Magasabb a halálozási arány az „alternatív” daganatkezelésekkel
megjelent:
Azok az emlőrákos nők, akik alternatív gyógyászati terápiák miatt lemondanak a hagyományos kezelésekről, például a kemoterápiáról, jelentősen nagyobb eséllyel halnak meg a betegségükben. Ez talán nem is meglepő.
Egy frissen megjelent tanulmány azonban azt is megállapította, hogy azok a nők, akik a hagyományos és az alternatív terápiákat egyidejűleg alkalmazták, szintén nagyobb valószínűséggel haltak meg a betegségükben, mint azok, akik csak hagyományos terápiát kaptak.
Az alternatív gyógyászati terápiák pedig mostanában kifejezetten népszerűek, az úgynevezett „konvencionális” orvoslással szembeni szkepticizmus szintje pedig szinte soha nem volt magasabb, mint napjainkban.
A tanulmány a JAMA Network Open folyóiratban jelent meg „A komplementer és alternatív gyógyászat alkalmazása az emlőrák kezelésében” címmel, és több mint 2 millió emlőrákos beteg adatain alapult. A tanulmány a Nemzeti Rákkutató Adatbázis (NCDB) adatait használta fel. Az NCDB egy egyedülálló adatforrás a rákos megbetegedésekkel kapcsolatban, melybe magasan képzett szakemberek rögzítenek adatokat az adott rák típusáról, szövettanáról, stádiumáról, a kezelésekről és a kimenetelekről. Ebben az adatbázisban található adatok meglehetősen pontosak, de csak azok az adatok kerülhetnek be oda, amelyeket az egészségügyi szolgáltató az orvosi kezelés során dokumentált.
Ebből az adathalmazból a kutatók 2 169 202 nőt vizsgáltak, akiknél 2011 és 2021 között új mellrákdiagnózist állapítottak meg. Fő kérdésük az volt, hogy a kiegészítő és alternatív gyógyászati terápia alkalmazása befolyásolta-e és ha igen, hogyan betegségük lefolyását.
| Mi számít ma „kiegészítő és alternatív gyógyászatnak ”? |
| Ide tartoznak a nem orvosi személyzet által végzett terápiák vagy kezelések. Ebbe a kategóriába sorolható az akupunktúra, a masszázs, az étrend-kiegészítők egy része is (ha nem orvosi engedéllyel rendelkező személy írta fel őket), sőt akár a test és lélek megközelítések is. |
A cikk szerzői négy tág kategóriába sorolták a kezelési megközelítéseket:
- nők csoportja, akik kizárólag hagyományos terápiát (kemoterápia, sugárterápia, műtét stb.) kaptak;
- akik kizárólag alternatív terápiát kaptak;
- azok, akik egyáltalán nem kaptak terápiát; és
- – ami a szóban forgó kutatás kérdése szempontjából leginkább izgalmas – azon nők csoportja, akik mindkettőt egyidejűleg kaptak.
A csoportok megoszlása: a nők túlnyomó többsége (97,6%) hagyományos terápiában részesült, 2,3%-uk semmilyen kezelést nem kapott, összesen 273 beteg (az 1%-nak kevesebb, mint egytizede) kizárólag alternatív gyógyászatot alkalmazott, és 568 beteg (még mindig az 1%-nak kevesebb, mint egytizede) hagyományos terápiát és alternatív terápiát is egyaránt kapott. Ez a szám messze eltér más tanulmányok eredményeitől, amelyek azt sugallják, hogy az emlőrák miatt kezelt nők akár 30-50%-a is alkalmaz egyidejűleg valamilyen alternatív terápiát is, amit az onkológusok és a sebészek is megerősítenek.
Vajon hogyan jutottak a kutatók mégis ilyen rendkívül alacsony számhoz? Valószínűleg a probléma magában a kórtörténetben található dokumentációban rejlik. Az alternatív terápiák adatbázisban megfigyelt ritkaságának legvalószínűbb magyarázata az, hogy az orvosok egyszerűen egyáltalán nem dokumentálják ezeket.
A beteg rutinvizsgálatra érkezik; megbeszélik vele a kemoterápiát vagy a sugárterápiát vagy bármi más a következő lépés. A beteg esetleg megemlítheti, hogy akupunktúrás kezelést kap, pl. hányinger kezelésére, de az orvos egyszerűen nem dokumentálja. Ártalmatlan, nem releváns, nem kerül be a feljegyzésbe.
Ami elvezet a kérdéshez: Kik azok a betegek, akiknél az alternatív terápiák használata mégis rögzítve lett az orvosi dokumentációjukban? Valószínűleg azoknál a betegeknél kerül be a dokumentációba, akik annyira le voltak nyűgözve az alternatív terápiák világától, hogy orvosaik szükségét érezték a dokumentálásnak. Ők valószínűleg az alternatív gyógyászat „szuperfelhasználói”, azok a betegek, akik ezeket a terápiákat teljesen integrálják az ellátásukba.
Ahogy az várható, az alternatív terápiákat alkalmazó nők meglehetősen különböznek azoktól, akik a hagyományos terápiára koncentrálnak. Fiatalabbak, nagyobb valószínűséggel fordulnak magánszolgáltatókhoz, és kevesebb társbetegségük volt a vizsgálat kezdetén.
Mit állapítottak meg a kutatók?
A kutatók ennek megfelelően korrigálták ezeket a tényezőket a statisztikai elemzésekben, de kezdjük a nyers számokkal.
Az emlőrákos nők 5 éves túlélése, akik (e tanulmány szerint) kizárólag hagyományos terápiában részesültek, 85,4% volt. Azoknál a nőknél, akik semmilyen terápiát nem kaptak (ezek általában idősebb nők voltak, számos társbetegséggel), az 5 éves túlélés 47,8% volt. Ez a kezeletlen emlőrák természetes lefolyása. Azoknál, akik csak alternatív terápiát alkalmaztak – műtét, kemoterápia, sugárterápia, endokrin terápia nélkül –, az 5 éves túlélési arány 60,1% volt. Azoknál, akik mind hagyományos, mind alternatív terápiát alkalmaztak, az 5 éves túlélés 81,2% volt. Ezek akapján a számok alapján azt gondolhatjuk, hogy az alternatív terápiák, bár nem olyan jók, mint a hagyományos terápiák, legalább felülmúlják a semmittevést. De ezek korrigálatlan számok. És a csak alternatív terápiákat alkalmazó nőknek tovább kellett volna élniük, mivel kevesebb társbetegségük volt és fiatalabbak voltak, mint azok a nők, akik nem választottak semmilyen kezelést.
A korrigált eredmények sokkal sötétebb képet festenek az alternatív terápiákról.
A csak hagyományos kezeléshez képest azoknál a betegeknél, akik semmilyen kezelést nem kaptak, 3,5-szer magasabb volt a korrigált halálozási arány. Azoknál a betegeknél, akik csak alternatív terápiát kaptak, 3,7-szer magasabb volt a korrigált halálozási arány – ez így ugyanolyan rossz, mint a semmittevés. Azoknál, akik mindkettőt kapták, továbbra is magasabb volt a halálozási arány – 50%-kal magasabb, az alaptényezők korrigálása után.
Érthető, hogy a hagyományos terápia elhagyása a táplálékkiegészítők és vitamininfúziók javára egyenértékű azzal, mintha egyáltalán nem kapnának semmilyen terápiát. De miért rontaná ezeknek a dolgoknak a hagyományos terápiához való hozzáadása a halálozási mutatókat? Mit csinálnak ezek az alternatív terápiák? Az igazság az, hogy nem az infúziók vagy táplálékkiegészítők mérgezőek, vagy nem az történik, hogy kölcsönhatásba lépnek a kemoterápiával. Hanem az, hogy az ebbe a csoportba tartozó nők a hagyományos rákkezelésük egyes aspektusait ezekkel az alternatívákkal helyettesítik. Itt látható, hogy a 2. stádiumú emlőrákos nők körében azok, akik technikailag mind a hagyományos, mind az alternatív terápiát alkalmazták, mégis kihagyták a hagyományos terápia egyes részeit. Például egy nő beleegyezhet a műtétbe (egyszeri kezelés meghatározott felépülési idővel), de lemondhat a kemoterápiáról (minden mellékhatásával együtt) egy közösségi médiában reklámozott táplálékkiegészítő javára. Kaphat kemoterápiát, de a sugárkezelést vitaminokra cserélheti, vagy az endokrin terápiát méregtelenítő kúrára. Ilyenkor az alternatív terápiák alkalmazása a kellemetlen hagyományos terápiák elkerülése miatt történhet. Amikor a szerzők figyelembe vették ezt a „helyettesítő” viselkedést ezeknél a nőknél, az alternatív gyógyászatból származó kár drasztikusan csökkent.
Az alternatív kezelések népszerűsége nő
Annak ellenére, hogy a modern onkológiai kezelések folyamatosan fejlődnek, az alternatív terápiák használata egyre gyakoribb a daganatos betegek körében.
A kutatók szerint a valós arány még magasabb is lehet, mert sok beteg nem beszél az orvosának az alternatív kezelésekről.
Számtalan influenszer sugallja online azt, hogy valójában biztonságos kihagyni a kemoterápiát, és ehelyett pl. ketogén diétát kezdeni, vagy nagy dózisú C-vitamint szedni. Amit így eladnak, az a remény és a kontroll érzése. És ennek valódi piaca van, mivel a fájdalmas, vagy kellemetlen kezeléseket sokan szívesen elhagynák.
A probléma az, ahogy ez a tanulmány is mutatja, hogy ez viszont sajnos hamis remény. Az online hallott történetek vagy hazugságok, vagy túlzások, vagy kiugró adatok. Egy ilyen tanulmány konkrét számai megmutatják, hogyan működnek valójában ezek a stratégiák.
Ennek ellenére valószínű, hogy ez a tanulmány nagyszámú olyan nő adatait kihagyta, akik alternatív terápiákat is alkalmaznak, miközben teljes mértékben betartották a hagyományos terápiás előírásokat is. Masszázsra járnak az agyköd kezelésére, vagy akupunktúrára az alvászavarok kezelésére, de továbbra is küzdenek a sugárkezelés, a kemoterápia és az endokrin terápiák hatásaival, és kellemetlen mellékhatásaival, ami valószínűleg így viszont rendben van.
A kommunikáció kulcsfontosságú
A szerzők hangsúlyozzák, hogy fontos az orvos és a beteg közötti nyílt kommunikáció, tájékoztassuk orvosunkat arról, hogy milyen kezeléseket veszünk még igénybe! Fontos a betegek megfelelő tájékoztatása az alternatív módszerek korlátairól, valamint annak tisztázása is, hogy a bizonyítékokon alapuló kezelések elhagyása jelentős kockázattal jár.
A tanulmány fontos üzenete az, hogy amikor ezek az alternatív terápiás kezelések kiegészítik a hagyományos terápiát, az valószínűleg rendben van, és nem okoz problémát. Amikor viszont bármilyen orvosi kezelés helyettesítésre használják őket, azzal viszont ténylegesen életek veszhetnek el.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos
Felhasznált irodalom: Death Rates Higher With ‘Alternative’ Cancer Therapies (Medscape)
