal a sejtfal egyes összetevői képesek kapcsolódni a bélrendszer hámsejtjeihez, és immunválaszt váltanak ki. Ezáltal csökkenthetik a gyulladásos folyamatokat, elősegíthetik a bélnyálkahártya regenerációját, gátolhatják egyes kórokozók megtapadását.
Kiknek ajánlott?
Intenzív kutatások zajlanak az egyes betegségekben való alkalmazhatóságukkal kapcsolatban, mint az antibiotikumokhoz kapcsolódó hasmenésekben, akut fertőzéses eredetű hasmenésekben, irritábilis bél szindrómában (IBS), gyulladásos bélbetegségek kiegészítő kezelésére, allergiás betegségekben, atópiás dermatitiszben, felső légúti betegségek megelőzésében.
A posztbiotikumok előnye, hogy olyan személyeknél is alkalmazhatóak lehetnek, akiknél az élő probiotikumok használata körültekintést igényel: például idősek, koraszülöttek, súlyos alapbetegségben szenvedők, immunkárosodott betegek, intenzív osztályon kezelt páciensek. Fontos szem előtt tartani, hogy ezen betegek esetében kizárólag megfelelő klinikai bizonyítékokkal rendelkező készítmények alkalmazása javasolható.
Tovább
- Életünk titokzatos társa, a bélflóra
- Prebiotikum, probiotikum, szinbiotikum, bélmikrobiom - Orvosszemmel a fogalmakról
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Irinyi-Barta Tünde, okleveles táplálkozástudományi szakember
