Miért érdemes belevágni egy meddőségi kezelésbe?

szerző: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus - WEBBeteg
megjelent: 2025.08.02.

Egyre több baba születik mesterséges úton, legyen szó inszeminációról vagy lombikról. Mégis ez a téma még mindig nagyon érzékeny és sokak szemében tabu. Gyakran hosszú évek telnek el, mire egy pár rászánja magát, hogy orvosi úton is segítséget kérjen. Sokszor a valóság azonban sokkal kevésbé félelmetes, mint gondolnánk.

Kétségtelen, hogy ez nem egy könnyű út, ám több évet sikertelenül „csak próbálkozni és várakozni” sem az.

Ezt senki nem mondta...

A legtöbb pár a harmincas éveiben szembesül azzal, hogy a gyermekáldás egyáltalán nem olyan sima ügy, mint ahogyan azt anno a biológia órán mondták. Megdöbbentő, de sok nő még felnőttként sem ismeri a saját ciklusát és testének működését. Éppen ezért nem mindegy, hogy az úgynevezett próbálkozás egy tudatos ciklusfigyelést takar vagy csupán azt, hogy nem védekezünk, esetleg valamilyen random app segítségével próbáljuk meghatározni az ovuláció, azaz a legtermékenyebb napjaink pontos dátumát. Utóbbi azért is veszélyes, mert a ciklus hossza és az ovuláció ideje egyénenként eltérő lehet. Sokan számolnak be utólag arról, hogy bárcsak előbb fordultak volna orvoshoz.

Hirdetés

Stigma és félelem

Sokan nehezen élik meg, hogy egy másoknak természetes dolog nekik egyáltalán nem az. Éppen ezért nem szeretnék medikalizálni a gyermekáldást, hiszen onnantól bekerülnek egy mókuskerékbe, pl. állandó vizsgálatok, hormonkezelés, monitorozás. A férfi meddőség egy különösen szenzitív téma, amiről korábban már mi is írtunk. Sok férfi megkérdőjelezi a férfiasságát egy ilyen folyamatban és sokan nem merik felvállalni, hogy a gyermeknemzés nem megy nekik olyan könnyen. Arról nem is beszélve, hogy a férfiak még kevésbé vannak hozzászokva ahhoz, hogy ilyenfajta vizsgálatokra járjanak. Bár a meddőségi procedúra oroszlán része a nők vállán van, mégis sokszor nem kevés energia a férfiakat is bevonni. Szerencsére ma már egyre több híres ember, színész és influenszer vállalja fel, hogy segítségre volt szükségük ahhoz, hogy gyermekük lehessen. Ugyanakkor, még mindig hosszú út áll előttünk a tekintetben, hogy ne érezzenek félelmet és szégyent azok, akiknek ezen az úton kell keresztülmenniük.

A kontroll visszaszerzése

A baba utáni vágyakozás egy igencsak kontrollvesztett állapot. Ha egy párkapcsolatban egyik félnél sem áll fent semmiféle egészségügyi probléma, még akkor sem biztos, hogy sikeres lesz a fogantatás. Ugyanígy, ha egy pár úgy dönt, hogy valamilyen orvosi segítséget vesz igénybe, ez szintén nem garancia a sikerre.

Éppen ezért sokat segít, ha követjük a ciklusunkat, szedünk vitamint, odafigyelünk a táplálkozásra és mozgunk. Ez mind-mind olyan dolog, ami adhat egyféle kapaszkodót ebben az egyébként egészen kiszámíthatatlan helyzetben. Ebből az okból kifolyólag sokan számolnak be arról, hogy azzal, hogy orvosi szintre emelték a fogantatást, inkább azt érezték, hogy valami „végre történik”, és nem csupán csak várakoztak és csinálták egymás után a negatív teszteket. Sokaknak olyan, mintha végre valaki megfogná a kezüket és vezetné őket. Végre tudják a lépéseket, pl. mintaadás, vérvétel, hormoninjekció, leszívás vagy beültetés. Egy ilyen folyamatban minden időponthoz kötött, nem lehet akármikor elvégezni a vizsgálatokat. Ez sokaknak megnyugtató és kiszámítható.

Természetesen mindenki más, ezért egy inszemináció vagy egy lombikprogram sokaknak nagyon megterhelő. Előfordul, hogy valakit túlstimulálnak, azaz túl sok hormont kap, mások meghíznak. És akkor az érzelmi oldaláról még nem is beszéltünk...

Szembenézés a sikertelenséggel

Megküzdeni azzal, hogy még orvosi segítséggel sem sikerült a teherbe esés, valóban nagyon nehéz. Természetesen van, akinek elsőre sikerül, mondjuk egy beültetés, de rengetegen vannak, akik a sokadik lombiknál sem járnak szerencsével.

Mindannyian mások vagyunk, mindenkinél máshol van az a határ, hogy meddig képes és meddig akar elmenni. Vannak, akik például bele sem vágnak a mesterséges útba, hanem egyből mondjuk az örökbefogadással próbálkoznak. Úgy érzik, ezzel sok fájdalomtól és kudarctól kímélik meg magukat, vagy egyszerűen ezt szeretnék tenni. Ám olyanok is vannak, akik akár 10 sikertelen lombik után sem adják fel. Ők gyakran úgy érzik, hogy ha végül mégsem válhatnak szülővé, ezen az úton akkor is végig kell menniük ahhoz, hogy úgy érezzék, tényleg minden tőlük telhetőt megtettek a cél érdekében. Egyik sem jobb vagy rosszabb út, mint a másik. A kellő önismeret és a pszichés támogatás nagy hasznunkra lehet abban, hogy eldöntsük, mi melyik kategóriába tartozunk.

Mi van, ha a párom nem akarja?

Nem egy egyszerű helyzet, ha a pár egyik fele orvosi útra terelné a dolgokat, a másik azonban erre még nem áll készen, hiszen ez egy közös projekt. Nagyon fontos, hogy ilyenkor megpróbáljuk közelíteni az álláspontokat. Egy konzultáció például még nem jelent elköteleződést semmilyen kezelés mellett. Jó, ha meg tudjuk beszélni, hogy mi az, ami miatt a másik szorong, mert így könnyebb lehet közös nevezőre jutni. Egy pár nem mindig tart ugyanott egy folyamatban, így az egyik már lehet, hogy feladta és nem bírja a sok-sok sikertelen próbálkozást, míg a másik még egyértelműen reménykedik és nem lát problémát. Az is segít, ha meghallgatunk olyan történeteket, ahol az érintettek már átestek ezen. Ma már az internet tele van ilyen történetekkel, de egészen biztos, hogy a közvetlen környezetünkben is találunk olyat, akinek van ebben tapasztalata.

Leggyakoribb tévhitek

Az alábbiakban megnézünk néhány olyan tévhitet, ami sokakat meggátol abban, hogy orvosi segítséget kérjenek.

„Beleszólunk a természetbe rendjébe.”

Vallástól függetlenül sokakat zavar, hogy a meddőségi kezelés által nem természetes úton választódik ki, hogy ki is kerül hozzánk, de ez nem teljesen igaz. Az inszemináció során a spermiumokat csupán csak „közelebb viszik a petesejtekhez”, ami csak megkönnyíti a találkozást, de valójában az már rajtuk múlik, hogy az létrejön-e. A lombikprogramnak különböző fajtái vannak, amelyek közül a leggyakoribb az IVF (In Vitro Fertilization). Ennek során a spermiumot és a petesejtet a testen kívül egyesítik, ám az, hogy ott sikerrel járnak-e, valójában már ugyanúgy, mint a testben, a szerencsén múlik. Valójában itt is a legjobb hímivarsejt találkozik a petesejttel, amiből ideális esetben baba lesz.

„A kezelések hosszú ideig tartanak és fájdalmasak.”

A kezelések egyáltalán nem mindig hosszadalmasak, persze vannak alapvizsgálatok, amiket meg kell csinálni, mielőtt belevágunk és ezeket általában a női ciklushoz kell igazítani. Az sem igaz, hogy a kezelések minden esetben fájdalommal járnak, de nem vagyunk egyformák és a fájdalomszintünk sem ugyanolyan. Annak, aki szorong a tűtől, valószínűleg kellemetlenebb a hormonkezelés, de sokan simán beadják akár maguknak is, és semmiféle problémát nem jelent számukra.

„A mintaadás kellemetlen, mindenki engem fog nézni a rendelőben.”

A férfiak egyik legnagyobb szorongása a mintaadás, amin a filmek nem sokat segítenek. Sokan már látják maguk előtt, ahogy pironkodva belépnek egy szobába kezükben egy erotikus újsággal, miközben a rendelőben mindenki őket nézni. A valóság azonban korántsem ilyen. A legtöbb klinikán már lehetőség van otthoni mintavételre, amiben a pár mindkét tagja részt vehet és az egyetlen kritérium, hogy 1 órán belül eljuttassák a mintát a laborba.

Átkeretezés

A meddőségi kezelésekre érdemes inkább segítségként és lehetőségként tekinteni. Örülni kell, hogy ma már ennyire fejlett az orvostudomány, hogy annak is van esélye szülővé válni, aki meddőségi problémával küzd. A cikkben a különböző meddőségi kezeléseket nem részleteztük. Ezek között vannak egyszerűbbek és bonyolultabbak is.

A legfontosabb mégis az információszerzés, a tájékozódás, és ha úgy érezzük, elakadtunk, ne habozzunk segítséget kérni egy pszichológustól. A meddőségi kezelés küzdelmes lehet, de korántsem biztos, hogy fárasztóbb, mint azok a vizsgatok, amiket majd a terhesség során kell végigcsinálnunk. Ez lehet egyfajta felkészülés is az előttünk álló 9 hónapra, amelynek során testileg és lelkileg is jobban megismerjük magunkat.

A folyamat során nehéz az értelmet és a tanulást keresni abban, hogy miért dobta ezt nekünk az élet. Ám a legtöbben idővel arról számolnak be, hogy utólag nagyon sokat tanultak ebből az időszakból. Van, akiket a küzdelem a babáért még jobban összekovácsolt, mások pedig a későbbi időszakra nyertek rengeteg erőt. Hisz kit érdekel, ha egy kisbaba miatt egész éjjel fent kell lennünk, amikor akár évekig erről álmodoztunk, hogy majd egyszer ne aludjunk és mi is megtapasztaljuk ezt? Az úgynevezett poszttraumás növekedés ebben a helyzetben mindenképpen igaz, azaz egy nehézség vagy trauma után az ember képes a személyes növekedésre és észrevenni azokat a pozitívumokat, amiket ebben az esetben pl. a baba utáni küzdelem hozott az életükbe.

Tovább

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus