Lombikprogram előtt a trombózishajlamot is vizsgálni kell
frissítve:
A lombikprogramban (IVF) a lehető legbiztonságosabb körülmények közt zajlik a beavatkozás és alacsony a komplikációk aránya, azonban néhány veszéllyel még így is számolni kell. Az egyik ilyen a mélyvénás trombózis előfordulása, aminek a kockázatát a folyamat kezdetén fel kell mérni.
A lombikbébi-kezelés (in vitro fertilizáció, IVF) során gyakrabban fordul elő vénás tromboembólia (mélyvénás trombózis és tüdőembólia). Valószínűsége összességében alacson, de a trombózishajlammal élő nők körében valós kockázat, ezért a beavatkozás megkezdése előtt szükséges a rizikófelmérés és szükség esetén a kivizsgálás. A kialakuló vérrögök mind a baba, mind a kismama életét veszélyeztetik, ezért az IVF előtti kivizsgálás részeként fontos tisztázni a leendő kismama trombózishajlamát is.
Trombózisveszély IVF során
A lombik program során a leendő anyukának nagyobb dózisú hormonpótlásban szükséges részesülnie, hogy minél több petesejtet lehessen kinyerni a petesejtleszívás során. Normál körülmények között csupán egy - ritkább esetben két- petesejt keletkezik, ám IVF-nél ennél jóval több a cél, hogy nagyobb eséllyel legyenek megtermékenyített petesejtek. Ehhez azonban mesterséges beavatkozásra - petesejt stimulációra - van szükség, ami hormonpótlással érhető el. A stimuláció növeli a nő szervezetében az ösztrogénszintet, illetve a beültetés után a beágyazódás és a kilökődésgátlás céljából az illető nagyobb dózisú progeszteront is kap.
A lombikbébi-kezelés során alkalmazott hormonpótlás – akárcsak a hormonális fogamzásgátlók – megnövelheti a mélyvénás trombózis és a tüdőembólia rizikóját az arra hajlamos nőkben. A trombózis elkerülése a méhlepény vérellátása szempontjából is fontos.
A kockázatnövekedés átmeneti, a petesejt-leszívást követő hetekben és a terhesség első trimeszterében a legmagasabb. Önmagában a terhesség is rizikónövelő tényező, de a várandósság második és harmadik trimeszterében már szignifikánsan nem gyakoribb a tromboembólia előfordulása a mesterséges megtermékenyítéssel létrejövő terhességekben, mint a természetes fogantatás esetén.
Mekkora a kockázatnövekedés és kiket érint?
A tromboembólia kialakulása IVF segítségével létrejött terhességekben összességében kétszer olyan gyakori, mint spontán úton létrejött terhességekben. Egy korábbi svéd vizsgálat szerint például ezer lombikbébis terhességnél 4,2 esetben alakult ki mélyvénás trombózis, míg ezer természetes terhességnél 2,5 esetben. Jelentős mértékben megnő a veszély azonban akkor, ha a petesejt-stimuláció hatására kialakul az IVF legsúlyosabb szövődménye, az ovariális hiperstimulációs szindróma (OHSS).
Alacsony trombózishajlammal élők körében IVF esetén is ritka a mélyvénás trombózis. A megelőzésre elsősorban fokozott trombózisrizikóval élők esetében kell gondolni.
Ilyen hajlamosító tényező a (saját vagy családban halmozódó) korábbi trombózis vagy tüdőembólia, a jelentős túlsúly vagy elhízás, a dohányzás, bizonyos alapbetegségek (pl. autoimmun kórképek), a mozgáskorlátozottság. Maga az anyai életkor is rizikófaktor, 35 év fölötti anyai életkor fölött gyakoribb a tromboembólia, leggyakrabban ebben az életkorban kerül sor IVF-re.
A hajlamosító tényezők másik csoportját az örökletes trombofíliák képezik. Kialakulását valószínűségét leggyakrabban a Leiden-mutáció megléte megnöveli. Prof. Blaskó György, véralvadási specialista azonban felhívja a figyelmet arra, hogy ezen kívül több olyan genetikai mutáció is fennállhat, melyek növelik a trombózis kialakulásnak kockázatát. Ilyen például az MTHFR mutáció, a Protein S/C alacsony szintje és a kevés antithrombin. Maga a szűrés vérvétel útján történik.
Bár egyre többen vannak tisztában a hormonpótlás trombózisfokozó hatásával, ennek ellenére sokan csupán a Leiden-mutáció irányában végeztetnek vizsgálatot, pedig a maximális biztonság érdekében teljes körű trombofília szűrésre lenne szükség a fokozott trombózishajlammal élő nőknél. Ehhez azonban az úgynevezett inhibitor-panel minden tagját (FII20210A, MTHFR, AT-III, PC, PS stb.) vizsgálni kell.
Amennyiben az anamnézis nem utal fokozottt a vérrögképződés fokozott veszélyére (trombózishajlam, trombofília), a genetikai panel vizsgálatot nem tartják indokoltnak a szakmai irányelvek.
Mi a teendő trombofília esetén?
Ha igazolódik trombózisra hajlamosító genetikai mutáció megléte, úgy a továbbiakról a szakorvos dönt, aki figyelembe veszi a trombofília súlyosságát, valamint a beteg egészségi állapotát, egyéb betegségeit.
- Kevésbé súlyos genetikai mutációnál a megelőzéshez elég megfelelő életmód, a túlsúly leadása, a bő folyadékfogyasztás, a rendszeres testmozgás, valamint visszerek esetén a kompressziós harisnya viselése.
- Amennyiben az orvos úgy ítéli meg, véralvadásgátló LMWH injekció javasolt profilaktikus dózisban, ami csökkenti a trombózis kialakulásának kockázatát. Vannak esetek, amikor erre már a hormonpótlás megkezdésekor szükség van, ám az is lehet, hogy csak a pozitív terhességi teszt után kell alkalmazni a profilaxist.
A mélyvénás trombózis vagy tüdőembólia jele lehet egyik láb hirtelen duzzanata, fájdalma vagy melegsége, a hirtelen légszomj és mellkasi fájdalom, vagy a véres köpet. Amennyiben ezek a tünetek jelentkeznek, sürgős orvosi segítség szükséges.
Lásd még
(Szakértő: Prof. dr. Blaskó György, véralvadási szakértő, belgyógyász, klinikai farmakológus - Trombózisközpont)
