A mellrák szűrése, diagnosztikája

Az emlőrák esetén a korai felismerésnek rendkívül fontos szerepe van. A legegyszerűbb módszer a rendszeres önvizsgálat, melyet a betegek saját magukon elvégezhetnek, emellett kiemelten fontos a szűrővizsgálatokon való rendszeres részvétel.

Amennyiben az emlőben önvizsgálat során korábban nem észlelt csomót tapint (akár fájdalmas, akár fájdalmatlan formában), a mellbimbóból távozó folyadékot, váladékot észlel a páciens, forduljon orvosához további kivizsgálás céljából. Ugyancsak orvoshoz tanácsos fordulni amennyiben az emlő bőre behúzódik (narancshéj tünet jelentkezik), gyulladttá válik, az emlőbimbón bőrelváltozások keletkeznek.

Szűrő mammográfia

Az emlőszűrés alapvizsgálata a mammográfia. Kétirányú röntgenfelvétel történik az emlőről (úgynevezett „lágy sugárral”), az elkészült mammogramot specializált szakorvos értékeli ki. Az Egyesült Államokban már 40 éves kor után javasolt a rendszeres szűrés elvégzése.

Az emlőultrahang-, illetve emlő-MR-vizsgálatot szűrésre csupán kivételes esetekben alkalmazzák (magas rizikócsoportba tartozó betegeknél alkalmazott vizsgálatok).

Amennyiben fizikális eltérések, esetleg a szűrésen gyanús képlet jelenik meg, részletes kivizsgálása szükséges az emlőelváltozásoknak.

Diagnosztikus mammográfia

Pontosabb, részletesebb (több irányból, nagyított felvételek) vizsgálat a szűrő jelleggel elvégzett mammográfiához képest. Az esetek 90%-ában képes az emlőelváltozások leírására

Diagnosztikus emlő MR

Amennyiben a mammográfia eredménye kétséges, felmerül többgócú térfoglalás lehetősége emlő MR (mágneses rezonancia) vizsgálat elvégzésére van lehetőség

Diagnosztikus emlő-UH

A mammográfia mellett elvégzett vizsgálat. Az ultrahanggal az emlő állománya valamint a hónalji nyirokcsomók területe (axillaris, supraclavicularis régió) is vizsgálható. Az ultrahang segítségével könnyen különbséget tudnak tenni a folyadéktartalmú területek és a szolid lágyrész terimék között. Ugyancsak nagyon hasznos eszköz a mintavételek képi vezérlésére. Az ultrahang továbbá alkalmas kisméretű tumorok esetén dróthurkos jelölés behelyezésének vezérlésére is (lényegében egy „vezetőszálat” helyeznek be a tumor területére a sebész számára a műtét előtt, melynek segítségével könnyebben megtalálható a kisméretű elváltozás is).

Amennyiben a képalkotó vizsgálatok tumor gyanús eltéréseket igazolnak célzott mintavétel szükséges az elváltozásból a szövettani eredet tisztázása céljából.

Finomtű biopszia

A legkevésbé invazív eljárás, mely során citológia minta (tehát sejtes elemek) vételére van lehetőség. Nagyobb kiterjedésű elváltozások esetén ultrahang vezérelten elvégezhető a vizsgálat, amennyiben kisméretű, bizonytalan elváltozásból történik a mintavétel úgynevezett stereotaxiás mintavételek elvégzése javasolt (mammográfia, illetve MR vezérelten).

Amennyiben a hónalji nyirokcsomók területén nyirokcsomó áttét gyanúja merül fel innen is nyerhető minta a finomtű aspiráció segítségével.

Vastagtű biopszia (core biopszia)

Amennyiben pontos szövettani diagnózist kívánunk felállítani (pl. pozitív cytológiai vizsgálat után, neoadjuváns kezelések megkezdése előtt) vastagtű biopszia elvégzése javasolt. Ez az eljárás nagyobb invazivitású beavatkozást jelent, azonban az itt nyert szövethengerből pontosabb szövettani diagnózis nyerhető (pl. az esetleges emlő tumor hormon receptor státusza meghatározható).

Excisiós biopszia

Amennyiben nem sikerül sem vékonytű biopsziával, sem core biopsziával diagnózishoz jutni sebészi feltárás történhet az elváltozás azonosítása érdekében.

Forrás: WEBBeteg
Felhasznált irodalom: NCCN
Orvos szerzőnk: Dr. Kovács Árpád, klinikai onkológus, sugárterápiás szakorvos