Konyhanyelven a mellrákról

Szerző: WEBBeteg - Moharos Melinda, dietetikus

Október a mellrák elleni küzdelem hónapja, ennek kapcsán beszélgettünk Arató Györgyi dietetikussal, akinek sajnos érintettként is van tapasztalata ezzel a betegséggel, így nagyon komplexen látja át ezt a területet. A kórházi folyosókon ülve rengeteg sorstárssal találkozott, és mint az összes többi érintett nő, ő is számtalan jó szándékú tanácsot kapott, amit egészségügyi szakemberként nem egyszer elhűlve hallgatott végig.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján született meg a "Konyhanyelven a mellrákról" című könyve, amiben segítségként gyakorlati tippeket és kipróbált recepteket mutat a sorstársainak, amelyekkel talán könnyebben átvészelhetővé válik a nehezebb terápiás időszak.

- Téged nagyon fiatalon, 30 évesen diagnosztizáltak mellrákkal. Általában a köztudatban az él, hogy az emlődaganat a középkorú vagy idősebb nőket érinti. Mire kell figyelni fiatalabb korban, és kb. mikortól?

Arató Györgyi, dietetikus, a Konyhanyelven a mellrákról c. könyv szerzője- Érdemes a családot „meginterjúztatni”, hogy a felmenők között (anyai és apai ágon egyaránt!) előfordult-e emlődaganat fiatalon, 20-40-es életévekben, illetve petefészekrák bármely életkorban. Korábban nem jutott volna eszembe, hogy a petefészekráknak bármilyen köze is lehet a mellrákhoz, de a családban öröklődő petefészekráknak ugyanaz a genetikai hiba áll a hátterében, mint a mellráknak. Anno az én esetemben sem gondoltuk, hogy a nagymamámnál diagnosztizált petefészekráknak köze lehet az én betegségemhez. És ha előfordult korai mellrák, illetve petefészekrák a felmenők, unokatestvérek között, akkor a rendszeres önvizsgálat mellett még évente egy mellultrahangot is be lehet iktatni az éves szűrővizsgálatok közé.

- Mit emelnél ki, mint az egyik leggyakoribb tévhitet, a mellrák kezelések alatt és után az étrenddel, diétával kapcsolatban?

- Sokszor egy ilyen diagnózis után vásárolnak be mindenféle étrend-kiegészítőket. Kézenfekvő és kényelmes megoldásnak tűnik, hogy tegyünk valami pluszt az egészségünkért, de pl. kemoterápia alatt egyáltalán nem ajánlottak a vitaminkészítmények se, főleg nem megadózisban (tehát a szükséglet többszörösét fogyasztani). Sok esetben fel sem merül, hogy egy „ártatlan” étrend-kiegészítő probléma lehet. Ezért ez fontos, hogy minden ilyen szándékot jelezzünk az orvosunknak és kérjük ki a véleményét, még a sima C-vitamin esetében is!

- Honnan tájékozódnak a betegek? Mennyire adnak a hétköznapokban jól alkalmazható (életmód) tanácsokat az orvosok?

- Úgy tapasztaltam, többnyire az internetről, illetve egymástól, szájról szájra járnak az információk, sokszor a tévhitek és a városi legendák is... Az orvosoknak életmódtanács-adásra már végképp nincs idejük, és ez teljesen érthető is. Szakemberként érdekelt, hogy milyen könyvek kaphatóak a témában, amit akár ajánlhatnék is a sorstársaimnak, de vagy nagyon általános, vagy nagyon szélsőséges, alternatív tartalommal találtam, amivel dietetikusként nem tudtam azonosulni. Végül ezért is írtam meg a könyvet.

- Mi volt szakemberként a leghajmeresztőbb „tipp”, amit kaptál tanácsként?

- Azt többen javasolták, hogy ne vállaljam a kemoterápiát, helyette fogyasszak aloe vera termékeket, volt, aki küldött olyan cikket is, hogy a C-vitamin, azaz a citrom ezerszer erősebb, mint a kemoterápia stb., és ezt mind olyan ismerősöktől, akik nem egészségügyi szakemberek, könyvelő, színész, stb. Tudom, hogy ilyenkor tényleg csak a jó szándék vezérli az embereket, de abba nem gondolnak bele, hogy egy-egy ilyen tanáccsal milyen mértékben tudják fokozni a diagnózis után egyébként is megjelenő bizonytalanságot, a szorongást, főleg egy laikus, egészségügyben járatlan betegben.

- Létezik „mellrák diéta”? Miben más egy emlődaganatos étrend? Mennyiben változik meg a tápanyagszükséglet?

- Nincs kimondottan mellrák diéta. Az egészséges táplálkozási ajánlásoktól nem sokban különbözik (aki eddig nem figyelt az étkezésére, annak nyilván ez is nagyobb változást, kihívást jelent). Ez az alap, amit a kezelések módosíthatnak, tehát lehet egyszer dúsítani kell, mert pl. egy helyreállító műtéthez muszáj hízni (természetesen ez egyéni állapottól függ). Kialakulhat étvágytalanság, vagy éppen a mellékhatások miatt nem tud akkora mennyiséget megenni a beteg, mint amennyit kellene. Nekem a kemoterápia alatt ez jelentett nagyobb kihívást. Ilyenkor dúsíthatjuk az étrendet pl. tejszínnel, sajttal, túróval, olívaolajjal, olajos magvakkal (pl. darált dió, mandula, kókuszreszelék), tápszerekkel stb. (Dúsítás: egységnyi étel energia- és/vagy tápanyagtartalmát megnövelni jellemzően úgy, hogy a mennyiség ugyanakkora maradjon.) Majd egy antihormon-terápia okozhat nem várt testtömeg-gyarapodást, amikor úgy kell átalakítani az étrendet, hogy rostdúsabb, energiaszegényebb legyen.

- Milyen tápszerek léteznek? Hogy lehet ezekhez hozzájutni?

- Vannak ízesített iható tápszerek, amelyeknek az a nagy előnyük, hogy bárhová magunkkal tudjuk vinni, általában tartalmaznak minden a szervezet számára szükséges tápanyagot, akár egy-egy kisétkezés is kiváltható velük. Illetve vannak tápanyagmodulok, tehát fehérje-, szénhidrát-, zsír-, rostmodulok, többnyire por formátumban kaphatóak, általában más tápanyagot nem tartalmaznak, így pl. kemoterápia alatt, amikor nem ajánlott a túlzott vitamin- és áványianyag-bevitel, ezek javasoltak, az ételek dúsítására. Gyógyszertárban kaphatóak, akár vény nélkül is, de orvos, szakorvos is felírhatja őket, így jelentős kedvezménnyel vásárolhatóak meg. Az ízesítettekből érdemes előszőr több ízt kipróbálni, mielőtt egy kartonnyit megveszünk. Általában sokféle ízből lehet választani (csokis, vaníliás, kávés, joghurtos, epres stb.), van, ami édesebb vagy kevésbé édes, és még ehhez jön a kemoterápia alatt megváltozott ízérzés, így fontos, hogy olyat válasszunk, amit tényleg szívesen fogyasztunk. Mivel ezek tulajdonképpen tápanyag „koncentrátumok”, törekedjünk rá, hogy fokozatosan szoktassuk hozzá a szervezetünket, eleinte csak lassan, apránként kortyolgassuk (ellenkező esetben okozhatnak hasmenést).

- Általában a kemoterápia mellékhatásaitól rettegnek a leginkább, ha egy daganatos betegség szóba kerül... Milyen mellékhatásokra kell felkészülni, és tehetünk-e valamit, hogy könnyebben átvészeljük őket?

- Egyénenként változó, hogy kinél milyen tünetek és milyen mértékben jelentkeznek a kezelés után. Van, aki „csak” enyhe rosszullétet tapasztal, mint egy másnaposság, akár még munkába is el tud menni, és van, aki több napig az ágyat nyomja, állandó hányingerrel, gyakori hányással. Az is előfordulhat, hogy két kezelés sem ugyanolyan, nálam is váltakozó volt, voltak könnyebb és nagyon nehéz napok. Ilyenkor lehetőleg valami tápláló ételt fogyasszunk, tehát ami kis mennyiségben is nagy energiát képvisel, ha lehet legyen semleges ízű, illatú. Például háztartási keksz, főtt ételek közül egy burgonyapüré, főtt tészta, ilyenkor ezeket könnyen lehet dúsítani reszelt sajttal, tejföllel, tejszínnel vagy jó lehet egy tejbegríz, amit szintén lehet tejszínnel, kókuszreszelékkel, darált mandulával vagy akár tápszerrel is dúsítani.

A rosszullétek mellett számos egyéb mellékhatása lehet még a kemoterápiának, pl. ízérzékelés megváltozása, székrekedés, hasmenés, fokozottabb lehet a fertőzésveszély stb., ezekről bővebben találnak információkat, tippeket a könyvben.

- Neked személy szerint mi volt a legnagyobb kihívás, amit az életmódodban megváltoztattál?

- Egyrészt a folyadékbevitel növelése. Erre azért volt szükség, mert az antihormon-terápia következtében jelentkező hőhullámok miatt több folyadékot veszítettem, másrészt ilyenkor lassul az anyagcsere, jellemző a székrekedés is, ami sok folyadékkal részben orvosolható (a rostbevitel, mozgás mellett). A hormonváltozások miatt picit lazábbá válhatnak a kötőszövetek (főleg, ha valaki hajlamos rá), a bőr is megereszkedhet kicsit, a sok folyadék pedig hidratáltabbá, feszesebbé tesz.

A másik kihívás pedig a rendszeres mozgást úgy beépíteni az életembe, hogy a napi rutin részévé váljon. Korábban nem voltam rákényszerülve, könnyen tudtam tartani a súlyom, ez kezelések során megváltozott. A testsúlygyarapodás mellett az ízületeimen is rögtön érzem, ha kicsit kezdek ellustulni, szóval motivációból nincs hiány.

Egy laikus betegnek nagyon nehéz a gyakran egymásnak ellentmondó információs rengetegben eligazodni. A Konyhanyelven a mellrákról c. könyvben remélhetőleg minden érintett nő válaszokat kap a betegség, a kezelések alatti és utáni életmóddal, táplálkozással kapcsolatos kérdéseire. A kiadvány online rendelhető meg, hagyományos könyvesboltokban nem kapható.

(WEBBeteg - Moharos Melinda, dietetikus)

Hozzászólások (0)

Cikkajánló

Rákkutatás Rákkutatás

Nemcsak az érintett szervre, hanem a genetikai célpontra kell fókuszálni.

Konyhanyelven a mellrákról

Október a mellrák elleni küzdelem hónapja, ennek kapcsán beszélgettünk Arató Györgyi dietetikussal, akinek sajnos érintettként is van tapasztalata...

A mellrák kialakulása, leggyakoribb...

Az emlőrák a fejlett nyugati társadalmakban a leggyakrabban előforduló daganatos megbetegedés nőknél. A férfiaknál is ismertek emlőrákos esetek, de...

Intraductalis papilloma, egy...

Az intraductalis papilloma egy olyan jóindulatú emlődaganat, ami az emlők tejcsatornáiban helyezkedik el. A papillomák pici, szemölcsszerű kinövések...

Az elhízás szerepe a rák...

Brit kutatók keresték a túlsúly és a leggyakoribb rákos megbetegedések közötti statisztikailag is kimutatható kapcsolatot. Az eredmények...

Mit tegyünk mellünk egészségéért?

Természetesen minden nő hallott már arról, hogy rendszeresen el kell járni szűrővizsgálatra, ám emellett még van pár dolog, amivel segíthetünk...

Rákbetegség miatt operált emlő...

Az emlőrák a nők körében a leggyakoribb rosszindulatú daganat - az összes karcinóma mintegy ötödét adva. A 35-55 éves nők halála főként emiatt...

A tájékozottság mellrákban is...

A mellrák szűrésének korszerű, helyes módjáról tartott nemzetközi tudományos találkozót Budapesten a Pro-Radiológia Alapítvány (szakmai civil...

Kérje ingyenes cikkértesítőnket!
Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.